térít szinonimái

ige
  • fordít, irányít
  • juttat, állít

terít szinonimái

ige
  • helyez, fektet, betakar, borít, takar, befed, tereget (tájnyelvi)
  • ráterít, vet, dob, kanyarít, kavarint (tájnyelvi), gabalyít (tájnyelvi)
  • szétszór, széthint, széjjelhord
  • megterít, tálal, felszolgál, felad (régies), kínál, szervíroz, fölhord, garníroz (szaknyelvi)
  • (földre terít): ledönt, földhöz teremt, földhöz vág
  • (árut): eloszt, szétoszt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

osztozkodás

főnév
  • osztozás, felosztás, szétosztás, osztály (régies), risztelés (szleng)
  • (tájnyelvi): veszekedés, civakodás, balhé (szleng), hepaj (szleng), bruszt (szleng)

fogó I.

melléknév
  • szorító, markoló, kapaszkodó
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a térít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

távíró

főnév
  • távírda, távíróhivatal, posta
  • telegráf (régies)
  • távírdász (régies), távírász

szerpentin

főnév
  • kígyóút, kanyargós út
  • kígyóvonal
  • papírkígyó, papírszalag

szembenéz

ige
  • szembefordul
  • farkasszemet néz
  • dacol, kihív, provokál

silbakol

ige
  • őrködik, őrt áll, strázsál
  • álldogál, várakozik, ácsorog, szobrozik (szleng)

teljesül

ige
  • megvalósul, beteljesedik, bekövetkezik, valóra válik, megigazodik (tájnyelvi)

törvény

főnév
  • jogszabály, rendszabály, rendelet, előírás, határozat, törvénycikk, paragrafus
  • regula
  • jog, jogtudomány, jogrendszer
  • igazságszolgáltatás, bíróság, törvényszék
  • bíráskodás, törvénykezés, ítélet
  • szabály, törvényszerűség, norma, vezérelv, irányelv, zsinórmérték, kánon
  • (természettudományi): elv, szabályszerűség, tétel

recés

melléknév
  • bordás, rovátkás, rovátkolt, rovátkos (régies), redes (tájnyelvi)

rájön

ige
  • ráérkezik, odajut, rászáll, leszáll, ráereszkedik, landol
  • rátámad, megtámad, lerohan, lecsap, rátör, ráront
  • rákerül, odakerül
  • elfogja, előveszi, elhatalmasodik (valakin), erőt vesz (valakin)
  • kitalál, ráébred, rátalál, észrevesz, nyomára jön, ráakad, rábukkan, lel (régies), rádöbben, rátapint (választékos), ráeszmél, ráérzik (régies), megfejt, kikövetkeztet, kisejt (tájnyelvi), kipuskáz (tájnyelvi), fölfedez, felfed, kiderít, kiszagol (bizalmas), kiszimatol, átlát a szitán

motyog

ige
  • motyorog (bizalmas), suttog, makog (pejoratív), seppeg (tájnyelvi), motyoráz (tájnyelvi), mantyog (tájnyelvi), motyorékol (tájnyelvi), orra alatt beszél, bajusza alatt beszél
  • pusmog
  • dünnyög, mormog, dörmög, dohog, zsörtölődik, böstörög (tájnyelvi), mohog (pejoratív), kummog (tájnyelvi), hummog (tájnyelvi), káricál (tájnyelvi), dödög (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): motoszkál (bizalmas), piszmog, bíbelődik, pepecsel, tesz-vesz, szöszmötöl, szaszmatol (tájnyelvi)

reszkíroz

ige
  • kockáztat, kockára tesz, kockázatot vállal

tubák

főnév
  • burnót, dohány, dohánypor, tüsszentő (tájnyelvi)

ügyetlen

melléknév
  • esetlen, setesuta, kétbalkezes, fakezű, kétballábas, félszeg, járatlan, gyakorlatlan, gyámoltalan, mafla, ügyefogyott, tutyimutyi, balfácán (bizalmas), balfasz (durva), béna (szleng), balfék (bizalmas), töketlen (szleng), nehézkes, ormótlan, tébláb (tájnyelvi), pancser (szleng), fuser (szleng) Sz: a szemét is kilopják; bottal is agyonlövi magát; egy rakás szerencsétlenség; még a fingba is belebotlik; sír a kezében a munka; teddide-teddoda; úgy áll ott, mint egy rakás szerencsétlenség
  • sikertelen, elhibázott, célszerűtlen, szerencsétlen, rossz

irtózatos

melléknév
  • iszonyú, undorító, ijesztő, megdöbbentő, megrázó, megrendítő, borzalmas, félelmetes, iszonyatos, irtóztató, borzasztó, szörnyű, szörnyűséges, rettenetes, förtelmes, szívszaggató, hátborzongató, hajmeresztő, vérfagyasztó
  • óriási, roppant nagy, horribilis, istentelen, rendkívüli, elképesztő

visszatesz

ige
  • visszarak, visszahelyez, helyre tesz, helyére tesz, visszaállít, visszacsinál
  • visszacsempész, visszalop
  • visszailleszt
  • visszaiktat

terjeszkedik

ige
  • terjed, szétágazik, nyújtózik, kiterjed, szétterül
  • tért hódít, elfoglal
  • megszáll, leigáz, bekebelez, annektál (szaknyelvi)
  • (hatókör): nő, növekedik, növekszik, szélesedik, bővül, fejlődik

tartózkodik

ige
  • időzik, van, marad, lakik, székel, állomásozik, táborozik, tanyázik, honol, él
  • (valamitől, valakitől): óvakodik, őrizkedik, vonakodik, lemond
  • távol marad, elzárkózik

tornádó

főnév
  • forgószél, szélvihar, szélvész, fergeteg, ciklon, orkán, tátorján (tájnyelvi), viheder (tájnyelvi), vihornya (tájnyelvi)

viszlát

módosítószó
  • viszontlátásra, szia (bizalmas), helló (bizalmas), agyő (bizalmas), pá (bizalmas), csaó (bizalmas), cső (szleng)

tétlenség

főnév
  • semmittevés, lustálkodás, heverés, lazsálás (bizalmas), tespedtség, tunyaság

szétszóródik

ige
  • széjjelszóródik, elszóródik, széthull, széjjelhull, szétpotyog, elgóródik (tájnyelvi)
  • elhányódik, elkallódik
  • (csoport): szétszéled, széjjelszéled, elszéled, feloszlik, szétoszlik, széjjeloszlik, elszerteledik (tájnyelvi)
  • (figyelem): megoszlik, elkalandozik, csökken, lanyhul

tömegesen

határozószó
  • tömegestül, tömegével, csőstül, seregesen, seregestül, csapatostul, csoportostul, özönével, garmadával, dögivel (szleng), rakásával (tájnyelvi)

visszarendel

ige
  • kivon, visszavon, visszahív, revokál (régies), hazahív
  • lerendel (bizalmas), visszaszív (bizalmas), visszalép, visszatáncol, lemond (valamiről)