kapilláris jelentése

  • fizika hajszálcső
  • orvosi hajszálér
  • melléknév hajszálcsöves
  • hajszálvékony
  • latin capillaris ‘a hajjal kapcsolatos’ ← kicsinyítő képzős capillus ‘haj’ ← ? caput, capitis ‘fej’
  • lásd még: kapitális1

További hasznos idegen szavak

synovium

kiejtése: szinovium
  • anatómia ízületi hártya, ínhártya
  • tudományos latin, ‘ua.’, Paracelsus önkényes szóalkotása (akárcsak a gnóm, szilfid)

meloplasztika

  • orvosi arc vagy végtag plasztikai műtéte
  • tudományos latin meloplastica ‘ua.’: melosz tag, ízület, dallam’ | lásd még: plasztika
A kapilláris és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

reinette

cinizmus

  • kiábrándultság, eszménytelenség
  • arcátlanság, az értékek gúnyos semmibevétele
  • latin cynismusgörög küniszmosz ‘ókori erkölcsfilozófia, mely a lélek egyensúlyát, a szenvedélyektől való tartózkodást, az istenhit elvetését hirdette’ (a ~ gúnynév volt, amellyel ellenfelei illették az ilyen elvet valló embert): görög künikosz ‘ua.’, tkp. ‘kutyaszerű’ ← küón ‘kutya’ | lásd még: -izmus

italikus

  • történelem az ókori Itáliában élt, latin vagy vele rokon nyelvet beszélt népek (latinok, szabinok, oszkok, umberek stb.) összefoglaló neve
  • latin Italicusgörög Italikosz ‘itáliai’ ← Italia ← óitáliai (oszk) Viteliu (?) ‘borjak földje’

resztel

  • konyhaművészet zsírban pirít
  • bajor-osztrák rösten, resten ‘pirít, pörköl’ ← német Rost ‘rostély’

augmentatívum

  • nyelvtan nagyító képző, valós vagy tiszteletet kifejező nagyítás képzője a latinban és utódnyelveiben (pl. latin pater–patronus)
  • tudományos latin, ‘ua.’ ← középkori latin augmentatus ‘megnövelt’ ← késő latin augmentare ‘növel’, lásd még: augmentum

consanguinitas

kiejtése: konszangvinitás
  • jogtudomány vérrokonság
  • latin, ‘ua.’ ← consanguineus ‘vérségileg rokon’: con- ‘együtt’ | sanguis, sanguinis ‘vér’
  • lásd még: szangvinikus

oposszum

  • állattan macska nagyságú, erszényes ragadozó emlős
  • angol opossum ← algonkin indián apaszom ‘fehér állat’

axoszóma

  • anatómia az axon alapállománya
  • tudományos latin axosoma ‘ua.’, lásd még: axon, szóma

szimpatikus

  • rokonszenves, megnyerő, vonzó, szeretetre méltó
  • biológia (a vegetatív idegrendszeren belül) a belső szervek működését serkentő
  • német sympathischfrancia sympathique ‘ua.’, lásd még: szimpátia

regiszter

  • jegyzék, lajstrom
  • hivatalos névmutató, névjegyzék, nyilvántartás, tárgymutató
  • hajózás hajóosztályozás, hajójegyzék
  • zene azonos hangszínű sípok csoportja az orgonán
  • zene ezek bekapcsoló gombja
  • zene énekhang fekvése (fejhang, mellhang)
  • nyomdászat soregyen, a lap két oldalán nyomott szöveg sorainak azonos állása, egymást fedése
  • nyomdászat ábécérendben elhelyezett betűsor könyv vagy füzet lapszélének kivágásaiban a keresés megkönnyítésére
  • számítástechnika memóriabitek meghatározott célú adatok tárolására
  • angol, német registerközépkori latin registrum (hibás alak) ← latin regestum ‘feljegyzés’ ← regerere, regestum ‘feljegyez’, eredetileg ‘visszavisz, visszaad’: re- ‘vissza’ | gerere ‘visz, hord’
  • lásd még: lajstrom

katalekták

  • irodalom régi íróktól fennmaradt töredékek
  • irodalom régi szerzők műveiből vett szemelvények
  • latin többes szám semlegesnemű catalecta ‘ua.’ ← görög katalekton ‘válogatott rész’ ← katalegó ‘válogat, kiválaszt’: kata- ‘le, szét’ | legó ‘felszed, gyűjt’

nága

1
  • mitológia kígyóember alakban ábrázolt isteni lény, a földalatti világ ura, kutak védelmezője, kincsek őre a hindu és buddhista mitológiában
  • szanszkrit naga ‘ua.’
  • lásd még: naja

promóció

  • előlép(tet)és, kinevezés
  • kereskedelem vásárlókedvet ösztönző tevékenységek (nyereményjáték, ingyen kóstoló vagy kipróbálás stb.) összessége
  • angol promotionlatin promotio ‘ua.’, lásd még: promoveál

frankofon

  • francia nyelvet használó és francia kultúrájú, de nem francia anyanyelvű (személy)
  • a franciát mint hivatalos nyelvet használó, de nem francia lakosságú (ország, főleg régebbi francia gyarmat)
  • francia francophone ‘francia ajkú’: latin Francus ‘frank’ | görög phóné ‘hang’, itt ‘beszéd’