élettelen szinonimái

melléknév
  • halott, holt, elpusztult, kimúlt, megdöglött
  • üres, kopár, sivár, hideg, szürke, kietlen, lélektelen (választékos), unalmas, egyhangú, monoton, színtelen, vérszegény, szellemtelen, száraz, sótlan
  • szervetlen, anorganikus
  • kihalt, néptelen, elhagyott, elhagyatott, puszta

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

őrs

főnév
  • raj, szakasz, osztag, csoport
  • egység, alegység

kitanít

ige
  • kiképez, oktat, betanít, kiművel, megtanít, begyakoroltat, nevel, kiabriktol (tájnyelvi)
  • beidomít, megszelídít, szoktat, dresszíroz, tréningez, kiidomít (régies)
  • felvilágosít, kioktat, kiokosít, útbaigazít, felnyitja a szemét (valakinek)
  • beavat
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a élettelen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ehető

melléknév
  • fogyasztható, élvezhető, ennivaló, finom, jóízű, gusztusos, éldelhető (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): nagy étvágyú, nagybélű (tájnyelvi), mohó, falánk, torkos

csodálkozás

főnév
  • meglepődés, megütközés, elképedés, álmélkodás, ámulat, bámulat

csendesedik, csöndes

ige
  • csendesül, halkul, csitul, elhallgat, elnémul, elpilled, csendül (tájnyelvi), csihed (tájnyelvi)
  • csökken, enyhül, mérséklődik, csillapodik, alábbszáll, alábbhagy, szelídül, szűnik, (szél) elül

bolondság

főnév
  • őrültség, őrület, téboly
  • butaság, ostobaság, oktalanság, dőreség, szamárság, hülyeség, marhaság (bizalmas), dili, bolondóra (bizalmas), sületlenség, zagyvaság, badarság, balgaság, bárgyúság, beszámíthatatlanság, esztelenség, lehetetlenség, hagymáz, képtelenség, abszurdum, bohóság

eldördül

ige
  • elsül, eldurran, elpukkan

élősködik

ige
  • lopja a napot, szipolyoz (valakit), potyázik (bizalmas), a nyakán él (valakinek), a vérét szívja (valakinek), tarhál (szleng), dúlókodik (tájnyelvi) Sz: más asztalához törli a kését; szereti más almáját enni

marginális

melléknév
  • lapszéli, lapszélre jegyzett
  • (szaknyelvi): szélső, szélen levő
  • deklasszálódott (idegen)
  • jelentéktelen, mellékes

befeketít

ige
  • rágalmaz, megrágalmaz, bevádol, megvádol, gyaláz, pocskondiáz, szapul, becsmérel, bemocskol, mószerol, besároz, hírbe hoz, rossz hírbe hoz, rossz hírét költi, veszett nevét költi (régies), veszett hírét költi (régies), befest (tájnyelvi)

barack

főnév
  • kajszibarack, kajszi, sárgabarack, rózsabarack
  • őszibarack, őszi
  • barackfa
  • barackpálinka
  • fejre koppintás, tojás, bunyu (tájnyelvi)

belemerül

ige
  • belemártózik, belesüllyed, belesüpped, lemerül
  • belemélyed, elmélyed, belefeledkezik, belefelejtkezik, beleássa magát, beletemetkezik, átadja magát (valaminek), belemelegszik, beleveti magát, beletimporodik (tájnyelvi), beleándorodik (tájnyelvi), belegabalyodik (tájnyelvi)

elsüt

ige
  • (fegyvert): kilő, kiröpít, fellő, ellő, kisüt, elcsattant, tüzel, robbant, katapultál (szaknyelvi)
  • túlad (valamin), elsóz
  • (poént): bedob
  • (tájnyelvi): elszárít, elfonnyaszt
  • (nap) leéget

értéktárgy

főnév
  • vagyontárgy, érték, ingó, ingatlan

göngyöleg

főnév
  • burkolat, burkoló, takaró, csomagolóanyag, csomagolóeszköz
  • csomagolás, tok, héj, burok
  • bála, csomag, köteg, csomó, türedék (régies), tekercs, gombolyag, gomolyag (tájnyelvi), nyaláb, paksaméta

felvázol, fölvázol

ige
  • vázol, leskiccel, skiccel, odavet
  • ismertet, körvonalaz, ecsetel, érzékeltet

elfagy

ige
  • (növény): elhal, kifagy, tönkremegy, elpusztul

egyszálbélű

melléknév
  • (tájnyelvi): kis étkű, sovány, keszeg (bizalmas), gebe, nyápic, nyeszlett, vékonydongájú, bőregér (szleng), csontkollekció, hámozott giliszta (szleng, tréfás), kákabélű (tájnyelvi)

elmenekül

ige
  • megszökik, elfut, elszalad, megfutamodik, futásnak ered, megfut, elrohan, eliramodik, meghátrál, kitér, kereket old, elinal, felszedi a sátorfáját, nyaka közé szedi a lábát, eltakarodik, elkotródik, egérutat nyer, megugrik (bizalmas), eliszkol, elillan, felveszi a nyúlcipőt (bizalmas), lelécel (szleng), elpucol (szleng), elspurizik (szleng), elszelel, elpárolog (bizalmas), meglóg (bizalmas), elhúzza a csíkot (szleng), elhúz (szleng), olajra lép (szleng), télakol (szleng), ellimel (tájnyelvi), elsittyen (tájnyelvi)

felszánt, fölszánt

ige
  • feltör, megművel, felkapál, felás, feltúr, megforgat, meghánt, ugarol, ugart feltör, felbarázdál, felborozdál (tájnyelvi), hornyol, árkol

élhetetlen

melléknév
  • gyámoltalan, tehetetlen, lehetetlen, ügyetlen, mafla, együgyű, mulya, málé, bamba, pipogya, anyámasszony katonája, tutyimutyi (bizalmas), lepényszájú (tájnyelvi), bibasz (régies)
  • (régies): erőtlen, tehetetlen, nyurga, nyápic, vézna, vanyiga (tájnyelvi)

csőrepedés

főnév
  • csőtörés

előhalászik

ige
  • előkeres, előkotor, előkapar, elővesz

felül, fölül2

határozószó
  • fenn, fent, magasban, tetején