arioso jelentése
kiejtése: ariózó
zene rövidebb, áriaszerű szakasz recitativón belül
zene áriaszerűen (adandó elő)
olasz , ‘áriaszerű’, lásd még: ária
További hasznos idegen szavak
orvosi gerinccsapolás az ágyéki csigolyáknál
német Lumbalpunktion ‘ua.’, lásd még: lumbális , punkció
A arioso és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
főnév nyelvtan Svájc délkeleti részében és Dél-Tirolban beszélt újlatin nyelv
e nyelven beszélő személy
melléknév e néppel, nyelvvel kapcsolatos
német Rätoromane ‘ua.’: latin Raeti ‘ókori kelta nép, amely a mai Tirol területét lakta’ | lásd még: román2
kiejtése: diszkantusz
zene többszólamú középkori énekes műfajok gyűjtőneve
zene a legmagasabb (szoprán) szólam
latin , ‘ua.’, tkp. ‘ellen-ének, átellenes ének (az alatta futó basszushoz viszonyítva)’: dis- ‘szét, el’ | cantus ‘ének’ ← canere, cantum ‘énekel’
lásd még: bicinium
művészet. irodalom műalkotásban régies stílusjegyeket alkalmaz
német archaisieren ‘ua.’, lásd még: archaikus
genetika utótagként az alap kromoszómaszám egész számú többszörösét jelöli
lásd még: (ha) ploid
orvosi gyógykezelés vérplazmával
tudományos latin plasmotherapia ‘ua.’, lásd még: plazma , terápia
műszaki hulladékpapírból készült enyves pép, amelyből különféle tárgyakat sajtolnak
német Papiermaché ‘ua.’ ← francia papier mâché ‘zúzott papír’: papier ← latin papyrus , lásd még: papirusz | mâcher ‘rág, zúz’ ← késő latin masticare ‘rág’ ← görög masztikhó ‘fogait csikorgatja’
nézeget, szemügyre vesz
latin gyakorító spectare, spectatum ‘ua.’ ← specere, spectum ‘néz’
sport cselgáncsozó versenyző
japán , ‘ua.’, ka ‘hozzáértő’
műszaki valamely anyag kivonása elegyből, oldatból áztatással, puhítással, kémiai eljárással
angol maceration ‘ua.’ ← latin macerare , lásd még: macerál
nyelvtan a hellenisztikus korban kialakult görög köznyelv, amely a korábbi dialektusok (dór, attikai, ión) különbségeit kiegyenlítette
görög koiné (glóssza) ‘közös (nyelv)’ ← koinosz ‘közös’
lásd még: cönobita , cönológia