fakultás jelentése

  • oktatás tagozat, kar
  • oktatás főiskolai vagy egyetemi tanszak, tudományszak
  • átvitt értelemben rátermettség, képesség, tehetség
  • jogtudomány jogosultság
  • + hivatás
  • német Fakultätfrancia faculté ‘ua.’ ← középkori latin facultas, facultatis ‘lehetőség, képesség, ügyesség’ ← facilis ‘könnyű’
  • lásd még: facilitás

További hasznos idegen szavak

poikilit

  • geológia nagy kristályai belsejében kisebbeket tartalmazó (kőzetszerkezet)
  • angol poikilite ‘ua.’: görög poikilosz ‘tarka, pettyes, különféle’ | -it (ásványra utaló toldalék)

szinonimika

  • nyelvtan a rokonértelműség jelenségével foglalkozó nyelvtudományi ág
  • német Synonymik ‘ua.’, lásd még: szinonima
A fakultás és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

atelia

  • filozófia célszerűtlenség, befejezetlenség
  • adómentesség
  • tudományos latin, ‘ua.’: görög ateleia ‘tökéletlenség, adómentesség’: a- ‘nem’ | telosz ‘vég, cél, befejezés, adó’ ← teleó ‘végbevisz’
  • lásd még: filatélia, teleológia

izoklin

  • fizika a térképen az egyenlő mágneses lehajlású helyeket összekötő (vonal)
  • német Isokline ‘ua.’: görög iszosz ‘azonos, egyenlő’ | klinó ‘hajlik’

agnoszticizmus

  • filozófia bölcseleti felfogás, amely szerint a külső valóság lényegi és megbízható megismerése elvileg lehetetlen
  • tudományos latin agnosticismus ‘ua’, lásd még: agnosztikus, -izmus

leukocita

  • orvosi fehérvérsejt
  • tudományos latin leucocyta ‘ua.’: görög leukosz ‘fehér’ | kütosz ‘barlang, üreg, sejt’

goszpodár

  • történelem szláv uralkodó, fejedelem, nagyúr
  • történelem a moldvai és havasalföldi vajdák címe
  • szerb, ‘ua.’, orosz goszpodj ‘úr’

idiofon

  • nyelvtan szótagismétléssel vagy a szótő ismételgetésével keletkezett hangfestő szó (főleg a délkelet-ázsiai és afrikai nyelvekben, pl. beriberi, hula-hula)
  • zene olyan hangszer, amelynek hangadása saját anyagának rugalmasságán alapul (ilyenek az ütőhangszerek)
  • német idiophon ‘ua.’: görög idiosz ‘külön, saját’ | phóné ‘hang’

halleluja

demi-sec

kiejtése: dömiszek
  • félszáraz (pezsgő, bor)
  • francia, ‘ua.’: demilatin dimidius ‘fél’: di(s)- ‘félre’ | medius ‘közép’ | seclatin siccus ‘száraz’

duellál

tabetikus

  • orvosi tábeszes, gerincvelő-sorvadásban szenvedő
  • tudományos latin tabeticus ‘ua.’ ← tabes, lásd még: tábesz

ordó

  • érdemrend, rendjel, kitüntetés
  • latin ordo ‘rend’ ← ordiri ‘kezd’

frequentál

detrikus

hippománia

  • lórajongás, a lovak szenvedélyes kedvelése
  • görög hipposz ‘ló’ | lásd még: mánia