csőrepedés szinonimái

főnév
  • csőtörés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csinált

melléknév
  • hamis, mesterséges, művi, mű, ál, fals
  • mesterkélt, erőszakolt, erőltetett, keresett, kényszeredett, színlelt, tettetett, koholt, őszintétlen, megjátszott

gyenge, gyönge II.

főnév
  • hiba, fogyatékosság, sebezhető pont, Achilles-sarok (választékos)
  • passzió (bizalmas), gyönyörűség, szórakozás, hobbi, dili (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csőrepedés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csemege

főnév
  • ínyencfalat, ínyencség, finomság, édesség, nyalánkság, nass (bizalmas), desszert, delikatesz, konfekt (idegen), delicia (régies), bonbon, mandoletti (régies), poszpász (régies), konfitura (idegen)

bisztró

főnév
  • falatozó, gyorsbüfé, büfé

beteg II.

főnév
  • páciens, ápolt (választékos), kór (régies), ispotályos (régies), kriptaszökevény (tájnyelvi), mécsbélgergő (tájnyelvi)

bába

főnév
  • (tájnyelvi): bábaasszony, szülésznő, madám
  • (tájnyelvi): boszorkány
  • (régies): vénasszony, öregasszony

csirke

főnév
  • kiscsirke, kiscsibe, csibe, jérce, pipi (bizalmas), tyúkfi (tájnyelvi), tikfi (tájnyelvi), pizse (tájnyelvi), pipe (tájnyelvi), csire (tájnyelvi), csicske (tájnyelvi), csibiske (tájnyelvi)
  • (szleng): kislány, bakfis, csitri (bizalmas), pipi (bizalmas), tini (bizalmas), bige, pipikus (durva)(szleng)

drasztikus

melléknév
  • erőszakos, kíméletlen, könyörtelen, irgalmatlan, kegyetlen, kérlelhetetlen, nyers, ellentmondást nem tűrő
  • durva, vaskos, trágár, obszcén

kuruttyol

ige
  • vartyog, kunkog (tájnyelvi), brekeg, ümmög (tájnyelvi), kutykuruttyol (tájnyelvi), repeg (tájnyelvi)
  • fecseg, locsog, karattyol

alkalmazkodik

ige
  • igazodik, illeszkedik, idomul, simul, beilleszkedik, adaptálódik, hozzászokik, megszokik, hozzáedződik, akklimatizálódik (szaknyelvi), akkomodálódik (idegen), szabja magát (régies), tartja magát (valamihez)

akvárium

főnév
  • haltartály, üvegmedence

amióta

határozószó
  • mióta, azóta, hogy

édeskés

melléknév
  • édeses, cukros
  • émelyítő, geil (bizalmas), csömörletes (régies)
  • csöpögős, szirupos
  • mézesmázos, mézes, hízelgő, finomkodó, behízelgő, affektált, negédes, kényeskedő, édeskedvű (tájnyelvi)

életmű

főnév
  • munkásság, oeuvre (idegen), pályakör (régies)

felszállít, fölszáll

ige
  • felhord, felvisz, felcipel, feljuttat
  • (járműre): felültet, felsegít

érez

ige
  • érzékel, felfog, tapasztal, észlel, észrevesz
  • átél
  • sejt, hisz, vél, alít (régies), gyanít, lát, minősít, megsejt, megszimatol, sejdít, orront (régies)

csörte

főnév
  • asszó (szaknyelvi), összecsapás, menet

csavaranya

főnév
  • anyacsavar, mutter (szaknyelvi), anya (bizalmas), csavarbiztosíték

díszeleg

ige
  • díszlik, ékeskedik
  • (rosszallóan) éktelenkedik, csúfoskodik, dísztelenkedik (választékos)
  • pompázik, parádézik, feszít (bizalmas), hivalkodik, flancol (szleng)

épít

ige
  • emel, rak, felrak, felhúz, készít, csinál, alkot, szerkeszt, állít, ácsol, tákol (pejoratív), eszkábál (pejoratív), összeró, ró, illeszt, rakogat (régies), gányol (régies)
  • építkezik
  • alkot, tervez, szerkeszt
  • alapít, létrehoz
  • (valamire, valakire): alapoz, bazíroz (bizalmas), számít (valakire), támaszkodik

dalol

ige
  • énekel, nótáz, nótázik, danol (tájnyelvi), dall (régies), danolász (tájnyelvi), danázik (tájnyelvi), lajtol (tájnyelvi), kornyikál, kántál, óbégat, nyávog (pejoratív), gajdol (tájnyelvi) Sz: szorítja a bocskor a lábát (tréfás); szorítja a gatyamadzag (tréfás)
  • (választékos): versel, költ
  • (madár): szól, csicsereg, csiripel, fütyül, trillázik, hangicsál (régies)

bocskor

főnév
  • talpsaru, lábi öltözet (régies)
  • (szaknyelvi): csülökkosár

domborzat

főnév
  • felszín, terepszelvény, terepalakulás, relief (idegen)

eredő

főnév
  • rezultáns (szaknyelvi)
  • okozat