émelyítő szinonimái

melléknév
  • émelygős, érzelgős, émelyes (tájnyelvi), csömörletes (régies), édeskés, mézesmázos, szirupos, geil (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

körülmény

főnév
  • adottság, helyzet, tény, állapot, kondíció, feltétel, kikötés, lehetőség, sajátosság, környülállás (tájnyelvi)
  • részlet, mozzanat, tényező, momentum

lajt

főnév
  • kád, hordó
  • tartálykocsi
  • hordós kocsi (régies), hordómű (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a émelyítő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elsinkófál

ige
  • ellop, elcsen, elemel, elsikkaszt, elcsíp, magához vesz, elvisz, eldug, zsebre tesz, zsebre dug (bizalmas), megdézsmál, elcsór (szleng), elmismásol (bizalmas), elcsakliz (bizalmas), megcsap (szleng), rajzol (szleng), elidegenít (szaknyelvi), eltulajdonít, zabrál (szleng), megfúj (szleng), zsebel (szleng)
  • (régies): elherdál, elpazarol, elpocsékol

egymásután

főnév
  • sorrend, sorrendiség, sor, sorozat, időrend, egymásra következés, konszekúció (választékos)

ébreszt

ige
  • kelt, felkelt, serkent, felver, felriaszt, felzavar, felráz
  • éleszt
  • előidéz, támaszt, gerjeszt, okoz, kivált, kelt, fakaszt, gyújt, szít
  • (régies): derít, világosít

csilingel

ige
  • cseng, csöng, cseng-bong, csingilingizik, zeng, szól, hangzik

elvakult

melléknév
  • vakbuzgó, fanatikus, vakhitű (régies), elvakított, elfogult, rövidlátó, ádáz, féktelen, szélsőséges

fabatka

főnév
  • (régies): garas, fillér, fitying

megtalál

ige
  • meglát, észrevesz, fölfedez, meglel, feltalál (régies), fellel, ráakad, rátalál, rájön, rábukkan, nyomára akad, nyitjára akad
  • kikeres, kikutat, kifürkész, kiderít, felfed, feltár, előkerít

bontogat

ige
  • oldoz, old, kifűz, felold, kibogoz, felfejt, szétfejt, boncirál (tájnyelvi)

bizonytalanság

főnév
  • kétértelműség, vitathatóság, zavarosság, ködösség, homályoság
  • bizonytalankodás, határozatlanság, habozás, hezitálás, tétovázás, tétovaság, ingadozás, kétség, aggály, kétely (választékos)

bujdokol

ige
  • (választékos): bujdosik, bujkál, rejtőzik, lappang

farok, fark

főnév
  • csóva (üstökösé)
  • farkinca (bizalmas), csutak (bizalmas)
  • (szleng): hímvessző, pénisz, szerszám (szleng), műszer (szleng), puska (szleng), fütyi (bizalmas), fütykös, fütyülő (bizalmas), kuki (bizalmas), pöcs (durva), lőcs (durva), fasz (durva)

felölt, fölölt

ige
  • felvarr, felfércel, felfog (tájnyelvi)
  • felvesz, magára vesz, felhúz, magára ölt, belebújik, felszed, felrángat, felcsatol, felövez (régies)

határsáv

főnév
  • határövezet, határzóna, határvidék, gyepű

gépház

főnév
  • gépterem, gépház, gépcsarnok, centrálé (szaknyelvi)
  • motorház

emleget

ige
  • szóba hoz, felhoz, előhoz, előhozakodik (valamivel)

elpusztít

ige
  • tönkretesz, megsemmisít, feldúl, lerombol, romba dönt, összerombol, szétzúz, összezúz, letarol, eltöröl, leradíroz
  • megöl, leöl, meggyilkol, legyilkol, lemészárol, lekaszabol
  • (ételt): befal, felfal, behabzsol, bekebelez, felél, megeszik

esperes

főnév
  • pap, lelkipásztor, lelkész, dékán (régies)

garancia

főnév
  • jótállás, szavatosság, kezesség, igazolás, biztosíték, kaució, óvadék, zálog

érc

főnév
  • ásvány, kőzet

ejt

ige
  • hullat, hullajt, pottyant, potyogtat, perget, heppent (tájnyelvi)
  • (vadat): fog, leterít, lelő, lepuffant
  • (foglyot): elfog, megfog, kézre kerít, elcsíp, nyakon csíp, fülön fog, fülön csíp, kaptivál (idegen)
  • (vmilyen helyzetbe): hoz, juttat
  • (hangot): artikulál, kimond, mond, képez, kiad
  • szakít (valakivel), otthagy, elhagy, kiadja az útját, dob (szleng), lekoptat (szleng), lepasszol (szleng) leléptet (bizalmas), megszabadul (valakitől) (valakivel)

evégből

határozószó
  • evégett, ezért, e célból, evégre

genny

főnév
  • gennyedtség (tájnyelvi), csúnyaság (tájnyelvi), enyekesség (tájnyelvi), evesség (tájnyelvi)
  • váladék
  • (szleng): gané, mocsok, szemét, tróger (durva), tetű, drekk (szleng)
  • silányság, bóvli