csencsel szinonimái

ige
  • cserél, csereberél, ad-vesz, üzletel, feketézik (szleng), csaklizik (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): lop, csen, elcsór (szleng), eltulajdonít, elemel, megfúj (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fárasztó

melléknév
  • fáradságos, kimerítő, idegfeszítő, hajszás, idegőrlő, megerőltető, gyötrelmes, verejtékes, kemény, vesződséges, nehéz, izzasztó, keserves, zsibbasztó, strapás (bizalmas), körömszakasztó (régies), döglesztő (durva)
  • (pejoratív): unalmas, egyhangú, nyűgös, bosszantó, idegesítő

átfúr

ige
  • keresztülfúr, kifúr, kilukaszt, átlyukaszt, perforál
  • átdöf, átszúr, átszegez
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csencsel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

cikk

főnév
  • áru, árucikk, termék, gyártmány, portéka
  • közlemény, újságcikk, újsághír, tudósítás, beszámoló, jelentés, kritika, ismertetés, recenzió (szaknyelvi), referátum (szaknyelvi), glossza (szaknyelvi)
  • darab, szelet, gerezd, karéj, rész, csetert (tájnyelvi)
  • törvénycikk, cikkely, szakasz, paragrafus, bekezdés, artikulus (régies)

beront

ige
  • berobban, berobog, berohan, bevágódik, bevágtat, beviharzik
  • (régies): betör, bezúz, beüt, belyukaszt, beszakít

beleolvad

ige
  • belefolyik
  • egybeolvad (valamivel), belevész (valamibe), belemosódik (valamibe)
  • beolvad, asszimilálódik
  • egyesül, fuzionál

átall

ige
  • szégyell, restell, vonakodik, visszariad, idegenkedik, iszonyodik

csap1

ige
  • üt, vág, ver, sújt, suhint, legyint, teremt (valakibe), kólint, csaplint (tájnyelvi), rittyent (tájnyelvi)
  • (villám vmibe): becsap, belecsap, üt, vág, sújt
  • tesz, dob, vág, vet, hajít, lódít
  • (valakibe): tér, fordul, vág
  • rendez, csinál okoz, (zajt) üt

deszkakerítés

főnév
  • palánk, léckerítés, rács, borona (tájnyelvi)

köz3

melléknév
  • közösségi, társadalmi, együttes
  • általános, egyetemes, közös
  • átlagos, közepes, közönséges, egyszerű
  • közbülső

ahány

névmás
  • amennyi
  • valahány, valamennyi

ablakkeret

főnév
  • ablakráma

alávaló

melléknév
  • aljas, gyalázatos, becstelen, megvetendő, elvetemült, bitang, galád, gonosz, gaz, hitvány, semmirekellő, semmiházi, jellemtelen, senkiházi, nyavalyás, cudar, ganéj (szleng) Sz: akasztófára sem jó; alábbvaló a faszúnál; alábbvaló a sajtkukacnál; alábbvaló az élő húsba esett nyűnél; eb ágyában termett; gaz anyának váltott gyermeke; nem érdemli, hogy rásüssön a nap; nem jó fában ringatták; nincs annyi becsülete, mint a kijáró kutyának; pokolban kotlották, világra költötték; rongyon gyűlt
  • értéktelen, hitvány, silány, gyatra, vacak
  • (hazugság): szemenszedett, égbekiáltó

diszponál

ige
  • rendelkezik, intézkedik, utasít, dirigál

éhenkórász

főnév
  • kiéhezett, éhező, koplaló, rosszul táplált, éhenholt (tájnyelvi), csavargó, koldus, szegény ördög, templom egere, sanyargó, szűkölködő, ágrólszakadt, nincstelen, nyomorgó, hajléktalan, ágyrajáró, enniles (tájnyelvi), gizibuzi (tájnyelvi), sanyaróvendel (tájnyelvi)

felfuvalkodik, fölfu

ige
  • felfújja magát, kevélykedik, gőgösködik, pöffeszkedik, dölyfösködik, begyeskedik (tájnyelvi), kérkedik, hivalkodik
  • önérzeteskedik, feldúz (tájnyelvi)

elvégre

határozószó
  • utóvégre, utóvégre is, végre is, végül is, végtére, végtére is, végeredményben, legvégre (régies), lényegében, hiszen, hát, éppen, tulajdonképpen, voltaképpen
  • (régies): végül, végezetül

csenevész

melléknév
  • fejletlen, visszamaradt, ványadt, gyenge, satnya, vézna, silány, hitvány, nyamvadt, nyiszlett (bizalmas), nyeszlett, vékonydongájú, nyápic, cingár, vakarcs, elkorcsosult, korcs, elfajzott, csökevényes, vanyiga (tájnyelvi), gezemice (tájnyelvi), sindevész (tájnyelvi), bélma (tájnyelvi), csepőte (tájnyelvi), peszmeg (tájnyelvi), rudimentális (idegen) Sz: rumos kenyéren tartották

cethal

főnév
  • cet, bálna

csúszkál

ige
  • (jégen): siklik, iringál (tájnyelvi), fakutyázik, korcsolyázik, sikankózik (tájnyelvi), csiszonkáz (tájnyelvi), csúszkorál (tájnyelvi), iszamkodik (tájnyelvi), csiszonkázik (tájnyelvi), csuszkinyózik (tájnyelvi), icánkol (tájnyelvi), illangat (tájnyelvi), irant (tájnyelvi), iszingál (tájnyelvi), isint (tájnyelvi), iszonkodik (tájnyelvi), sikórál (tájnyelvi), simókál (tájnyelvi)

eltávolodik

ige
  • elkerül (valakibe), elkanyarodik, elfordul, eltér, tovaszáll
  • elidegenedik, elhidegül, elszakad, elpártol

csillapodik

ige
  • csillapul, csillapszik, csökken, mérséklődik, enyhül, tompul, lanyhul, alábbhagy, gyengül, gyaludik (tájnyelvi), szűnik, múlik, halkul
  • csendesedik, csitul, engesztelődik, juházik (tájnyelvi), csihad (tájnyelvi), csiggad (tájnyelvi)(szleng)

betapaszt

ige
  • betöm, befed
  • beragaszt
  • (szájat, fület): befog

degesz I.

melléknév
  • (tájnyelvi): duzzadt, dagadt, tele, tömött
  • jóllakott, nagy hasú

elvakít

ige
  • (fény): elkápráztat
  • elszédít (bizalmas), megszédít (bizalmas), elkábít, elbódít, elámít, félrevezet, rászed, megtéveszt, tévedésbe ejt