egykori szinonimái

melléknév
  • volt, elmúlt, hajdani, valamikori, régi, régebbi, régmúlt, ezelőtti (régies), előbbi, előbbeni (régies), ex- (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tulajdonjog

főnév
  • fennhatóság, uralom, felügyelet, ellenőrzés, bírás

kaparás

főnév
  • horzsolás, karcolás, karmolás, karistolás
  • macskakaparás, firka, firkálás
  • méhkaparás, abortusz, küret
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egykori szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dresszíroz

ige
  • idomít, betör, betanít, edz
  • szoktat, ránevel, nevel, treníroz, rákapat (tájnyelvi)
  • (szaknyelvi): formáz

csakhamar

határozószó
  • nemsokára, előbb-utóbb, haladéktalanul, hamar, hamarosan, hamarost (tájnyelvi), mielőbb, mihamarabb, a közeljövőben, (egy) kis idő múlva, rövidesen, maholnap, kisvártatva, kevésvártatva (választékos), innen-onnan (tájnyelvi), közelesen (tájnyelvi), azonnal, mindjárt, rögtön, tüstént, íziben (tájnyelvi), rögvest (tájnyelvi), üstöllést (tájnyelvi), prompt (bizalmas)
  • sokára, később

centenáris

melléknév
  • centenáriumi

beteges

melléknév
  • betegeskedő, gyenge, rossz bőrben levő, erőtlen, nyápic, csenevész, nyavalyás, satnya, nyavalygós, görhes, kóros, kehes, ványadt, gernya (tájnyelvi), sápkóros (tájnyelvi), hitvány, göthös (tájnyelvi), kornyadt (tájnyelvi), halnivaló (tájnyelvi), konyhagyalázó (tréfás)
  • természetellenes, rendellenes, kóros, torz, ferde, elferdült (elme), morbid
  • egészségtelen, fals, visszás, fonák

egyazon

névmás
  • ugyanaz, ugyanazon, azonegy, egyforma, egyenlő, egybevágó, azonos, hasonló, ugyanilyen, ugyanolyan, megegyező, identikus (idegen)

éljenzés

főnév
  • tetszésnyilvánítás, akklamáció (régies), üdvrivalgás, ujjongás, ováció, ünneplés, elismerés, dicsőítés, helyeslés, hurrázás, vivát, vivátozás(régies)

libasor

főnév
  • sor, egyenes sor, gänsemarsch (idegen)

autós I.

melléknév
  • gépkocsizó, autózó, gépkocsis

áthevül

ige
  • átforrósodik, áttüzesedik, átizzik, átmelegszik, átmelegedik, felmelegszik, hőnfut (szaknyelvi)
  • felhevül, fellelkesül, fellelkesedik, felbuzdul

barkácsol

ige
  • fabrikál, fúr-farag, eszkábál, faragcsál, farag, javít, összetákol, készít, összeállít, bütyköl (bizalmas), ezermesterkedik

ellentét

főnév
  • ellentmondás, kontraszt (választékos), antagonizmus, oppozíció (szaknyelvi), antitézis (szaknyelvi), kontroverzia (idegen), differencia, diszharmónia, antonímia (szaknyelvi), diszparitás (szaknyelvi), polaritás (szaknyelvi)
  • szembenállás, nézetkülönbség, nézeteltérés, összeütközés, konfliktus, viszály, feszültség
  • (valaminek): ellenkezője, visszája, fonákja, fordítottja, inverze (szaknyelvi)

elvan

ige
  • megvan, elél, megél, elteng, békén van (régies)
  • megfér, összefér

fülsiketítő

melléknév
  • fülhasogató, fülsértő, fülrepesztő, fülhasító, éles, harsány, harsogó, erős, eget verő, mennydörgő, velőtrázó

felhasznál, fölhaszn

ige
  • elhasznál, elfogyaszt, elkölt, kimerít, felemészt
  • ráfordít, rákölt
  • hasznosít, alkalmaz, értékesít, feldolgoz, igénybe vesz, kiaknáz, utilizál (idegen), fruktifikál (idegen)
  • kihasznál, él (valamivel), hasznára fordít, hasznot húz (valamiből)

egyoldalúság

főnév
  • egyenetlenség, aszimmetrikusság (idegen), egyenlőtlenség
  • elfogultság, részrehajlás, igazságtalanság, méltánytalanság, szubjektivitás (idegen), parcialitás (idegen), tendenciózusság (idegen)
  • egysíkúság, egyhangúság, unalmasság, színtelenség

dőre

melléknév
  • oktalan, meggondolatlan, buta, ostoba, esztelen, balga, balgatag (választékos), badar, botor, oktondi, együgyű, bolondos, bárgyú, idétlen, féleszű, dédó (tájnyelvi), piszma (tájnyelvi), bangó (tájnyelvi), bősze (tájnyelvi), kába (tájnyelvi)

életmód

főnév
  • életforma, életstílus, életvitel, életmenet, életvezetés, életrend

felelős I.

melléknév
  • kezeskedő, jótálló
  • felelősségteljes, fontos
  • bűnös

eksztázis

főnév
  • elragadtatás, egzaltáció, révület, révedezés, önkívület, őrjöngés, transz (bizalmas), delírium, megszállottság
  • örömmámor, diadalmámor, eufória, lelkesültség, lelkesedés, túlfűtöttség, rajongás, ujjongás

csatározás

főnév
  • összecsapás, csata, harc, küzdelem, összetűzés, ütközet, csetepaté, villongás, tűzpárbaj

elhallgattat

ige
  • elcsendesít, lecsendesít, elcsitít
  • csendre int, leint, beléfojtja a szót, elnémít, letorkol, lehurrog, letromfol (bizalmas), torkára forrasztja a szót, befogja a pofáját (szleng, durva), betömi a száját Sz: a szájára ül vkinek; lakatot vet a szájára; nyakába kanyarítja a szót; megállítja vkinek a malmát; befalatja vele a szót
  • (szleng): megöl, eltesz láb alól, kinyír (szleng)

felgyülemlik, fölgyü

ige
  • felhalmozódik, sokasodik, összegyűlik, feltorlódik, összetorlódik, felduzzad
  • csoportosul, aggregálódik (idegen), összesereglik, odatódul, összeverődik, tömegbe verődik, összeáll