További hasznos idegen szavak
visszaeső, visszafejlődő
biológia visszaütő
nyelvtan hátrafelé ható (hasonulás)
német regressiv ‘ua.’, lásd még: regresszió
fizika optikai lencsék fénytörő képességének mértékegysége, a méter és a gyújtótávolság hányadosa
tudományos latin , ‘ua.’ ← görög dioptreia ‘szintező műszer’ ← diopteuó ‘kémlelődik’: dia- ‘át’ | opteuó ‘néz, figyel’
A sig- és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
lélektan beteges iszonyodás a pókoktól
tudományos latin arachnophobia ‘ua.’: görög arakhné ‘pók’ | lásd még: fóbia
anatómia (koponya)varrat
orvosi sebvarrat
tudományos latin sutura ‘ua.’ ← suere, sutum ‘ölt, varr’
lásd még: suszter
kecses, törékeny, karcsú
latin gracilis ‘nyúlánk, karcsú, finom’ ← (?) *cracilis ‘ua.’ ← cracens ‘karcsú’
biológia sós talajt kedvelő növény
lásd még: halo- | phüton ‘növény’ ← phüó ‘sarjad’
művészet képtár
történelem fogadalmi táblák gyűjteménye az ókori Akropoliszon
német Pinakothek ‘képtár’ ← görög pinakothéké ‘táblagyűjtemény’: pinax, pinakosz ‘tábla’ | théké ‘raktár’
anatómia előagydúc az ízeltlábúak fejében
tudományos latin , ‘ua.’: görög prótosz ‘első’ | cerebrum ‘agy’
orvosi kilövellés, kiáramlás
geológia vulkáni anyagok (kövek, hamu) kilövellése kitöréskor
latin eiectio ‘ua.’, lásd még: ejiciál
politika önigazgatás, önrendelkezés, önállóság (az adott állam keretei között)
lélektan belső függetlenség, a személy öntörvényűsége
latin, görög autonomia ‘önkormányzat, függetlenség’, lásd még: autonóm
kémia egyes elemeknek az a tulajdonsága, hogy két vagy több eltérő megjelenési formában fordulnak elő (pl. a szén mint gyémánt és grafit)
német Allotropie ‘ua.’: lásd még: allo- | görög troposz ‘fordulat, jellem’ ← trepó ‘fordít, fordul’
lásd még: trófea , tropikál , tropizmus , trópus
kiejtése: lokatívusz
nyelvtan hol? kérdésre felelő helyhatározói eset egyes nyelvek névszóragozásában
latin (casus) locativus ‘elhelyező (eset)’ ← locare ‘elhelyez’ ← locus ‘hely’
lásd még: loco
irodalom az epigrammákra jellemző
tömör, velős, csattanós
német epigrammatisch ‘ua.’, lásd még: epigramma