csinnadratta szinonimái

főnév
  • hűhó, cécó, cirkusz, felhajtás, ribillió

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kondás

főnév
  • disznópásztor, kanász

halmoz

ige
  • összehord, felhalmoz, halomra gyűjt, tezaurál (szaknyelvi), kumulál (idegen)
  • eláraszt (valamivel)
  • tetéz, ont, ömleszt
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csinnadratta szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csahos

melléknév
  • acsarkodó, csaholó, ugató
  • kiabáló, lármázó, pofázó (durva)

betonozás

főnév
  • betonkészítés, betonmunka

beomlik

ige
  • összedől, összeomlik, összeroskad, összeesik, összerogy, összecsuklik, romba dől, megsemmisül, elpusztul, földre rogy
  • beszakad, belyukad, bedől, besüllyed

átnyúlik

ige
  • átér, áthúzódik, átterjed, átmegy, elér, kiterjed, folytatódik

csenget, csönget

ige
  • csendít, pendít, kondít, kongat, zenget, csilinkol (tájnyelvi), csörömpöl (bizalmas)
  • (bizalmas): felhív, telefonál, odacsenget (bizalmas)

disszonancia

főnév
  • diszharmónia, széthangzás, kakofónia (szaknyelvi), hangzavar
  • nézeteltérés, nézetkülönbség

központi

melléknév
  • centrális (idegen), középponti(idegen)
  • döntő, alapvető, lényeges, sarkalatos, meghatározó, legfontosabb, legfőbb, legfelső

alacsony

melléknév
  • kis, kicsi, kicsiny, pöttöm, apró termetű, csipisz, kurta, dugó, töpszli, törpe, kerti törpe (szleng), babszem, Babszem Jankó, vakarcs, vakarék, mélynövésű, porbafingó (durva), seggdugasz (durva), alátermett (régies), csököti (tájnyelvi), kisszerű (tájnyelvi), szélébe szabott (tájnyelvi) Sz: ki se látszik a földből; alig látszik ki a földből; nem állt az esőre; akkora, mint a kutya ülve; hosszú, mint a karalábé kétrét; létráról szedi a földiepret; kettéfűrészelt óriás; megállt a növésben; összement a mosásban
  • csekély, sekély, jelentéktelen, elhanyagolható, kevés
  • (választékos): hitvány, alantas, silány, alpári, parlagi, nemtelen (régies), triviális (régies)

agyalágyult

melléknév
  • gyengeelméjű, hibbant, bolond, ütődött (bizalmas), hígvelejű, idióta, kretén, hülye, szenilis

állandó

melléknév
  • változatlan, maradandó, szilárd, mozdulatlan, konstans (szaknyelvi), statikus (szaknyelvi), stabil, fix (bizalmas), oszlopos
  • végleges, határozott, bizonyos
  • szüntelen, folytonos, örökös, örök, elmúlhatatlan, szakadatlan, folyamatos, tartós, permanens
  • egymásra következő, egymást követő, szűnni nem akaró
  • kiapadhatatlan
  • rendszeres, szokásos, megszokott, rendes, elmaradhatatlan, gyakori, ismétlődő

dörgöl

ige
  • (tájnyelvi): dörzsöl, fen, csiszol, smirgliz, vakar, koptat, horzsol, morzsol, súrol, sikál, sikárol (tájnyelvi), csutakol
  • políroz, pucol (bizalmas), fényesít, vikszel, kefél, szidoloz

elboronál

ige
  • elsimít, elegyenget, megold, elintéz
  • (tájnyelvi): elcsen, ellop

fellengős, fellengző

melléknév
  • föllengős, föllengzős, dagályos, szónokias, fontoskodó, nagyzoló, hatásvadász, bombasztikus, terjengős, terpeszkedő, sallangos, hamis pátoszú, cikornyás, cafrangos

én II.

főnév
  • ego (idegen), egyéniség, személyiség

csipesz

főnév
  • csíptető, pincetta (idegen)

comb

főnév
  • bonc (tájnyelvi), cubák (tájnyelvi), cubók (tájnyelvi)
  • sonka, címer

délszaki

melléknév
  • forró égövi, trópusi, tropikus (szaknyelvi), egyenlítői

elvon

ige
  • elhúz, félrehúz, félrevon
  • elvesz (valakitől)
  • megvon (vmit vkitől), leszoktat (valamiről)
  • (figyelmet): elterel, eltérít, elfordít
  • elvonatkoztat, absztrahál (idegen)

csorba

melléknév
  • hiányos, hibás, törött, töredezett, repedt, kicsorbult, foghíjas, csonka, életlen, egyenetlen, csempe (tájnyelvi), csorbás (tájnyelvi), csonkabonka (tájnyelvi), csantra (tájnyelvi)

biblia

főnév
  • szentírás, az Írás, a könyvek könyve, a kinyilatkoztatás, Septuaginta, Vulgata, Ó- és Újszövetség, Ó- és Újtestamentum
  • alapmű

dicsér

ige
  • méltányol, elismer, méltat, bókol, hízeleg, dicsőít, dicshimnuszokat zeng, a dicséretét zengi (valakinek), magasztal, istenít, rajong (valakiért), áradozik, lelkesedik (valakiről), glorifikál (választékos), tömjénez Sz: ódákat zeng (valakiről); babért fon a homlokára (választékos)(szleng)

emlék

főnév
  • emlékkép, reminiszcencia (idegen), emlékezet
  • emléktárgy, szuvenír, ereklye, relikvia, klenódium (régies)
  • emlékmű, monumentum (régies)