diszponál szinonimái

ige
  • rendelkezik, intézkedik, utasít, dirigál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kiver

ige
  • kiüt, kiejt, legyőz
  • kiporol, kiütöget, kipaskol, kiráz
  • csépel
  • klopfol (bizalmas), potyol (tájnyelvi)
  • kikalapál
  • kicsikar (valakiből)
  • elfeledtet, leszoktat (valamiről)
  • kikerget, elűz, elüldöz, kivesszőz
  • kihajt, kicsap
  • (verejték): ellep, elborít

vízízű

melléknév
  • íztelen, seízű
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a diszponál szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csüggedt

melléknév
  • kedvetlen, szomorú, bánatos, bús, mélabús, lehangolt, kókadt, lankadt, ernyedt, levert, kishitű, megtört, nyomott, reményvesztett, kedveszegett, elkeseredett, kétségbeesett, beletörődő, lemondó, vigasztalan, boldogtalan, lesújtott, kedélybeteg, életunt, rezignált, apatikus, fásult, fád, szplínes (régies), defetista (idegen), desperált (idegen), letargikus, deprimált

brácsa

főnév
  • mélyhegedű, viola (szaknyelvi), nagyhegedű (régies), öreghegedű (régies)

bolthajtásos

melléknév
  • boltíves, boltozatos, boltozott, boltos (régies), íves, ívelt, csúcsíves, árkádos, karajos (tájnyelvi)

behúz

ige
  • bevonszol, bevontat, beráncigál, beránt, bevon
  • (ajtót): becsuk, betesz, behajt, bezár
  • (függönyt): összehúz, ráhúz
  • (nyereményt): besöpör
  • (szoknyát): összeráncol, összehúz, szűkít
  • (bizalmas): bebolondít, beugrat, megcsal, becsábít (tájnyelvi), befőz (tájnyelvi), átráz (bizalmas), átejt (bizalmas), megkárosít, megrövidít
  • bevon (valamit valamivel), beburkol, befed, beborít
  • (vonalat): beír (valakibe), striguláz
  • odaüt, odavág, odasóz (bizalmas), odateremt, bepancsol (szleng), lekever
  • (tájnyelvi): (gödröt) betemet, elegyenget
  • (sírt) felhantol
  • (tájnyelvi): betér, bemegy
  • (tájnyelvi): berúg, lerészegedik

detonáció

főnév
  • robbanás
  • dördülés, dörrenés, csattanás, dörej, durranás, dörgés, dübörgés, lövés

éj

főnév
  • éjjel, éjszaka

lefolyó

főnév
  • árok, csatorna, ereszcsatorna, kanális
  • csurgó, kiöntő

aranykezű

melléknév
  • ügyes, rátermett, hozzáértő

amely

névmás
  • mely, ami (bizalmas), ki (tájnyelvi), valamely (régies)
  • amelyik

átáll

ige
  • átmegy
  • átpártol, áttér, átszökik, dezertál, csatlakozik
  • vált, változtat, módosít
  • átszerveződik, átidomul (régies), módosul

elbújik

ige
  • elrejtőzik, meghúzza magát, bebújik (valahová), megbújik (régies), meglapul, meghúzódik
  • elhúzódik, félrevonul

elmosogat

ige
  • elmos, leöblít, elöblít, felmosakodik (tájnyelvi)

flancol

ige
  • (bizalmas): nagyzol, hivalkodik, cifrálkodik, páváskodik, fitogtatja magát, divatozik, rázza a rongyot, divatol (tájnyelvi), pöffeszkedik, parádézik, pompázik, díszeleg, henceg, előkelősködik

fagyöngy

főnév
  • madárlép (tájnyelvi)

disztingvált

melléknév
  • választékos, válogatott, előkelő, finom
  • kifinomult, igényes, ízléses, elegáns, stílusos, illedelmes, jól nevelt

csuha

főnév
  • kámzsa, ruha, gúnya
  • habitus
  • (régies): szűr, daróc, szokmány (tájnyelvi), zeke (tájnyelvi), dolmány (régies), köntös

egybegyűl, egybegyűl

ige
  • összegyűl, összegyűlik, gyülekezik, összesereglik, egybesereglik, csoportosul, összejön
  • felgyülemlik, felhalmozódik, összetorlódik

evidencia

főnév
  • nyilvánvalóság, bizonyosság, alapigazság
  • nyilvántartás

dönt

ige
  • billent, megbillent, fektet, támaszt
  • taszít, juttat, visz
  • borít, önt, folyat
  • határoz, elszánja magát (valamire), döntést hoz, ítélkezik, döntésre jut, állást foglal, választ, ítél, megítél, odaítél, kijelöl, rendelkezik, diszponál Sz: dűlőre viszi az ügyet; dűlőre jut; kenyértörésre viszi a dolgot; elveti a kockát (választékos); kimondja a végső szót

buktató

főnév
  • akadály, gát, nehézség, probléma
  • (szleng): detektív, nyomozó, szimat (szleng), farkas (szleng)

egyidejű

melléknév
  • együttes, párhuzamos, egybeeső, szimultán, szinkrón (idegen), paralel (idegen), izokrón (idegen), egykorú, kortárs, korabeli

facér

melléknév
  • magányos, társtalan, egyedülálló, nőtlen
  • szabad, szalma (tréfás)
  • állástalan, állás nélküli, munka nélküli, munkátlan, dologtalan
  • csellengő, kallódó, ráérős
  • (tájnyelvi): romlott, erkölcstelen (leány)
  • (tájnyelvi): hitvány, haszontalan
  • nélkülözhető
  • (tájnyelvi): furcsa, egyedi