opto- jelentése

  • (tudományos szóösszetételek előtagjaként) látási, a látással kapcsolatos
  • görög optosz ‘látott (dolog)’, lásd még: optika

További hasznos idegen szavak

papaverin

  • kémia az ópium egyik alkaloidája, görcsoldó szer
  • tudományos latin, ‘ua.’: latin papaver ‘mák’ | -in (vegyületre utaló toldalék; az ópiumot nyers mákgubó levéből nyerik)

diaph-

A opto- és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

aszindeton

  • stilisztika szóalakzat, kötőszók (pl. és, de, vagy) elmaradása sietség, indulat vagy pátosz érzékeltetésére
  • tudományos latin asyndeton ‘ua.’ ← görög aszündetosz ‘össze nem kötött’: a- ‘nem’ | szündeó ‘összeköt’: szün- ‘össze’ | deó ‘köt’

exulceráció

  • orvosi kifekélyesedés
  • tudományos latin exulceratio ‘ua.’: ex- ‘ki’ | ulcerare, ulceratum ‘gennyed, fekélyesedik’ ← ulcus, ulceris ‘fekély’

mentális

  • észbeli, értelmi
  • középkori latin mentalis ‘ua.’ ← mens, mentis ‘ész, értelem’

brizáns

  • műszaki feszítő és zúzó hatása miatt ipari (főleg bányászati) célokra használt (robbanóanyag)
  • német, francia brisant ‘ua.’ ← francia briser ‘zúz, széttör’ ← népi latin *brisare ‘ua.’ ← (?) gall

egzecíroztat

  • katonai gyakorlatoztat, kiképez
  • bizalmas parancsolgat, önkényesen utasítgat
  • lásd még: egzecíroz

sztereo-

  • (összetételek előtagjaként) térbeli, térhatású
  • görög sztereosz ‘kemény, szilárd, térbeli’

studiózus

  • oktatás diák, tanuló
  • középkori latin studiosus ‘ua.’, eredetileg ‘buzgó, törekvő’, lásd még: stúdium

imputáció

  • ráfogás, vád(askodás)
  • beszámítás
  • latin imputatio ‘ua.’, lásd még: imputál

kooperáció

  • üzemek közti együttműködés
  • termelő közösség
  • közösségi munka
  • késő latin cooperatio ‘együttműködés’, lásd még: kooperál

epirogén vagy epirogenetikus

  • geológia szárazulatképző (kéregmozgás)
  • német epirogen(etisch) ‘ua.’, lásd még: epirogenezis