színlel szinonimái

ige
  • tettet, szimulál, alakoskodik, mímel, imitál, markíroz (bizalmas), negélyez (régies), tetteti magát, affektál (régies), színészkedik, megjátssza magát, színeskedik (régies), komédiázik, teszi magát, alibizik (szleng), kétszínkedik (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

lovag

főnév
  • gavallér, udvarló, széptevő, fiú
  • hódoló
  • keresztes vitéz, vitéz, ritter (idegen), caballero (idegen), cavalier (idegen), knight (idegen)
  • (régies): lovas(régies)

peches

melléknév
  • balszerencsés, szerencsétlen, boldogtalan, nyomorult, rossz csillagzat alatt született, szánalomra méltó(bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a színlel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szemtelenség

főnév
  • neveletlenség, csintalanság (tájnyelvi), arcátlanság, orcátlanság, cinizmus, pofátlanság, inszolencia (idegen), pimaszság, pökhendiség, nyegleség, hetykeség, arrogancia (idegen), impertinencia (idegen), kotnyelesség

sereghajtó

főnév
  • utolsó, legutolsó, legrosszabb, utóvéd (bizalmas)

sakál

főnév
  • törökróka (régies)
  • (pejoratív): gyáva, alattomos (ember)
  • erőszakos, kíméletlen, önző (ember)

ragadozó I.

melléknév
  • húsevő, vérengző, zsákmányoló, vad, vérszomjas, dúló (régies)

szétkapcsolódik

ige
  • kikapcsolódik, kinyílik, kioldódik, kibomlik
  • (telefonösszeköttetés): szétmegy, szétbomlik, megszűnik

támadás

főnév
  • roham, ostrom, attak (idegen), offenzíva, invázió, bevetés, rajtaütés, akció, kirohanás (régies)
  • merénylet, agresszió(idegen)
  • bírálat, szemrehányás
  • sértés, bántalmazás, zaklatás, molesztálás, inzultus
  • keletkezés, eredés, születés
  • (tájnyelvi): kelés, gyulladás

partizánharc

főnév
  • gerillaharc

páncélos I.

melléknév
  • (szaknyelvi): csontpikkelyű
  • kemény
  • vértes
  • páncélozott

megkeseredik

ige
  • megromlik, megavasodik, élvezhetetlenné válik
  • elkeseredik, csalódik, örömtelenné válik

permanens

melléknév
  • állandó, tartós, maradandó, folyamatos, folytonos, szakadatlan, szüntelen, örökös, örök, elmúlhatatlan

tápláló

melléknév
  • tápdús, laktató, kiadós, dús, zsíros, hizlaló, gazdag, hastömő (tájnyelvi)
  • szító, izzító, élesztő, fűtő, gerjesztő, fokozó

tessék-lássék II.

melléknév
  • hanyag, hányaveti, figyelmetlen, gondatlan, nemtörődöm, trehány, felületes

helycsere

főnév
  • csere, helyettesítés
  • keresztlépés, chassé croisé (régies)

visszatart

ige
  • visszahúz, feltartóztat, visszafog, tartogat (tájnyelvi), megakaszt, lefékez
  • marasztal, tartóztat
  • megakadályoz, meghiúsít, hátráltat
  • megzaboláz, korlátoz, sakkban tart
  • gátol, útját állja, elhárít
  • visszafojt, magába fojt, elnyom, lenyel (bizalmas), türtőztet, moderál (bizalmas), temperál (idegen)
  • (fizetést, bért): lefog, letilt

üldözés

főnév
  • követés, űzés, kergetés, vadászat, hajsza, hajszolás, hajhászás, hajtóvadászat, abajgatás, zaklatás, zavarás, perzekúció (idegen)
  • pogrom

színpompás

melléknév
  • színdús, sokszínű, tarka, tarkabarka, változatos

szemetes II.

főnév
  • kukás, szemétszállító, köztisztasági alkalmazott
  • szemétvödör, kuka, szemétláda, szemétkosár, papírkosár

szűcs

főnév
  • bundár (régies), szőcs (tájnyelvi)

utóirat

főnév
  • u. i., postscriptum (idegen), p. s., záradék

szókimondó

melléknév
  • nyílt, egyenes, őszinte, karakán, igazmondó, szókiszóló (tájnyelvi), mérmondó (tájnyelvi) Sz: a kapát kapának, az ásót ásónak mondja; nem tesz lakatot a szájára; nevén nevezi a gyereket; nem rejti véka alá a véleményét; ami a szívén, az a száján; nyelvén van a szíve; kimondja, ami a szívén fekszik; kijelenti feketén-fehéren; nem árul zsákbamacskát; kerek perec kimondja; nem köt görcsöt a nyelvére

sín

főnév
  • vonatsín, pálya, vasút, vágány
  • (tájnyelvi): vaspánt, abroncs, ráf (tájnyelvi)

tájékozottság

főnév
  • jártasság, tapasztaltság, gyakorlottság, tudás, ismeret
  • műveltség, olvasottság

ügyintéző

főnév
  • tisztviselő, adminisztrátor, előadó (szaknyelvi), hivatalnok
  • ügyvezető, ügyvivő, menedzser, igazgató