kiismer szinonimái

ige
  • megismer, kitapasztal, kitanul, átlát, kifigyel, belelát a kártyáiba (szleng)
  • (kiismeri magát): eligazodik, ismeri a dörgést, tudja a dürgést

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vélemény

főnév
  • vélekedés, megítélés, megjegyzés, észrevétel, hozzászólás, kommentár, minősítés, kritika, bírálat, ítélet
  • tanács, javaslat
  • ajánlás, felterjesztés, indítvány
  • álláspont, meggyőződés, elv, hit, felfogás, elgondolás, nézet

szakszókincs

főnév
  • terminológia (szaknyelvi), szakzsargon (pejoratív), nómenklatúra (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiismer szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kezdetleges

melléknév
  • fejletlen, elmaradott, csökevényes, elemi, kiforratlan, satnya, tökéletlen, primitív, alacsonyrendű, embrionális (idegen), nyers, vázlatos, hevenyészett, odavetett, gyermekded, gyerekes, gyermeki, gyermekcipőben járó

javíthatatlan

melléknév
  • helyrehozhatatlan, menthetetlen, korrigálhatatlan (idegen), orvosolhatatlan, jóvátehetetlen, reménytelen, elveszett, kilátástalan(idegen)
  • léhűtő, naplopó, pokolravaló, gonosz, megátalkodott, megrögzött, notórius, hétpróbás, cégéres, haszontalan, nevelhetetlen

ismer

ige
  • (valamilyennek): ösmer (tájnyelvi), esmér (régies), tart, tekint
  • ért (valamihez), tud
  • megtapasztal, tudomása van (valamiről)
  • számol (valakivel, valamivel), igazodik (valamihez), figyelembe vesz
  • (valakire, valamire): ráismer, felismer

hízelgés

főnév
  • hajbókolás, gazsulálás, nyalizás (bizalmas), seggnyalás (durva), pedálozás (bizalmas), nyalás (szleng)
  • kedveskedés, becézgetés

kiépít

ige
  • kibővít, kifejleszt, formál, fejleszt
  • kialakít, létrehoz, létesít
  • megszervez, megteremt

kizárólag

határozószó
  • kizárólagosan, csupán, csak, csakis, csupáncsak, pusztán, tisztán, egyedül, exkluzíve (választékos)

szorul

ige
  • beszorul, beleszorul, megakad
  • reked, ragad
  • összehúzódik, összerándul
  • (bizalmas): kikap, lakol, bűnhődik, kap a pofájára (durva)
  • (valamire): rászorul, szüksége van

hajóhíd

főnév
  • palló, pontonhíd, kikötőhíd, stég

gyűlöl

ige
  • utál, nem szenvedhet, ki nem állhat, irtózik, iszonyodik, undorodik, borzad, ellenszenvet érez (valaki iránt), megvet

eltüntet

ige
  • eldug, eltesz, eltávolít, megsemmisít, eloszlat, elsikkaszt, eltöröl, elvarázsol, elsinkófál (bizalmas), elsuvaszt (tájnyelvi), eltökint (tájnyelvi), elpaterol (szleng)
  • (foltot) kivesz
  • ellop, eloroz, elemel, elcsór

hányad

főnév
  • rész, osztályrész, köteles rész (szaknyelvi), adag, darab, törtrész, töredék
  • dézsma, járandóság, kontingens, részesedés
  • arány, részarány, számarány, kvóta (szaknyelvi), ráta (idegen)
  • mérték, mennyiség, hányados, viszonyszám

komornyik

főnév
  • lakáj, inas

középfok

főnév
  • komparatívusz (szaknyelvi)

megrázkódtatás

főnév
  • csapás, megrendülés, megpróbáltatás, trauma (idegen), sokk, stressz, baj
  • zavar, kudarc, válság, kellemetlenség

lódít

ige
  • dob, vet, lök, taszít, taszajt (tájnyelvi), toszít (tájnyelvi), kandarít (tájnyelvi), lendít, repít, röpít, hajít, hajint (tájnyelvi), vág, csap
  • füllent, nagyokat mond, háryjánoskodik, hazudik, hazudozik, tódít, hantáz (bizalmas), gurít (bizalmas), linkel (szleng), anzágol (bizalmas)
  • (tájnyelvi): szalaszt, szalajt, futtat, ugraszt, meneszt, küld, indít, utasít

kijelöl

ige
  • kiszemel, kiszúr (bizalmas), kipécéz (bizalmas), jelöl, kandidál (régies), kiválaszt, megválaszt, kinevez, megbíz, deszignál (idegen)
  • megjelöl, kicövekel, kikaróz, kimezsgyéz, elhatárol, megvon, kihatárol (tájnyelvi), kihatároz (tájnyelvi)
  • megszab, kitűz, meghúz

kétszer

határozószó
  • két ízben, még egyszer, bis (idegen)

kiszakad

ige
  • kireped, kilyukad, kihasad, felfeslik, kifoszlik, kipersed (tájnyelvi)
  • (növény): kitépődik
  • elkerül, kikerül, kiválik, távolba szakad
  • (érzelem): előtör, kitör

levelez

ige
  • levelet vált, írásol (tájnyelvi), korrespondeál (régies)
  • (régies): lapoz, hajt

kimerít

ige
  • (vizet): kiemel, kivesz, kimer
  • (nyersanyagot): elfogyaszt, felhasznál, feldolgoz, felél, elpusztít
  • megürít (régies)
  • megerőltet, megvisel, túlterhel, túlhajt, agyondolgoz, agyonhajszol, agyonfáraszt, elgyengít, elcsigáz, kifullaszt, kifáraszt, kizsigerel, kiszipolyoz, kifacsar, kicsinál (szleng), felőröl, kikészít (szleng), kiakaszt (szleng), elnyű (tájnyelvi), kikalézol (tájnyelvi), enervál (idegen), strapál (bizalmas)

jelölt I.

melléknév
  • kiválasztott, ellátott (valamivel), megbélyegzett, megkülönböztetett
  • kitűzött

kiugrik

ige
  • kipattan, kiszökken, kiperdül, kipenderedik, kimozdul, kizökken
  • kiszalad
  • előretör, élre tör
  • kilép, kiszáll, visszatáncol, elhagy, dezertál, kibakkant (szleng), kizizzen (szleng)
  • kificamodik, kibicsaklik
  • kiszögellik, kinyúlik, előrenyúlik, előreáll, kidudorodik, kidülled, kiguvad
  • szembetűnik, szembeszökik, kitűnik, kiválik, kimagaslik, kiemelkedik (valamibe)

literátor

főnév
  • író, irodalmár, tollforgató