hermandad jelentése
történelem városok szövetsége a kora újkori Spanyolországbanspanyol , ‘testvériség’ ← hermano ‘fivér, testvér’ ← latin germanus ‘fivér’ ← germen ‘magzat, csíra’
További hasznos idegen szavak
azonnal
kapásból, hevenyében, rögtönözve
ex ‘-ból’ | tempus, temporis ‘idő, pillanat’
meteorológia ködös, felhőscsillagászat ködfoltos+ stilisztika homályos, zavaros
latin nebulosus ‘felhős’, lásd még: nebula
A hermandad és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
tudomány településtudományangol ekistics ‘ua.’ ← görög oikisztikosz ‘a lakókkal kapcsolatos’ ← oikisztész ‘lakó, telepes’ ← oikidzó ‘letelepszik, lakik’ ← oikosz ‘ház’lásd még: ökológia , ökonómia
orvosi ivartalanítás, heréléstudományos latin castratio ‘ua.’, lásd még: kasztrál
jogtudomány (hatóságilag) üldözvádol
latin persequi, persecutus ‘üldöz’: per- ‘keresztül’ | sequi ‘követ’
(tudományos szóösszetételek előtagjaként) közép, középső, közepes
görög meszosz ‘ua.’
vízipipa
angol hookah ← urdu huka ‘ua.’ ← arab hukka ‘szelence, edény’
régiséggyűjtő, régi könyvek árusítója
latin antiquarius ‘régiségbúvár, a régi római nyelv ismerője, kedvelője’, lásd még: antik
geológia földrengésmentes (övezet)angol aseismic ‘ua.’: görög a- ‘nem’ | lásd még: szeizmikus
doboz, ládika, szelence
középkori latin scatula ← északol scatola ‘ua.’ ← késő latin castulum ‘láda’ ← ?
kiejtése: omfalitisz
orvosi köldökgyulladástudományos latin , ‘ua.’: görög omphalosz ‘köldök’ | -itis (gyulladásra utaló toldalék)
fáradhatatlan
latin infatigabilis ‘ua.’: in- ‘nem’ | fatigare ‘hajszol, kimerít’ ← fatis agere ‘fenyegető jóslatokkal űz’ ← fatum ‘végzet, végzetes jóslat’lásd még: fátum
foganatosít, végrehajt, bevégez
kereskedelem megköt (szerződést)újkori latin perfectuare ‘ua.’, lásd még: perfectum
kisbetű, kis kezdőbetű
alsó és felső száras betűkből álló írástípus a középkori kódex- és oklevélírásban
latin kicsinyítő képzős minuscula (littera) ‘kisebb fajta (betű)’ ← kicsinyítő képzős minusculus ‘parányi’, lásd még: mínusz
