társtalanság szinonimái

főnév
  • magányosság, egyedüllét, elhagyatottság, árvaság, magány

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felhatalmazott, fölh

melléknév
  • feljogosított, meghatalmazott, megbízott, jogosult, illetékes, felruházott
  • kinevezett, kiküldött

kerget

ige
  • űz, űzőbe vesz, üldöz, hajt, hajszol, hajhász, hajkurász, zavar, zargat (bizalmas), hesseget, bolygat, megszalaszt, futamít (régies), kénytet (tájnyelvi), kurgat (tájnyelvi), kajtat (valaki után) (tájnyelvi), fut (vki, vmi után)
  • kényszerít (valahova)
  • követ
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a társtalanság szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

tahó

melléknév
  • faragatlan, bárdolatlan, fajankó, neveletlen, udvariatlan, közönséges, műveletlen, útszéli, parlagi, durva, nyers, primitív, mucsai (durva), bunkó, bumfordi, tuskó (bizalmas), surmó, suttyó (tájnyelvi)

szárnyas I.

melléknév
  • szárnyaló, repülő

szakács

főnév
  • konyhamester, ínyesmester, bukatár (tájnyelvi)
  • hadtápos (szaknyelvi), konyhás (szleng)
  • kukta

röntgenez

ige
  • átvilágít, rögönyöz (tájnyelvi)

tanújel

főnév
  • bizonyíték, bizonyság, nyom, dokumentum, igazolás

tilos

melléknév
  • tiltott, tilalmas, tilalmazott (régies), illegális, törvénytelen, illicit (idegen), nyista (szleng)
  • tabu

pucol

ige
  • tisztít, megtisztít, tisztogat, takarít, pucovál (bizalmas), súrol, csutakol
  • hámoz, pikkelyez
  • (szleng): menekül, elinal, iszkol (bizalmas), meglép (bizalmas), sprintel (szleng), teper (szleng), tép (szleng), söpör (szleng)

potroh

főnév
  • has, pocak, bendő, poh (régies)

mesél

ige
  • mesét mond, fabulázik (régies), regél, historizál (idegen)
  • beszél, anekdotázik, adomázik, szóval tart, sztorizik (bizalmas)
  • elmesél, elmond, előad

rakomány

főnév
  • teher, áru, szállítmány, teherrakomány, teherfuvar, fuvar

toldalék

főnév
  • toldat, toldás, járulék
  • pótlás, melléklet, függelék, kiegészítés, tartozék, appendix (régies), szupplementum (idegen)
  • (szaknyelvi): formáns (szaknyelvi), affixum (szaknyelvi)

tűnik

ige
  • elvész, eltűnik
  • megszűnik, múlik
  • (valamilyennek): látszik, tetszik, mutatkozik

ifjúmunkás

főnév
  • ipari tanuló, inas, ifi (régies)(régies)

véső

főnév
  • hidegvágó, dálta (tájnyelvi), kézivágó
  • vésnök, cizelláló (idegen), gravőr (idegen)

tartalmatlan

melléknév
  • üres, semmitmondó, szegényes, vérszegény, unalmas, velőtlen, jelentéktelen, értéktelen Sz: se ereje, se veleje; tréfás embernek okoskodása
  • silány, híg, sovány, ízetlen

szürkül

ige
  • őszül, deresedik
  • alkonyodik, sötétedik, esteledik, estére jár, estefelé jár, estére hajlik, leszáll az este, estellik (régies), besötétül, lenyugszik a nap, leszáll a nap, leszentül a nap (tájnyelvi)
  • világosodik, virrad, pirkad, dereng, pitymallik, hajnalodik, reggeledik, nappalodik (tájnyelvi)
  • elmosódik, halványodik, elhomályosodik, elhomályosul, kifakul, megfakul, színét veszti, lekopik
  • laposodik, érdektelenedik, unalmassá válik, felhígul

teremtő II.

főnév
  • Isten, Örökkévaló, Mindenható, Alkotó, Seregek ura (választékos), Úr
  • Úristen, Gondviselő, Atya, Mennyei Atya, Atyaisten, Atyaúristen

verbunkos

főnév, melléknév
  • toborzó, hadfogadó (régies)

tégla

főnév
  • falazókő
  • (szleng): besúgó, spicli (bizalmas), spion, ügynök, kém, furulya (szleng), pacsirta (szleng), III/III-as (bizalmas)

szégyenletes

melléknév
  • arcpirító, becstelen, felháborító, megszégyenítő, cikis (szleng), szégyelleni való, szégyenteljes, infámis (régies), botrányos, megbotránkoztató, dicstelen, gyalázatos, csúfos, siralmas, lealázó, megalázó, vérlázító, égő (szleng)

tespedtség

főnév
  • tétlenség, tétlenkedés, semmittevés, mozdulatlanság
  • közöny

vért

főnév
  • mellvas (régies), sodronying, fegyverderék (régies), vasderék (régies)
  • páncél, páncélzat, páncélruha