csenevész szinonimái

melléknév
  • fejletlen, visszamaradt, ványadt, gyenge, satnya, vézna, silány, hitvány, nyamvadt, nyiszlett (bizalmas), nyeszlett, vékonydongájú, nyápic, cingár, vakarcs, elkorcsosult, korcs, elfajzott, csökevényes, vanyiga (tájnyelvi), gezemice (tájnyelvi), sindevész (tájnyelvi), bélma (tájnyelvi), csepőte (tájnyelvi), peszmeg (tájnyelvi), rudimentális (idegen) Sz: rumos kenyéren tartották

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

japánakác

főnév
  • olvasófa, szofóra

homorít

ige
  • öblöz, völgyel (szaknyelvi)
  • meghajlít, begörbít, ívbe feszít (testet)
  • (szleng): bizonyít, erőlködik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csenevész szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

cilinder

főnév
  • fejfedő, kürtőkalap, kürtős kalap, cilinderkalap, klakk (régies), köcsögkalap (tréfás), figaró (régies), ködvágó (tájnyelvi), fenyővégkalap (tájnyelvi)
  • (régies): motorhenger
  • (régies): lámpaüveg
  • (tájnyelvi): palack, butélia

besegít

ige
  • bejuttat, beajánl(bizalmas)(bizalmas)
  • (munkában): segít, részt vesz

belerohan

ige
  • beleszalad, belefut, belegázol
  • beleütközik, nekirohan, nekivágódik, nekiütközik, nekimegy, összeütközik, nekicsapódik

átcsap

ige
  • átterjed, továbbharapózik, elharapózik, tovaterjed, terjed
  • végigsöpör, végigszáguld
  • átfordul, átbillen
  • átváltozik, átalakul

csapatosan

határozószó
  • csapatostul, csoportostul, csoportosan, seregesen, seregestül, tömegesen, együtt, együttesen, mindnyájan, mindannyian, falkástul (tájnyelvi)

devalváció

főnév
  • értékcsökkenés, leértékelődés, pénzleértékelés, értékvesztés, pénzromlás, értéktelenedés, infláció (szaknyelvi)(szaknyelvi)

közben I.

határozószó
  • középen, középütt
  • aközben, időközben azalatt
  • azonban, holott, pedig, viszont, de

ajak

főnév
  • szájszél, szája széle, száj

abrak

főnév
  • takarmány, abraktakarmány, szemestakarmány, lótakarmány, lótáp
  • (szleng): ennivaló, táplálék, étel, élelmiszer, eledel, eleség, élelem, elemózsia, fogás, kaja, zaba (szleng)

álcáz

ige
  • színlel, megtéveszt
  • takargat, leplez, titkol, elrejt, eltakar, palástol, elkendőz, elfátyoloz, eldug, rejteget, homályba burkol, elhallgat, kamuflál (régies)

disztingvált

melléknév
  • választékos, válogatott, előkelő, finom
  • kifinomult, igényes, ízléses, elegáns, stílusos, illedelmes, jól nevelt

éhkopp

főnév
  • éhség, éhezés, koplalás, böjt, böjtölés

felháborít, fölhábor

ige
  • felbosszant, feldühít, felmérgesít, megharagít, felbőszít, felingerel, felidegesít, felizgat, fellázít, kihoz a sodrából

elvét

ige
  • elhibáz, eltéveszt, elnéz, megvét (tájnyelvi), elveszt (régies)

csepereg, csöpörög

ige
  • szemerkél, permetez, szitál, szemereg (tájnyelvi), szemetel, csepellérezik (tájnyelvi), csepétel (tájnyelvi), ficsereg (tájnyelvi), pernyékel (tájnyelvi), pityereg (tájnyelvi), potyorász (tájnyelvi)

cicázik

ige
  • enyeleg, szerelmeskedik, évődik, incselkedik, ingerkedik, cicál (tájnyelvi), kacérozik (tájnyelvi), flörtöl, macáz (tájnyelvi), kancafincáz (tájnyelvi)
  • fogócskázik

csúzli

főnév
  • parittya, gumipuska, slicc (tájnyelvi)
  • (szleng): puska, flinta (régies), feleség (szleng), géppisztoly, géppityu (szleng), pukkantó (szleng)
  • (szleng): fecskendő

eltérés

főnév
  • elhajlás, elkanyarodás, elkalandozás, divergencia (szaknyelvi), diverzió (idegen), deviáció (szaknyelvi)
  • különbség, különbözés, különbözőség, differencia, diszparitás (szaknyelvi)

csínja-bínja

főnév
  • fortély, fogás, trükk, nyitja (valaminek), kulcsa (valaminek), forsza (valaminek), éle-ügye (tájnyelvi), írja-bírja (tájnyelvi)

beteglátogatás

főnév
  • vizit, orvosi szemle

deklaráció

főnév
  • nyilatkozat, bejelentés, kijelentés, felhívás, kiáltvány, szózat, proklamáció (idegen), manifesztum (idegen)
  • (régies): bevallás, bejelentés

elváltozás

főnév
  • megváltozás, átváltozás, átalakulás, metamorfózis (szaknyelvi), módosulás
  • rendellenesség, deformálódás, deformáció