porta szinonimái

főnév
  • telek, lakótelek, háztelek, udvar, major (régies), háztáj
  • portásfülke, kapusfülke
  • (tájnyelvi): kapu, kapubejáró
  • (régies): török kormány
  • (régies): palota

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megvakít

ige
  • elvakít, elkápráztat

bimbó

főnév
  • virágkezdemény
  • (tájnyelvi): rügy, hajtás, sarj
  • mellbimbó, csecs
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a porta szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

pernye

főnév
  • hamu, hamv (választékos), pernye, zsarát (régies)

osztozkodás

főnév
  • osztozás, felosztás, szétosztás, osztály (régies), risztelés (szleng)
  • (tájnyelvi): veszekedés, civakodás, balhé (szleng), hepaj (szleng), bruszt (szleng)

olló1

főnév
  • fonalvágó (régies)

nagykorúság

főnév
  • felnőttség, érettség
  • szabadság, függetlenség, önállóság

pliszé

főnév
  • berakás, hajtás, redőzés
  • ránc, redő

ráun

ige
  • megun, beleun, megelégel, betelik (valamivel), megcsömörlik, unomban hagy

megvon

ige
  • meghúz, kijelöl, meghatároz
  • elvesz, elvon, megfoszt (valamitől), megtagad, elfukarkodik (régies)(valamivel)(valamivel)

megszilárdulás

főnév
  • megkeményedés
  • megalvadás, gélesedés
  • konszolidáció, helyreállás, megerősödés, stabilizáció (idegen), állandósulás

kívülről

határozószó
  • kintről
  • emlékezetből, fejből, könyv nélkül, betéve

mérleghinta

főnév
  • libikóka, lógabiga (tájnyelvi), lapinka (tájnyelvi), billenőhinta

remek II.

főnév
  • mestermű, remekmű, chef d’oeuvre (idegen)
  • (régies): mesterremek (régies), mestermunka, mintadarab, vizsgamunka
  • (régies): mestervizsga

sajtóhadjárat

főnév
  • sajtókampány

felemelkedés, föleme

főnév
  • felszállás
  • fellendülés, felívelés
  • gyarapodás, meggazdagodás, előrejutás, előmenetel
  • felmagasztosulás

társtalanság

főnév
  • magányosság, egyedüllét, elhagyatottság, árvaság, magány

személyi I.

melléknév
  • egyéni, individuális, személyes, perszonális (idegen), magán

porzik

ige
  • por támad
  • (tájnyelvi): szemetel, szitál, permetezik

pepecsel

ige
  • babrál, babrálgat, piszmog, szőröz, aprólékoskodik, ekecsel (régies), bíbelődik, gatyázik (szleng), vacakol, bajmolódik (bizalmas), matrozsál (tájnyelvi), szöszmötöl, pacsmagol, pancsol, teszeget (régies), tötyörészik

ráfekszik

ige
  • ráhasal, ráhever, ráheveredik, végignyúlik, rálapul (régies), rádől, ráborul, ráterül, rátámaszkodik, rátehénkedik (bizalmas)
  • ráborul, ránehezedik, rátelepedik, megül
  • ellep, elborít, betakar
  • nekikezd, elkezd, nekifekszik, nekibuzdul, nekilendül, nekigyürkőzik, nekilát, bedobja magát (szleng)

széjjel

határozószó
  • szét, szerte, szanaszét, szerteszét

privát

melléknév
  • egyéni, magán, személyes, saját, bizalmas, nem hivatalos, családi, belső, intim, diszkrét

önálló

melléknév
  • független, abszolút (idegen), maga ura, maga embere, önellátó, maga gazdája, szuverén, autonóm, különálló, szabad, szeparált (idegen), korlátlan, egyedülálló, önrendelkezésű, egyéni, privát
  • eredeti Sz: megáll a maga lábán; maga kenyerén van
  • felszabadult

rálehel

ige
  • ráfúj, ráfuvall (régies), megfúj, meghuhukol (tájnyelvi)

szembenállás

főnév
  • ellentét, szembehelyezkedés, ellentétesség, oppozíció (szaknyelvi), antagonizmus