diszgenezis jelentése

  • biológia hibás egyedfejlődés
  • biológia részleges vagy teljes meddőség
  • tudományos latin dysgenesis ‘ua.’: görög düsz- ‘gyengén, hibásan’ | lásd még: genezis

További hasznos idegen szavak

fenotípus

  • biológia egy élőlény megfigyelhető alaktani és élettani sajátságainak összessége, melyeket az öröklés és a környezeti hatások együttesen alakítanak ki
  • német Phänotypus ‘ua.’: görög phainomai ‘látszik, megmutatkozik’ | lásd még: típus
  • lásd még: fén
A diszgenezis és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

preponderancia

  • túlsúly, fölény, uralkodó helyzet
  • német Präponderanzfrancia préponderance ‘ua.’, lásd még: preponderál

immoralizmus

  • filozófia olyan bölcseleti nézet, amely elvből elvet mindenféle erkölcsi értéket vagy kötelezettséget
  • an immoralism ‘ua.’: lásd még: immorális, -izmus

ekekheiria

  • történelem fegyverszünet, a háborúskodás tilalma az ókori Hellászban az olimpiai játékok idején s más szent alkalmakkor
  • görög, ‘ua.’: ek- ‘el’ | kheir ‘kéz, csapat, sereg’

labradorit

  • ásványtan színtelen vagy égszínkék kőzetalkotó szilikátásvány, a Hold felszínén is nagy tömegben fordul elő
  • angol, ‘ua.’: lásd még: labrador | -it (ásványra utaló toldalék)

inulin

  • biokémia szükség esetén gyümölcscukorrá lebomló poliszacharid, sok növény tartalék tápanyaga, amely pl. föld alatti gumókban halmozódik fel
  • angol inulin ‘ua.’: latin inula ‘örvénygyökér’ (először ebből állították elő) | -in (vegyületre utaló toldalék

diszkrimináció

  • (hátrányos) megkülönböztetés
  • angol discrimination ‘ua.’ ← latin discriminatio ‘különválasztás’, lásd még: diszkriminál

polihibrid

  • biológia olyan keresztezett egyed, amely az elődöktől több génpár által befolyásolt tulajdonságokban üt el
  • lásd még: poli-, hibrid

aszómaton

  • filozófia istenség, szellem
  • görög semlegesnemű, ‘testetlen lény’: a- ‘nem’ | szóma, szómatosz ‘test’

ózon

  • kémia háromatomos oxigénmolekulákból álló, jellegzetes szagú, fertőtlenítő hatású gáz, amely a légkör magasabb rétegében képződik
  • átvitt értelemben üde, tiszta erdei levegő (a tévhiedelem alapján, hogy a növények ózont választanak ki)
  • német Ozon ‘ua.’ ← görög semlegesnemű odzon ‘szagló’ ← odzó ‘szaglik’ (Schönbein német kémikus névadása)
  • lásd még: ozmatikus

endoblaszt

  • biológia belső csíralemez
  • biológia sejtmag
  • angol, német endoblast ‘ua.’: lásd még: endo- | görög blaszté ‘csíra, rügy’

liparit

  • ásványtan vulkáni eredetű kőzet, más néven riolit
  • a Szicília partjaihoz közeli, vulkanikus Lipari-szigetekről | -it (ásványra utaló toldalék)

onanizál

  • orvosi (férfi) önkielégítést végez, magához nyúl
  • magyar, lásd még: onánia (a pasztőr–pasztőrizál s hasonló szópárok mintájára)

allotrópia

  • kémia egyes elemeknek az a tulajdonsága, hogy két vagy több eltérő megjelenési formában fordulnak elő (pl. a szén mint gyémánt és grafit)
  • német Allotropie ‘ua.’: lásd még: allo- | görög troposz ‘fordulat, jellem’ ← trepó ‘fordít, fordul’
  • lásd még: trófea, tropikál, tropizmus, trópus