piů jelentése
kiejtése: pjú
zene egy megadott tempó fokozását előíró jelzés, pl. piů mosso
olasz , ← latin középfok plus ‘több’, lásd még: plusz
További hasznos idegen szavak
szigetszerű, szigetjellegű, a szigetlétből fakadó
tudományos latin insularis ‘ua.’ ← insula ‘sziget’
ásványtan higanyklorid, fehér kristályos vegyület, amely a higany kiválásával megfeketedik
angol calomel ‘ua.’: görög kalosz ‘szép’ | melasz ‘fekete’
A piů és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
vallás oltáriszentség
középkori latin eucharistia ‘ua.’ ← görög eukharisztia ‘hálaadás’: eu ‘jól’ | kharidzó ‘kegyel’ ← kharisz ‘kegy’
lásd még: karitatív
(összetétel előtagjaként) a hallással, hangadással kapcsolatos
latin audio, audire ‘hall’
kémia az élet fennmaradását biztosító makromolekuláris vegyület
lásd még: bio- , polimer
emberségessé, szelíddé tesz
kiművel
német humanisieren ‘ua.’, lásd még: humánus
kiejtése: keiroszpazmus
orvosi a kézfej görcse, írógörcs
tudományos latin , ‘ua.’: görög kheir ‘kéz’ | görög szpaszmosz ‘görcs’ ← szpaó ‘összehúz, összeránt’
elméletileg, elméletben
újkori latin academice ‘ua.’, lásd még: akadémikus
irodalom hét-nyolc szótagú, alapjában jambikus ógörög sorfajta
Anakreón ógörög költőről, aki megalkotta
ásványtan tűszerű mikrokristály üveges alapanyagú vulkáni kőzetben
geológia lávatű, tűszerű oszlopban megmerevedett láva
görög beloné ‘tű’ | -it (ásványra utaló toldalék)
szükséges választás két dolog között
nyelvtan hangváltakozás egy morfémában
tudományos latin alternatio ‘ua.’, lásd még: alternál
mese, mesemondás
tódítás, lódítás
latin fabulatio ‘ua.’, lásd még: fabuláz
történelem az egyiptomi török alkirály címe a török uralom (1867–1914) idején
német, francia khedive ← török khidiv ‘ua.’ ← perzsa khadív ‘herceg’
kiejtése: recsitatívó
zene énekbeszéd, átmenet ének és szavalás között
olasz , ‘ua.’ ← recitare ‘szaval, recitál’
kiejtése: kanszó
irodalom a chanson megnevezése a provanszál lírában
provanszál , ‘dal’ ← latin cantio ‘ua.’ ← canere, cantum ‘énekel’
előre, előlegképpen
latin , ‘ua.’, lásd még: anticipál