szétvet szinonimái

ige
  • robbant, felrobbant, levegőbe repít, szétszaggat, széjjelszaggat
  • széttár, kitár

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felépít, fölépít

ige
  • megépít, felhúz
  • megvalósít, megteremt
  • megszerkeszt, megkonstruál, megalkot, alkot, összeállít
  • alapít, alapoz

kábítószerez

ige
  • narkózik, gézázik (szleng), anyagozik (szleng), szipózik (szleng), szipuzik (szleng), repül (szleng), utazik (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a szétvet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szembenéz

ige
  • szembefordul
  • farkasszemet néz
  • dacol, kihív, provokál

segédcsapat

főnév
  • utánpótlás, erősítés

rövidesen

határozószó
  • hamarosan, mindjárt, nemsokára, in brevi (idegen), csakhamar, egyhamar
  • (régies): azonnal, rögtön, tüstént, íziben (tájnyelvi), sebtiben, hirtelen

püré

főnév
  • pép, turmix

szerénytelen

melléknév
  • elbizakodott, nagyképű, szégyentelen, dölyfös, gőgös, felfuvalkodott, rámenős, tolakodó, tiszteletlen, pöffeszkedő, nagymellű

tájt

névutó
  • tájban, körül, felé
  • környékén, tájékán

parasztember, parasz

főnév
  • paraszt, földműves, földművelő, szántóvető (régies), gazda, parasztgazda, gazdálkodó, farmer, csoszák (tájnyelvi)

packázik

ige
  • pimaszkodik, szemtelenkedik, arcátlankodik, kukoricázik (bizalmas), szórakozik (bizalmas)

meghódol

ige
  • behódol, megadja magát, leteszi a fegyvert, kapitulál (szaknyelvi)
  • enged, engedelmeskedik, elfogad, meghátrál, beletörődik, fejet hajt, beadja a derekát, meghajol, megalázkodik, meghunyászkodik, lefekszik (valakinek) (szleng)

peng

ige
  • kong, cseng, szól, búg, zúg

táncosnő

főnév
  • táncművésznő
  • balerina, görl (bizalmas)

térít

ige
  • fordít, irányít
  • juttat, állít

házfőnök

főnév
  • gvárdián (régies), perjel, prior, apát

viszontlátásra

módosítószó
  • viszlát, csaó (bizalmas), agyő (bizalmas), pá, alászolgája

utóvizsga

főnév
  • javítóvizsga, pótvizsga, uvé (bizalmas)

szidalom

főnév
  • szidás, szidalmazás, dorgálás, korholás, szapulás, fejmosás (bizalmas), becsmérlés

szelíd

melléknév
  • gyöngéd, jámbor, békés, béketűrő, jószívű, nyájas, csendes, nyugodt, higgadt, szelíded (régies), szófogadó, türelmes, angyalarcú, galamblelkű, ártatlan
  • engedékeny, barátságos, kedves, jóindulatú, szívélyes, udvarias, emberszerető, emberbaráti, együtt érző, békességes, békeszerető Sz: a légynek sem árt; csendes, mint a holdvilág; csizmájában a követ is elszenvedi; el lehetne vele egy kuckóban hálni; eltűrné, ha fát vágnának a hátán; ha égeti, se fújja; ha egyik arcát ütöd, a másikat is odatartja; hagyja, hogy a fején táncoljanak; kebelében találja a jó meleget; kenyérre lehet kenni; mindegy neki, akár a szélső háznak; olyan jó ember, mint egy falat kenyér; olyan jó lélek, mint a meleg málé; olyan, mint az angyal; szelíd, mint a galamb; szíjat lehetne hasítani a hátából; ujjadra tekerheted; üres szekérnek is kitér
  • szelídített, házi, nemesített
  • kezes
  • kellemes
  • enyhe, mérsékelt
  • csendes, nyugalmas
  • (régies): kegyes (régies), irgalmas, kegyelmes

szőrzet

főnév
  • bozont, bunda, prém, szőrme
  • szakáll, bajusz, legénytoll (tájnyelvi)

uszít

ige
  • ráuszít, ingerel, lázít, felbujt, bujtogat, agitál, fanatizál (idegen), felizgat, feltüzel, heccel, hergel, biztat, izgat

szirt

főnév
  • szikla, kőszikla, kőszál, kőszirt, szirtfok, sziklacsúcs
  • (szaknyelvi): sziklazátony, sziklapad, sziklahát

sérelmez

ige
  • kifogásol, panaszol, felpanaszol, fájlal, nehezményez, gravámenez (régies), rosszall, diffikultál (régies)

szűkszavú

melléknév
  • szófukar, hallgatag, csöndes, szótlan, szótalan, kevés szavú, murmuly (tájnyelvi) Sz: úgy beszél, mintha pénzen venné a szót
  • rövid, tömör, velős, magvas, szabatos, lakonikus, lényegre törő

utódlás

főnév
  • trónöröklés, öröklés, szukcesszió (idegen)