referál szinonimái

ige
  • beszámol, jelent, jelentést tesz, előad, előterjeszt, ismertet

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kegyelt

melléknév, főnév
  • kedvenc, kitüntetett, szeretett, pártfogolt, protezsált, kegyenc, kedvelt, favorit (bizalmas)

hang

főnév
  • zörej (szaknyelvi), nesz, hangfoszlány
  • zönge
  • énekhang
  • beszédhang
  • mukkanás (bizalmas), nyikkanás (pejoratív), pissz (választékos), pisszegés (választékos), kukk (bizalmas)
  • szó, vox (választékos)
  • hangnem, tónus, alaphang, beszédmód, modor, stílus
  • előadásmód, orgánum
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a referál szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

rabbi

főnév
  • zsidó pap, rabbinus (régies), (izraelita) lelkész, hittudós, mester (régies)

panaszos II.

főnév
  • panasztevő, sértett, vádló, feljelentő, felperes

összeráz

ige
  • felkavar, megráz
  • (bizalmas): összehoz (bizalmas), összekapcsol

nyugati

melléknév
  • nyugatról való, nyugatra fekvő
  • újvilági

ránevel

ige
  • rászoktat, hozzászoktat, rákapat

rubrika

főnév
  • rovat, hasáb

mosatlan II.

főnév
  • szennyes, cula (tájnyelvi), mosnivaló
  • mosogatnivaló, csetres (tájnyelvi)

miniatúra

főnév
  • miniatűr

következő

melléknév
  • soros, későbbi, utóbbi, folytatólagos, legközelebbi, soron levő, ezutáni, azutáni, távolabbi, további
  • folyó, eredő, származó, adódó

művelődéstörténet

főnév
  • kultúrtörténet, kultúrhistória (régies), művtöri (bizalmas)

sarkcsillag

főnév
  • poláris csillag, Északicsillag, fúrócsillag (tájnyelvi)
  • (választékos): vezércsillag, vezéreszme
  • (szleng): prostituált, szajha, kurva (durva), cafka (szleng), ringyó (durva), cemende (tájnyelvi)

suhint

ige
  • csap, legyint, suhant (tájnyelvi), suttyant (tájnyelvi), csesszintget (tájnyelvi)

feslett

melléknév
  • szakadt, szakadozott, elnyűtt, foszlott, kopott, keshedt (tájnyelvi)
  • erkölcstelen, laza erkölcsű, züllött, romlott, ledér, céda, repedtsarkú (durva), ribancos (tájnyelvi), kesely lábú (tájnyelvi), szabados, léha, könnyűvérű, rosszféle (tájnyelvi), rosszfajta (tájnyelvi), jófajta (pejoratív), kicsapongó, frivol, szemérmetlen

tiszteletes II.

főnév
  • (református): lelkész, lelkipásztor, igehirdető, lelki tanító (régies)

szögletrúgás

főnév
  • sarokrúgás, szöglet, korner

régen

határozószó
  • rég, régebben, egykor, hajdan, hajdanán, hajdanában, korábban, valaha, valamikor, azelőtt, ezelőtt, hajdanta (régies), réges-rég, régente, annak idején, anno dacumál (bizalmas), nagyrégen (tájnyelvi), régecskén (tájnyelvi), régenében (tájnyelvi) Sz: akkor még a papok is bajuszt hordtak; akkor még az angyalok a földön jártak; még akkor Éva is menyasszony volt; még akkor a Maros sem folyt a Tiszába; még akkor a bírónak sem volt bajusza; még akkor Debrecen is falu volt; még akkor a falu temploma is kápolna volt; még akkor a balatoni cserfa is makk volt; sok víz lefolyt azóta a Dunán; talán még akkor a fecske sem fecsegett annyit; valamikor Ádám nőtlen korában

purdé

főnév
  • cigánygyerek, romagyerek, rajkó (bizalmas), purcenás (régies)
  • (jelzőként): meztelen, csupasz, ruhátlan

rizsfelfújt

főnév
  • rizskoch (bizalmas)

szólásmód

főnév
  • szólás, szókapcsolat, közmondás (régies), szólásforma
  • kifejezésmód, beszédmód, beszédfordulat, lokúció (idegen), szóhasználat

rendezkedik

ige
  • rakosgat, rámol, rendet csinál, helyére rak, gúgyál (tájnyelvi)
  • intézkedik, parancsol, rendelkezik, utasítgat

paraszt I.

főnév
  • földműves, földművelő, pór (régies), gazdálkodó, gazda, farmer, szántóvető (régies) Sz: csépre, kapára termett ember
  • (régies): jobbágy
  • (durva): bunkó, tahó (bizalmas), fajankó, prosztó (szleng)
  • (bizalmas): gyalog (sakkban)

rostos

melléknév
  • szálas, szálkás, fibrózus (idegen), rágós, inas, rostokos (tájnyelvi)
  • fás

szószóló

főnév
  • közbenjáró, patrónus, pártfogó, képviselő, szócső, szóvivő, tolmács, prókátor (régies)