konkordizmus jelentése

  • vallás a Bibliának a tudománnyal való összehangolását szorgalmazó egyházi irányzat
  • tudományos latin concordismus ‘ua.’, lásd még: konkordál, -izmus

További hasznos idegen szavak

szinerézis

  • nyelvtan két magánhangzó összevonódása egy kettőshangzóvá
  • növénytan öregedő citoplazma-szerkezet zsugorodása
  • tudományos latin synaeresisgörög szünaireszisz ‘összevonás’ ← szünaireó ‘együvé fog’: szün- ‘össze’ | haireó ‘fog, vesz’

elégia

  • irodalom disztichonban írt lírai költemény
  • irodalom (a 19. század óta) tűnődő vagy borongós hangulatú költemény
  • irodalom panaszdal, kesergő, gyászdal, gyászének
  • latin elegiagörög többes szám elegeia ‘ua.’ ← elegeion ‘disztichon’: VAGY ← (?) óörmény elegni ‘nádsíp’, VAGY görög elegosz ‘sírvers, gyászdal’
  • lásd még: elógium
A konkordizmus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

aposztázia

  • hitehagyás, hittagadás
  • átállás, köpenyegfordítás
  • elpártolás egy nemes ügytől
  • latin apostasiagörög aposztaszisz ‘ua.’: apo ‘el-, félre-’ | sztaszisz ‘állás’ ← (hi)sztémi ‘áll’

helicitás

  • fizika csavarodás, az elemi részecskék spinjének a mozgás irányára eső vetülete
  • tudományos latin, ‘ua.’ ← helica ‘tekeredés’ ← görög heliké ‘ua.’ ← helix, helikosz ‘csavar, csigavonal’

jubilál

  • évfordulót ül
  • ünnepel, ujjong
  • középkori latin iubilare ‘ujjong, örömkiáltást hallat’, lásd még: jubileum

régens

  • politika a kiskorú vagy akadályozott uralkodó helyett az országot ideiglenesen kormányzó személy
  • latin regens ‘ua.’ ← regere ‘kormányoz, irányít, vezet’
  • lásd még: régió

idiofon

  • nyelvtan szótagismétléssel vagy a szótő ismételgetésével keletkezett hangfestő szó (főleg a délkelet-ázsiai és afrikai nyelvekben, pl. beriberi, hula-hula)
  • zene olyan hangszer, amelynek hangadása saját anyagának rugalmasságán alapul (ilyenek az ütőhangszerek)
  • német idiophon ‘ua.’: görög idiosz ‘külön, saját’ | phóné ‘hang’

senarius

kiejtése: szenáriusz
  • irodalom hat jambikus lábból álló verssor az antik időmértékes verselésben, főleg a római komédiaszerzők és Phaedrus alkalmazták
  • latin, ‘ua.’ ← seni ‘hatosával’ ← sex ‘hat’

melodika

  • zene (egy műre vagy egy zeneszerzőre jellemző) dallamvilág, dallamrendszer
  • zene a dallamképzés tana, technikája
  • tudományos latin melodica (ars) ‘a dallam (tudománya)’ ← görög melódikosz ‘dallamos, a dallammal kapcsolatos’, lásd még: melódia

partenoplasztika

  • orvosi álszüzesség létrehozása az átszakított szűzhártya plasztikai műtétével
  • tudományos latin parthenoplastica ‘ua.’: görög pathenosz ‘szűz’ | lásd még: plasztika

couvert

kiejtése: kuver
  • teríték
  • vendéglői asztal terítéke, amelyért külön árat számolnak fel
  • francia, ‘ua.’, tkp. ‘beterített’ ← couvrir, couvert ‘borít, befed’ ← késő latin coperirelatin cooperire ‘ua.’: co(n)- (nyomatékos) | operire ‘befed’: ob- ‘felé’ | parere ‘létrehoz, szerez’

diagnosztika

  • orvosi a kórisme készítésének tudománya, gyakorlata
  • tudományos latin diagnostica (ars) ‘felismerési (mesterség)’ ← görög diagnósztikosz ‘a felismeréssel kapcsolatos’, lásd még: diagnózis

pentagramma

  • ötágú csillag, ókori és középkori varázserejű jelkép
  • lásd még: penta-, -gram(ma)

foniátria

  • orvosi beszédjavítás, a beszédhibák gyógyítása
  • tudományos latin phoniatria ‘ua.’: görög phóné ‘hang’ | hiatreia ‘orvoslás’ ← hiatrosz ‘orvos’
  • lásd még: fonéma