haptén jelentése

  • orvosi nem antigén természetű anyag, amely nagy molekulájú fehérjékhez kötődve immunválaszt vált ki
  • angol hapten ‘ua.’: görög haptó ‘megköt’ | -én (vegyi származékra utaló toldalék)

További hasznos idegen szavak

koordinátor

  • egyeztető, összehangoló személy
  • újkori latin coordinator, lásd még: koordinál

metaszomatózis

  • geológia ásványok vagy kőzettömegek átalakulása ionjaik vándorlása és kicserélődése folytán
  • tudományos latin metasomatosis ‘ua.’: lásd még: meta- | szóma, szómatosz ‘test’ | -ózis (folyamatra utaló toldalék)
A haptén és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

notórius

  • hírhedt
  • megrögzött, javíthatatlan
  • + közismert, köztudomású
  • hazai latin notorius ‘közismert, rosszhírű’ ← késő latin notorius ‘közhírré tevő, közismert’ ← noscere, notum ‘megismer, megvizsgál’

plutonikus

  • geológia vulkanikus eredetű, megmerevedett mélységi (kőzet)
  • angol plutonic ‘ua.’, lásd még: pluton

in favorem

  • jogtudomány valakinek a javára (ti. dönt)
  • latin, ‘ua.’: latin in ‘-ba, -ra’ | favor ‘kedvezés’ ← favere ‘kedvez’
  • lásd még: favorit, főn

konkréció

  • geológia üledékes kőzet hézagaiban kiváló és kristályosodó mész- vagy kovazárvány
  • tudományos latin concretio ‘ua.’ ← latin concrescere, lásd még: konkrét

okroska

  • konyhaművészet hideg tejfölös húsleves
  • orosz. ‘ua.’

dezintegrátor

  • műszaki aprítógép
  • műszaki gázokat portalanító berendezés
  • német Desintegrator ‘ua.’, lásd még: dezintegráció

konstans

  • fizika, matematika főnév állandó, változatlan mennyiség
  • melléknév állandó, nem változó
  • latin constans, constantis ‘ua.’ ← constare ‘fennáll, megmarad’: con- ‘össze, meg-’ | stare ‘áll’
  • lásd még: konstatál

interrupció

  • félbeszakítás
  • latin interruptio ‘ua.’ ← interrumpere, interruptum ‘félbeszakít’: inter ‘között, közé’ | rumpere ‘tör, szakít’

démosz

  • történelem egy választókörzetet alkotó városrész az ókori Athénban, illetve faluközösség Attikában
  • történelem (ered.) a köznép, a vagyontalan szabad lakosság
  • görög, ‘ua.’

kenózis

  • vallás Krisztus önkiüresítése, azaz lemondása isteni természetéről és hatalmáról azáltal, hogy emberi alakban megtestesült (a korai keresztény teológia kulcsszava Szent Pál egy kitétele nyomán, filozófia 2,7)
  • görög kenoszisz ‘kiürülés’ ← kenoomai ‘kiürül’ ← kenosz ‘üres’
  • lásd még: kenotáfium

lexikális

  • nyelvtan a szókészlettel kapcsolatos, szókincsbeli
  • nyelvtan szótári
  • adatszerűen gazdag, de nem mélyreható, nem rendszerezett (tudás)
  • német lexikalisch ‘lexikonnal kapcsolatos’, lásd még: lexikon

faktuális

  • tény szerinti, tényleges
  • latin factualis ‘ua.’, lásd még: faktum