reflexív jelentése

  • nyelvtan visszaható (ige, névmás)
  • elmélkedő
  • német reflexiv ‘ua.’, lásd még: reflexívum

További hasznos idegen szavak

hemo-

  • (tudományos összetételek előtagjaként) a vérrel kapcsolatos, vér-
  • görög haima ‘vér’
A reflexív és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

intronizál

  • trónra emel, megkoronáz
  • vallás főpapot beiktat
  • német inthronisieren ‘ua.’: latin in- ‘bele, rá’ | thronusgörög thronosz ‘trón’

gleichni

  • építészet falegyen, a falazás elkészülte épülő háznál
  • bajor-osztrák gleichn ‘egyenlő, egyenletes valami’ ← német gleich ‘egyenlő, egyenletes’

adnexitis

kiejtése: adnekszitisz
  • orvosi méhfüggelék-gyulladás
  • tudományos latin, ‘ua.’: adnexum ‘méhfüggelék’ ← adnectere, adnexum ‘hozzáfüggeszt’ | -itisz (gyulladásra utaló toldalék)

odisszea

  • hányattatás, kalandos út, viszontagságos utazás
  • német Odyssee ‘ua.’ ← görög Odüsszeia, homéroszi eposz a Trójából hazatérő Odüsszeusz hányatott útjáról

eparchos

kiejtése: eparhosz
  • történelem tartományi kormányzó a bizánci birodalomban
  • vallás görögkeleti püspök
  • görög eparkhosz kormányzó, az eparchia vezetője, lásd még: eparchia

elektrokinetika

  • fizika a mozgó elektromos töltéssel foglalkozó tudományág, amely figyelmen kívül hagyja a mágneses mezőt
  • lásd még: elektro-, kinetika

kainit

  • ásványtan egyhajlású rendszerben kristályosodó ásvány, kálitelepeken másodlagosan képződik
  • angol cainit ‘ua.’: görög kainosz ‘új’ | -it (ásványra utaló toldalék)

konkupiszcencia

  • vágyakozás, vágyódás, sóvárgás
  • latin concupiscentia ‘ua.’ ← concupiscere ‘megkíván’: con- nyomósító | cupire ‘kíván’

koprolit

  • ásványtan megkövesedett állati ürülék
  • angol coprolite ‘ua.’: görög koprosz ‘trágya’ | lithosz ‘kő’

epist-

sirokkó

  • a Szahara felől érkező, tikkasztó földközi-tengeri szél
  • német Schirokkoolasz scirocco ‘ua.’ ← arab sarkí ‘keleti szél’ ← sark ‘kelet’