deák szinonimái

főnév
  • (régies): diák, tanuló, nebuló (bizalmas), iskolás, iskolás gyerek, növendék, alumnus (régies), tanítvány
  • írástudó, íródeák, literátus (régies), bölcs (régies), tudós (régies)
  • (görögkeleti) kántor, kántortanító
  • latin (nyelv)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

forgópisztoly

főnév
  • revolver, pisztoly

építőelem

főnév
  • épületelem, panel (szaknyelvi)
  • építőkocka
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a deák szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csinnadratta

főnév
  • hűhó, cécó, cirkusz, felhajtás, ribillió

boksz1

főnév
  • ökölvívás, öklözés, bunyó (szleng)

biciklizik

ige
  • kerékpározik, karikázik, kerekezik (bizalmas), pedálozik, tapossa a pedált, teker (bizalmas), bicajozik (bizalmas), bringázik (bizalmas)
  • (szleng): közösül

bár II.

határozószó
  • bárcsak, vajha (régies), bárha (választékos)
  • (tájnyelvi): legalább

csúcsérték

főnév
  • maximum, amplitúdó (idegen), top, tetőzés, kulmináció (szaknyelvi)

efféle

melléknév
  • ilyen, ily, ilyenféle, ilyenfajta, ilyesmi, hasonló, effajta

lakberendezés

főnév
  • bútor, berendezés, lakásberendezés
  • bebútorozás, berendezkedés

álomszuszék

főnév
  • hétalvó, mormota, hétlusta, aluszékony, álomszuszi (bizalmas), álmostáska (tájnyelvi), álompipők (tájnyelvi), álomtarisznya (tájnyelvi), álomzsák (tájnyelvi) Sz: a hét aluvók közül való; jó alvókája van; már a hatodik falut járja a koldus, mikor az ágyából fölkel; tiszteli a hét aluvó szenteket; alszik, mint a bunda; alszik, mint a tej

alga

főnév
  • moszat

aranyér

főnév
  • süly (régies), vérkór (régies), hemorroidák (szaknyelvi), visszértágulat, visszérgyulladás
  • aranytelér

egyezményes

melléknév
  • szerződéses, közmegegyezéses, közkeletű, szokásos, konvenciós, köteles, elfogadott, megállapított
  • szövetségi, államközi, konvencionális

elhízik

ige
  • meghízik, elkövéredik, elhájasodik, elterebélyesedik, elzsírosodik, elpocakosodik (bizalmas), pocakot ereszt, elpotrohosodik, tokát ereszt, kidalmahodik (tájnyelvi)

fene II.

melléknév
  • ádáz, szilaj, dühödt, félelmetes
  • elszánt, erőszakos
  • (bizalmas): átkozott, nyavalyás, ronda, kellemetlen
  • (hsz-ként): rettenetesen, nagyon, szörnyen

esetlen

melléknév
  • idétlen, félszeg, nehézkes, bumfordi, suta, kétbalkezes, ügyetlen, sete-suta, trampli (durva), csámpás, buszma (tájnyelvi), balkezes, idomtalan, otromba, ormótlan

defekt

főnév
  • sérülés, kár, hiba, meghibásodás, üzemzavar, durrdefekt
  • fogyatékosság, hiányosság, hiba, tökéletlenség, defektus (idegen)

csík

főnév
  • sáv, stráf (bizalmas), pászta (tájnyelvi), örv (szaknyelvi), vonal, vonás, szalag
  • (tájnyelvi): metélt tészta, metélt, mácsik (tájnyelvi)
  • (szleng): hímvessző

dőlt

melléknév
  • ferde, rézsútos, harántos, átlós, lejtős, ereszkedő, emelkedő
  • kurzív (szaknyelvi)(szaknyelvi)

erősít

ige
  • erősbít (választékos), edz, acéloz, izmosít, roborál (szaknyelvi)
  • kövérít
  • alátámaszt, aládúcol, megszilárdít, fortifikál (régies), rekeszt (régies), póckol (tájnyelvi)
  • (iramot): növel, fokoz, rákapcsol, gyorsít
  • (kapcsolatot): szorosabbra fűz, ápol, fejleszt, elmélyít, megszilárdít(valakivel)
  • (valamit valahova): hozzáerősít, rögzít, kapcsol, csatol, illeszt, fűz, fixál
  • állít, bizonygat, tanúsít, támogat, nyomatékosít, affirmál (szaknyelvi), dóciál (tájnyelvi)

dévaj

melléknév
  • vidám, pajkos, pajzán, könnyűvérű, kacér, könnyelmű, frivol, léha, ledér, sikamlós
  • játékos, játszi, mókás, csintalan, huncut, jókedvű, vásott, élénk, eleven, víg, könnyed, ugribugri, rakoncátlan, incselkedő, tréfálkozó, bohókás, bolondozó, ingerkedő, kötődő, bolondos, kötekedő

borissza

főnév, melléknév
  • borbarát, borivó, borkedvelő, boriszák (régies), boroshordó (tréfás), borzsák (régies), korhely

dupla I.

melléknév
  • kétszeres, kettős, páros, megkettőzött, iker, megduplázott, kétannyi, kétszer annyi, duplikált (idegen)
  • (virág): teljes, telt szirmú

érzésvilág

főnév
  • érzület, lelkület, érzelemvilág, kedélyvilág, lelkivilág, belvilág (régies), szív