dönt szinonimái

ige
  • billent, megbillent, fektet, támaszt
  • taszít, juttat, visz
  • borít, önt, folyat
  • határoz, elszánja magát (valamire), döntést hoz, ítélkezik, döntésre jut, állást foglal, választ, ítél, megítél, odaítél, kijelöl, rendelkezik, diszponál Sz: dűlőre viszi az ügyet; dűlőre jut; kenyértörésre viszi a dolgot; elveti a kockát (választékos); kimondja a végső szót

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zamatos

melléknév
  • finom, ízes, ízletes, íncsiklandozó, aromás, fűszeres, bukés
  • (kifejezésmód): jellegzetes, népies, régies

megpecsétel

ige
  • érvényesít, hitelesít, törvényesít, szentesít, tanúsít
  • megerősít, jóváhagy, helybenhagy, helyesel, elismer
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dönt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

demagóg I.

főnév
  • hordószónok (pejoratív), népámító, néplázító, népvezér (régies), népbolondító (tájnyelvi)

burzsoá

főnév, melléknév
  • tőkés, burzsuj (régies)
  • polgár, nyárspolgár

bosszúálló

melléknév
  • bosszúszomjas, bosszúvágyó, engesztelhetetlen, kíméletlen, könyörtelen, kérlelhetetlen

belefojt

ige
  • belefullaszt, beleöl, beledögleszt (durva), belenyuvaszt (tájnyelvi), beleveszekít (tájnyelvi)
  • belefojtja a szót, torkára forrasztja a szót, letorkol, elnémít, elhallgattat, elnyom

diszponál

ige
  • rendelkezik, intézkedik, utasít, dirigál

elborul

ige
  • beborul, elsötétedik, elsötétül, befelhősödik, elfelhősödik, elhomályosodik, morcsoskodik (tájnyelvi)
  • elkomorodik, elkomorul, elszomorodik
  • (az elméje): megőrül, megbolondul, megtébolyodik, megzavarodik
  • (tájnyelvi): felborul, feldől, leborul

leigáz

ige
  • meghódít, elfoglal, meghódoltat, felülkerekedik, alávet, gyarmatosít
  • elnyom, megfékez, lever, legyőz, megszáll Sz: szolgaságra vet; elismerteti uralmát; igába fog; rabigába hajt; rabláncra fűz; iga alá hajt; uralma alá kényszerít

artikulálatlan, arti

melléknév
  • tagolatlan, érthetetlen

apraja-nagyja

főnév
  • mindenki, mindnyájan, mindahányan, valamennyien, fiatalja-vénje

átmenet

főnév
  • átváltozás, átalakulás, fejlődés, változás, reform, áttűnés, átmenetel, áthasonulás, átvedlés

éles

melléknév
  • borotvaéles, kifent, kiélezett, megélezett, megélesített Sz: éles, mint a borotva
  • heves, sajgó, kínzó, égető, maró, szaggató, hasogató, intenzív, akut
  • metsző, csípős, erős, hideg, dermesztő, friss, kemény
  • süvöltő, fülsiketítő, fülsértő, velőtrázó, harsány, rikoltó, visító
  • markáns, határozott
  • vakító, kápráztató
  • kíméletlen, könyörtelen, bántó, epés, pikírt (bizalmas), gúnyos, szarkasztikus (választékos), metsző (gúny)
  • (pillantás): szúrós, átható

előkotor

ige
  • előkeres, előszed, előhoz, kiszed, kikapar, kiemel, előás, megkeres, előhúz, előhalász, kibányász (bizalmas), kiguberál (bizalmas)

fókusz

főnév
  • gyújtópont (szaknyelvi), gócpont, góc, mag
  • centrum, központ, középpont

fatörzs

főnév
  • törzs, törzsök (régies), suháng (tájnyelvi), geszt (régies), sudár (szaknyelvi)
  • tönk, fatönk, fatuskó, tuskó, farönk, rönk, tőke, csutok (tájnyelvi), csutkó (tájnyelvi), fatönköly (tájnyelvi), rönköly (tájnyelvi)

dörgés

főnév
  • mennydörgés, dörej, csattanás, égzengés, harsogás, dübörgés, robaj, bömbölés, dörrenés, detonáció, durgás (tájnyelvi)

defloráció

főnév
  • elvirágzás
  • megbecstelenítés, megszeplősítés

egy-más

névmás
  • egyetmás (régies), holmi, dolog, valami, egy s más

fájó

melléknév
  • fájdalmas, fájós, sajgó, hasogató, nyilalló, égő, szúró
  • érzékeny, kényes, sérült, sebes, vérző, beteg
  • szomorú, keserves, kínzó, gyötrő, nehéz, szívfájdító, szívet tépő

dühöng

ige
  • dühbe gurul, dühösködik, dúl-fúl, dúl, őrjöng, tajtékzik, falra mászik (bizalmas), toporzékol, mérgelődik, haragszik, kikel magából, felfortyan, pukkad (bizalmas), méregbe gurul, eszi a méreg, tombol, felindul, indulatoskodik, felháborodik, acsarkodik, dilizik, paprikázik (szleng), balhézik (szleng), be van gurulva (szleng), nem lát a pipától (szleng)
  • pusztít, tombol Sz: dúl-fúl, mint a vadkan; fúj, mint a padláson kölykezett macska; rágja a nyelvét; tajtékot túr; tépi a haját; veti fel a helyét

bűvészmutatvány

főnév
  • bűvészkedés, zsonglőrködés, szemfényvesztés, trükk
  • ügyeskedés, mesterkedés

ékesszólás

főnév
  • szónoklás, szónoklat, szótehetség (régies), elokúció (szaknyelvi), elokvencia (szaknyelvi), dikció (szaknyelvi), szavalás, beszédkészség, sváda (bizalmas)
  • szónoklattan, retorika, beszédművészet

farmer

főnév
  • telepes, gazda, parasztgazda, gazdálkodó, földműves, mezőgazdász
  • farmernadrág, jeans (idegen)