glottogónia jelentése

  • nyelvtan a nyelvek eredetével és kialakulásával foglalkozó nyelvtudományi ág
  • tudományos latin glottogonia ‘ua.’: görög glótta, glóssza ‘nyelv’ | gonosz ‘születés, eredet’ ← gennaó ‘szül, nemz’

További hasznos idegen szavak

kriptogén

  • tudomány rejtett eredetű
  • német kryptogen ‘ua.’, lásd még: kripto-, -gén

kupec

  • vásározó jószágkereskedő, (főleg) lókereskedő
  • szlk, ‘kereskedő’ ← kupiť ‘vásárol’ ← ószláv kupitialnémet koopen ‘ua.’
A glottogónia és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

mélange

cupringer

  • cselédközvetítő, helyszerző
  • hazai német zupringer ‘ua.’ ← német Zubringer ‘adogató’, bajor-osztrák ‘állásszerző’

parotisz

  • anatómia fültőmirigy
  • tudományos latin parotis ‘ua.’: lásd még: para- | görög usz, otosz ‘fül’

agrokémia

  • mezőgazdaság a vegyszeres növényvédelem és talajjavítás tudománya
  • lásd még: agro-, kémia

alliteráció

  • irodalom betűrím, szókezdó mássalhangzók összecsengése egy vagy több verssoron belül
  • középkori latin alliteratio ‘ua.’, lásd még: alliterál

anamorfot

  • fotó szélesvásznú film felvételéhez használt lencseelőtét, amely a képet vízszintes irányban összesűríti, s vetítéskor a torzítást helyesbíti
  • német Anamorphot márkanév: görög ana- ‘fel, újra, vissza’ | mor(phé) ‘alak’ | photosz ‘fény’

szorb

  • néprajz más néven vend, nyugati szláv nyelvet beszélő népcsoport Délkelet-Németországban, a Spree felső folyása mentén
  • német Sorbe ‘ua.’ ← sorbski (saját név)

dokimázia

  • kémia az aranytartalom meghatározása egy ötvözetben kémiai elemzés útján
  • görög dokimaszia ‘próba, vizsgálat, megítélés’ ← dokimadzó ‘vizsgál, ítél’ ← dokeó ‘vél, dönt, határoz’
  • lásd még: dogma

retorikus

  • főnév szónok
  • a retorikai tudomány művelője
  • melléknév a szónoklattannal kapcsolatos
  • átvitt értelemben szónokias, fellengzős, hangzatos
  • latin rhetoricusgörög rhétorikosz ‘szónoki’, lásd még: rétor

kapilláris

  • fizika hajszálcső
  • orvosi hajszálér
  • melléknév hajszálcsöves
  • hajszálvékony
  • latin capillaris ‘a hajjal kapcsolatos’ ← kicsinyítő képzős capillus ‘haj’ ← ? caput, capitis ‘fej’
  • lásd még: kapitális1

Pankreoflat

  • gyógyszerészet a hasnyálmirigy-bántalmak okozta gyomorfelfúvódás elleni készítmény
  • lásd még: pancreas | tudományos latin flatus ‘felfúvódás’, tkp. ‘szél’ ← flare, flatum ‘fúj’

fosszilis

  • geológia megkövesedett (állati, növényi maradvány)
  • kiásott, ásatáskor lelt (tárgy)
  • átvitt értelemben ásatag, vízözön előtti
  • tudományos latin fossilis ‘ásásból eredő’ ← fodere, fossum ‘ás, kiás’

infinitivus

kiejtése: infinitívusz
  • nyelvtan főnévi igenév
  • latin, ‘ua.’ ← infinitus ‘határolatlan’: in- ‘nem’ | finis ‘határ, vég’ (az ~ nincs behatárolva szám, személy és igeidő szerint, mint a ragozott igealakok)
  • lásd még: finis

biotekton

  • biológia a tengerfenéken élő anyagokból keletkező bevonat
  • lásd még: bio-, tektonika

amulett

  • szerencsetárgy, bűvereklye, nyakban hordott ékkő vagy más tárgy, amelynek bűvös erőt, védő hatást tulajdonítanak
  • német Amulettfrancia amulettelatin amuletum ‘ua.’ ← (?) arab hamalet ‘függő’