tanterem szinonimái

főnév
  • osztályterem, osztály, terem
  • előadóterem, auditórium (régies), cétus (régies), tanverem (szleng), kórterem (szleng), vesztőhely (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

visszahatás

főnév
  • ellenhatás, reakció
  • (régies): ellenszegülés, szembeszegülés, ellenállás, tiltakozás

lángol

ige
  • ég, lobog, lángokban áll, langallik (tájnyelvi)
  • világít, fényt vet
  • (nap): tűz, tüzel
  • kipirul, hevül
  • ragyog
  • rajong, lelkesedik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a tanterem szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szuggesztív

melléknév
  • hatásos, sugalló, ösztönző, stimuláló
  • lenyűgöző, megragadó, meggyőző, ellenállhatatlan

szállítmányozó

főnév
  • szállító, fuvarozó, fuvaros, speditőr (szaknyelvi), transzportőr (bizalmas)
  • üzletközvetítő, szállítási vállalkozó

sustorog

ige
  • sistereg, serceg, bizseg (tájnyelvi), bizsereg (régies), csisztereg (régies), sustorékol (tájnyelvi), süstörög (tájnyelvi)
  • suttog, pisszeg, susmog (tájnyelvi), sugdolózik
  • (tájnyelvi): méltatlankodik, zúgolódik

róka

főnév
  • ravasz (régies), ravaszdi
  • (jelzőként): ravasz, álnok, csalárd, furfangos, dörzsölt (bizalmas), verzátus (régies), tapasztalt, minden hájjal megkent

taktus

főnév
  • ütem, időmérték
  • (szaknyelvi): tapintás, tapintóérzék, érintés

természetesen

határozószó
  • magától értetődően, valóban, igazán, hogyne, persze, hát persze (bizalmas), kétségtelenül, okvetlenül, mindenesetre, feltétlenül, kétségkívül, bizonnyal, bizonyára, csakugyan, eo ipso (idegen), természetszerűleg, naná (bizalmas), meghiszem
  • egyszerűen, keresetlenül, könnyedén, mesterkéletlenül, fesztelenül

precedens

főnév
  • előzmény, hasonló eset, minta, példa

poharazó

főnév
  • borkimérés, borozó, italmérés, borharapó, kocsma, csapszék, ivó, csárda, vendéglő, fogadó, talponálló, kricsmi (szleng)

menetel II.

főnév
  • út, menés, menet, mozgás, vonulás, gyaloglás

rabszolga

főnév
  • helóta
  • jogfosztott, szolga, robotos, kuli (idegen)
  • hódoló, rajongó, tisztelő, kiszolgáló, talpnyaló, híve (valakinek)

tilalmas I.

melléknév
  • tiltott, tilos, tilalmazott (régies), illicit (idegen)

tudós II.

főnév
  • kutató, bölcselő, gondolkodó, szakember, mester, magiszter (régies), akadémikus

hűhó

főnév
  • hangoskodás, mulatozás, zaj, lárma, ricsaj, rumli (bizalmas), zenebona, handabandázás, cirkusz, patália, ribillió, zsivaj, zűrzavar, botrány, ramazúri (bizalmas), felfordulás, veszekedés, aréna (szleng), balhé (szleng), zrí (szleng), rikács (régies)
  • felhajtás, cécó (bizalmas), hajcihő (bizalmas), csinnadratta, parádé, fényűzés

vendéghaj

főnév
  • paróka, álhaj, póthaj, máshaj (tájnyelvi), pepi (bizalmas), dupé (régies)

tanul

ige
  • diákoskodik, a tanulmányait végzi, tanulmányokat folytat, iskolába jár
  • elsajátít, magáévá tesz, készül
  • gyakorol
  • memorizál, emléz (régies), sulykol, magol, szajkóz (pejoratív), benyal (szleng), bevág (bizalmas), bifláz, beseggel (szleng)
  • okul, okosodik, profitál

szövegel

ige
  • (szleng): beszél, dumál (szleng), nyomja a sódert (szleng), locsog, süketel (szleng), veri a nyálát (szleng), pofázik (bizalmas)

telér

főnév
  • érctelep, telep, ércér, ér, érckőzet, réteg, véna (régies)

végighasít

ige
  • felhasít, elhasít, kettéhasít
  • megkarcol, karcol, felszánt
  • végigfut, végigáramlik, végignyilallik
  • átszel

társalgó II.

főnév
  • szalon, hall, fogadószoba
  • előcsarnok

szándékozik

ige
  • szándékszik, szándékol, akar, szándékában áll, kíván, eltökél, elhatároz, tervez, tervel, intendál (idegen), feltesz magában, tervbe vesz, fontolgat, készül (valamire), célul tűz ki, céloz, előirányoz, eltervez

tépáz

ige
  • ráncigál, szaggat, megtép, cibál, cincál (tájnyelvi), kötyögtet (tájnyelvi), gyámbál (tájnyelvi)

velejáró

főnév
  • tartozék, kísérő, függelék