explicite jelentése

  • világosan, érthetően, kifejezetten
  • újkori latin, ‘ua.’, lásd még: explikál

További hasznos idegen szavak

buké

  • zamat, borzamat, bor illata
  • német Bouquet ‘ua.’ ← francia bouquet ‘virágcsokor, illat’, lásd még: bukéta
A explicite és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

hepatektómia

  • orvosi a májnak vagy egy részének műtéti eltávolítása
  • tudományos latin hepatectomia ‘ua.’: görög hépar, hépatosz ‘máj’ | ektomé ‘kimetszés’: ek- ‘ki’ | temnó ‘vág’

akromegália

  • orvosi a test kiálló részeinek (ujjak, orr, fül, áll) kóros megnagyobbodása a hormonműködés zavara folytán
  • tudományos latin acromegalia ‘ua.’: görög akrosz ‘legfelső, legszélső’ | megalosz ‘nagy’

behoved

  • bizalmas gazdag, vagyonos
  • bizalmas tekintélyes, előkelő
  • jiddis bechovedhéber bö-chavod ‘tiszteletreméltó, jóravaló’

autografál

  • saját kezűleg aláír
  • nyomdászat autográfia útján sokszorosít
  • német autographieren ‘ua.’, lásd még: autográfia

eidosz

  • alak, forma, megjelenés
  • filozófia az eszme Platónnál, a forma mint az anyag ellentéte Arisztotelésznél
  • görög, ‘ua.’ ← eidó ‘lát’

orkesztráció

  • zene hangszerelés
  • német Orchestration ‘ua.’, lásd még: orkesztrál

szalvia

rezideál

  • udvart tart, székel (valahol)
  • latin residere ‘letelepszik, ülve marad’: re- ‘újra’ | sedere ‘ül’

affiliáció

  • befogadás, felvétel
  • belépés, csatlakozás
  • kereskedelem bevonás a saját érdekkörbe
  • német Affiliation ‘ua.’, lásd még: affiliál

raubritter

  • rablólovag
  • német Raubritter ‘ua.’: rauben ‘rabol’ | Ritter ‘lovag’ ← reiten ‘lovagol’
  • lásd még: rapsic

buzuki

  • zene újgörög népi pengetős hangszer a lantfélék családjából
  • újgörög, ‘ua.’ ← ?

dukátus

  • történelem hercegi tartomány, az Árpád-házi királyok alatt a trónörökös (dux) kormányzása alatt állt országrész
  • latin ducatus ‘ua.’ ← dux, ducis ‘vezér, herceg’
  • lásd még: duce