elbódul szinonimái

ige
  • eltompul, elkábul, elszédül, megmámorosodik, megittasodik, megrészegül, elrészegedik (tájnyelvi), berészegül (tájnyelvi), elgunnyad (régies)
  • (tájnyelvi): eltéved, elbódorog (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

veszett

melléknév
  • elveszett, eltűnt, elkallódott
  • kilátástalan, reménytelen
  • hiábavaló
  • felbőszült, dühös, dühödt, vad, haragos, bomlott (tájnyelvi), tomboló, ádáz, viharos, zabolátlan, szertelen
  • (tájnyelvi): rossz, megbélyegzett, bukott, romlott
  • szörnyű, átkozott, kutya, gyűlöletes, utálatos
  • megveszekedett, veszekedett
  • (hsz-szerűen): nagyon, szörnyen, átkozottul, veszettül, cefetül

borogatás

főnév
  • priznic (idegen), pakolás, kataplazma (idegen), umslág (régies)
  • felborítás, feldöntés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elbódul szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egybevág

ige
  • megegyezik, egybeesik, összevág, fedi egymást, harmonizál, klappol (bizalmas), kvadrál (régies), stimmel
  • összeillik
  • (választékos): megfelel (valaminek), egybehangzik, összeegyezik (régies), konkordál (idegen)

cseppkő

főnév
  • sztalaktit, sztalagmit, csepegőkő (régies)

csacska

melléknév
  • beszédes, bőbeszédű, csacsogó, fecsegő, kereplő, nyelves, cserfes (tájnyelvi), csáfordi (tájnyelvi), fecske (tájnyelvi), fecske-locska (tájnyelvi), locska (tájnyelvi), locska-fecske (tájnyelvi), szócsiszár (tájnyelvi), szómalom (tájnyelvi)
  • bohó, butuska, csacsi, gyerekes, gyermekded, gyermeteg, oktalan, oktondi

birtokos II.

melléknév
  • birtokló, bírlaló (régies)

éhínség

főnév
  • éhezés, éhség, kiéhezettség, koplalás, böjt, böjtölés, nélkülözés, nyomor, nyomorgás, szegénység, szűkölködés, ínség, hét szűk esztendő

elmúlás

főnév
  • megszűnés, véget érés, befejeződés, pusztulás, megsemmisülés, semmivé válás
  • halál, vég, enyészet (választékos)

magában

határozószó
  • gondolatban, fejben
  • félhangosan
  • maga, magányosan, egyedül, egyes-egyedül, magán (régies), szólóban (bizalmas)

bár1

főnév
  • mulató, mulatóhely, éjszakai mulató, night-club, koktélbár, lokál, italmérés
  • bárszekrény, italszekrény

axióma

főnév
  • alapigazság, alaptétel, alapelv, sarkigazság, kánon (régies), zsinórmérték

behívat

ige
  • beinvitáltat, beszólíttat, berendeltet, kiüzen (valakiért), kiszól (valakiért), bekéret, beparancsol, berendel, beidéz, megidéz (szaknyelvi), becitál, beinvitál

elölnézet

főnév
  • homloknézet, homlokzat, homloklap (szaknyelvi), homlokkép

epigramma

főnév
  • sírfelirat, xénia (szaknyelvi)

gépész

főnév
  • gépkezelő, gépmester, erőmíves (régies), mechanikus (régies), gépjavító, szerelő
  • (régies): mozdonyvezető, masiniszta (régies)
  • gépészmérnök
  • gépészmérnök-hallgató

félre II.

módosítószó
  • el innen!, vigyázz!

elbukik

ige
  • (tájnyelvi): megbotlik, elbotlik, elesik, hasra esik, elvágódik, elterül, elborul, eldől
  • vereséget szenved, alulmarad, kudarcot vall, veszít
  • (játékból) kiesik
  • megbukik, elhasal
  • (tájnyelvi): elesik (valamitől), csalódik, pórul jár
  • megesik, teherbe esik
  • (régies): alábukik, alámerül

egész II.

határozószó
  • egészen, teljesen, igen, nagyon

éljenzés

főnév
  • tetszésnyilvánítás, akklamáció (régies), üdvrivalgás, ujjongás, ováció, ünneplés, elismerés, dicsőítés, helyeslés, hurrázás, vivát, vivátozás(régies)

fellázad, föllázad

ige
  • felkel, zendül, feltámad (régies), fellázúl (régies), felháborog, felzúdul, felbendül (tájnyelvi), ellenszegül, szembeszáll, harcol, pártot üt
  • háborog, zavarog, forrong

elér

ige
  • terjed (valameddig), ér (valameddig)
  • eljut, elérkezik
  • odaér
  • utolér, beér, elkap, elcsíp
  • beteljesedik (valakin valami)
  • megvalósít, valóra vált, kivív, véghez visz

csillan

ige
  • felcsillan, megcsillan, felvillan, megvillan, felragyog

ellenkezés

főnév
  • ellentmondás, ellenvetés, ellenszegülés, ellenállás, szembeszállás, tiltakozás, lázadás, protestálás (választékos), óvástétel, panasz, feleselés, opponálás (szaknyelvi), dac, trucc (bizalmas), kifogásolás

felötlik, fölötlik

ige
  • eszébe villan, felvillan, felmerül, átsuhan, átvillan, feltámad, felböffen (tájnyelvi)
  • szembetűnik, szembeötlik, szembeszökik, kirí, szemet szúr