dübörög szinonimái

ige
  • robajlik, döng, dörög, zeng, zörög, morajlik, zakatol, csattog, csörömpöl, dobog, duhog (tájnyelvi), dübög (tájnyelvi), dübörög-doborog (tájnyelvi)
  • (taps): felcsattan, harsog, viharzik, zúg

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hátravan

ige
  • hátramarad, hiányzik, hibádzik

eleinte

határozószó
  • kezdetben, először, elsőben (régies), régente, hajdanta (választékos), mindenekelőtt, korábban, eredetileg (régies), az első időben, eleintén (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dübörög szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

díj

főnév
  • díjazás, fizetés, fizetség, munkabér, munkadíj, bér, bérezés, taksa, illetmény, illeték, honorárium, tiszteletdíj, járandóság, dotáció, juttatás, javadalmazás
  • jutalom, pályadíj, kitüntetés

cégér

főnév
  • cégtábla, címtábla, reklám, hirdetés, jelvény, sild (bizalmas)
  • (régies): jel, jegy, mutató
  • ürügy, álcázás

búcsú2

főnév
  • bűnbocsánat, megbocsátás, indulgencia (idegen), egyháznap, patrocínium (idegen)
  • búcsújárás, körmenet, zarándokolás, zarándoklat, processzió (régies)

belterjes

melléknév
  • szakszerű, mély, alapos, okszerű, beható, intenzív

dölyfös

melléknév
  • gőgös, öntelt, önhitt, fennhéjázó, felfuvalkodott, pöffeszkedő, kevély, rátarti, hetyke, kekk (bizalmas), büszke, elbízott, elbizakodott, pökhendi, begyes (tájnyelvi), begyeskedő, beképzelt, arrogáns, szerénytelen, fölényes, nagyképű, nagymellű, fenn hordja az orrát, fennenköpő (tájnyelvi), negédes (régies)

elér

ige
  • terjed (valameddig), ér (valameddig)
  • eljut, elérkezik
  • odaér
  • utolér, beér, elkap, elcsíp
  • beteljesedik (valakin valami)
  • megvalósít, valóra vált, kivív, véghez visz

lenéz

ige
  • letekint, lepillant, alánéz, alátekint, lesandít, lebukkant (bizalmas)
  • lemásol, leles, elles, lelop, lepuskáz (bizalmas), indigózik (szleng), kancsalít (szleng), lekopíroz, lekoppint (szleng), lekottáz (szleng), kukkerol (szleng), kuksizik (szleng)
  • lebecsül, alábecsül, ócsárol, lefitymál, megvet, leköp, lekicsinyel, lekezel, lemosolyog, kiröhög, lesajnál (szleng), fütyül (valakire), fumigál Sz: a csizmáját se törölné bele; a sáros cipőjét se törülné belé; annyiba se veszi, mint a köpését; annyira becsül, mint a téli agárt; fölényesen kezel; huszonnyolcra vesz (szleng); kutyába se veszi; leereszkedően bánik (valakivel); levegőnek néz; magas lóról beszél; magasról szarik rá (durva); pillantásra se méltat; semmibe vesz; úgy néz rá, mint a lúd a piros kukoricára
  • lelátogat, leutazik, leruccan (bizalmas), leugrik (bizalmas)

átbocsát

ige
  • átenged, átereszt, átmeneszt

áringadozás

főnév
  • árhullámzás, árfluktuáció

autópálya

főnév
  • autósztráda, sztráda, autóút

elhagyott

melléknév
  • elhagyatott, társtalan, magányos, magára hagyott, magára maradt, kitett, lelenc, talált, árva
  • kóbor, bitang, gazdátlan, elárvult, elhanyagolt (állat)
  • lakatlan, néptelen, üres, kihalt, kietlen, puszta, élettelen, uratlan (régies)

elragad

ige
  • elvisz, ellop, elrabol, elhurcol, elvesz, magával visz, elvonszol, eltulajdonít, elsajátít (szaknyelvi), elidegenít (szaknyelvi), zsákmányol, harácsol, lop, megszerez, megkaparint, hatalmába kerít, rabul ejt, birtokba vesz, eloroz (régies), eltiedel (tájnyelvi)
  • magával ragad, elvarázsol, megigéz, lebilincsel, elkápráztat, elszédít (bizalmas), megnyer, megbabonáz, elbűvöl, leköt, gyönyörködtet, lenyűgöz, foglyul ejt

fosztogat

ige
  • rabol, prédál, ragadoz, zsákmányol, kirámol, harácsol, lenyúz, eltulajdonít, elemel, megdézsmál, elsikkaszt, elkoboz, lefoglal, zabrál (szleng), konfiskál (régies)

fejvesztés

főnév
  • fővesztés, lefejezés, lenyakazás, dekapitáció (idegen)

dülöngél

ige
  • dülöng, tántorog, inog, imbolyog, támolyog, ingadozik, csetlik-botlik, bukdácsol, botorkál, botladozik, ténfereg, inog-binog (tájnyelvi), dülöngőzik (tájnyelvi), illeng (tájnyelvi)

dézsmál

ige
  • lop, elvesz, elemel, elvisz, eltulajdonít, fosztogat, elcsen, elcsór (szleng), elsinkófál (bizalmas)
  • vámol (régies), harácsol, zabrál (régies), zsákmányol

eksztázis

főnév
  • elragadtatás, egzaltáció, révület, révedezés, önkívület, őrjöngés, transz (bizalmas), delírium, megszállottság
  • örömmámor, diadalmámor, eufória, lelkesültség, lelkesedés, túlfűtöttség, rajongás, ujjongás

fázik

ige
  • didereg, vacog, reszket, remeg, fagyoskodik, rázza a hideg, citerázik (bizalmas), cidrizik (bizalmas), fázódik (régies), fázlódik (tájnyelvi), cebereg (tájnyelvi), cerkedezik (tájnyelvi), gebedezik (tájnyelvi), hűtőzik (tájnyelvi) Sz: eszi a reszteltet; vacog a foga; reszket az ina, mint a fázós agáré; reszket, mint a nyárfalevél; reszket, mint a falevél; reszket, mint a kocsonya; csak úgy izzad a nyelve; majd megveszi az isten hidege
  • (valamitől): fél, tart, húzódozik, ódzkodik, idegenkedik, vonakodik, viszolyog, drémál (szleng), trémázik (szleng), caplizik (bizalmas)

egyben

határozószó
  • egészben, osztatlanul
  • (régies): nyomban, rögtön, tüstént, legott (régies), íziben (tájnyelvi), mindjárt, azonnal, egyszeriben
  • együtt, egyúttal, egyszersmind, ugyanakkor, egyidejűleg

cihelődik

ige
  • szedelőzködik, készülődik, kászálódik, tollászkodik, vászkálódik (régies), csühődik (régies), csimpeszkedik (tájnyelvi)

elcsen

ige
  • ellop, elidegenít, eltulajdonít, elsinkófál (bizalmas), kölcsönvesz (tréfás), elszed, eloroz, elcsór (szleng), elemel, meglógat (bizalmas), elcsízel (tájnyelvi), elsuvaszt (tájnyelvi), elcsakliz (bizalmas), megcsap (szleng), meglovasít (szleng)

fejhang

főnév
  • falzett hang, falzett, fisztulahang, kappanhang (pejoratív), eunuchhang (pejoratív)