pitvar szinonimái

főnév
  • előház, tornác, előtér, előterem, pitar (tájnyelvi)
  • szívüreg, átrium (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

polémia

főnév
  • vita, nézeteltérés, nézetkülönbség, véleménykülönbség

oxigén

főnév
  • éleny (régies), légeny (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a pitvar szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

patyolat II.

főnév
  • gyolcs, lenvászon
  • batiszt
  • mosoda, tisztító

omnibusz

főnév
  • (régies): társaskocsi (régies)
  • (régies): autóbusz, busz

odaég

ige
  • odavész, elpusztul, elég, megég
  • beleég, leég, bennég, odasül, odakozmál, lekozmálódik, odakap (bizalmas)

muszáj I.

ige
  • kell, szükséges
  • kényszerül (valamire), kénytelen

pettyes, pöttyös

melléknév
  • barkás (régies), hímes (régies), babos (tájnyelvi), foltos, pettyegetett, pettyezett, botykás (tájnyelvi), kendermagos, iromba (tájnyelvi)
  • szeplős

ráhagy

ige
  • örökít, örökül hagy, átörökít, testál (régies), rátestál (régies), végrendelkezik, hátrahagy, hagyományoz, reáhagyományoz (régies)
  • rábíz, odaad, gondjaira bíz, átad, átenged
  • áthárít
  • megenged, beleegyezik, jóváhagy, elnéz, eltűr
  • rászámít, hosszít, szélesít, megtold

megszökik

ige
  • elmenekül, odábbáll, ellopózik, eltűnik, cserbenhagy, angolosan távozik, elpárolog, elszivárog (szleng), eloson, meglép (bizalmas), megpucol (szleng), megugrik (bizalmas), meglóg (bizalmas), lelécel (szleng), elhúz (szleng), megpattan (szleng), télakol (szleng)
  • disszidál, dezertál, dobbant (szleng)
  • elbujdosik, bujdosásnak adja fejét Sz: az ajtó sarkától vesz búcsút; beadja a kanalat; búcsút mond a kapufélfának; egérutat vesz; égve hagyja a mécset; eladta a szőlőföldet; elhúzza a csíkot (szleng); elteszi a riszát; elteszi a kapcát; elviszi a lépet; hozzálát, hogy merre van a kerékvágás; káposztát eszik; kereket old; megrúgja a gyöpöt; nyúlpasszust vált; olajra lép (szleng); pléhre megy; szélről köti a derest; útifüvet köt a talpára
  • kibújik (valami alól)
  • elfolyik, kifolyik
  • elillan

megóv

ige
  • megkímél, mentesít, megőriz, megment, gondoz, karbantart, konzervál
  • megoltalmaz, megvéd, megvédelmez
  • óvást emel, megóvatol (szaknyelvi)

kitakarít

ige
  • rendbe tesz, rendbe hoz, elrendez, rendet csinál, takarít, kitisztogat (tájnyelvi), kitisztít, kipucol (bizalmas), kiganéz (bizalmas), kipratál (tájnyelvi), kisifitél (tájnyelvi)
  • eltávolít, kiürít, lomtalanít, kiseprűz

meló

főnév
  • (szleng): munka, teendő, tennivaló, gálya (szleng), fáradság, vesződség, robot (pejoratív), gürcölés, gürizés (szleng), strapa (bizalmas), melódia (szleng)

rászed

ige
  • becsap, félrevezet, megkárosít, megtéveszt, átejt (bizalmas), felültet (bizalmas), áthintáz (szleng), kijátszik, átvág (bizalmas), átver (bizalmas), beugrat, bebóvliz (szleng), befírol (szleng), belógat (szleng), csőbe húz (szleng), bepaliz (bizalmas), palira vesz (szleng), megcsal, lóvá tesz, bolonddá tart (régies), bolondját járatja (valakivel), túljár az eszén, lépre csal, tőrbe csal, cselt vet, orránál fogva vezet, áprilist csinál (valakiből) (tájnyelvi), bekormoz (tájnyelvi)

rossz I.

melléknév
  • egészségtelen, elhasználódott, ártalmas, romlott, bűzhödt, büdös, poshadt, állott, záp, ízetlen, keserű, émelyítő, kellemetlen, avas, orrfacsaró, áporodott, dögletes, szennyezett
  • kedvezőtlen, hátrányos, alkalmatlan (időpont)
  • veszteséges, szerencsétlen, káros
  • levert, letargikus, csüggedt, bús, bánatos, búskomor, szomorú, mísz (bizalmas)
  • barátságtalan, ellenséges
  • (magatartás): komisz, gonosz, rosszindulatú, rosszakaratú, aljas, alávaló, galád, elvetemült, tré (idegen)
  • ledér, léha, kicsapongó, feslett, elhíresült, parázna, becstelen, hírbeli (tájnyelvi)
  • rosszalkodó, szófogadatlan, helytelenkedő (tájnyelvi)
  • fegyelmezetlen, pajkos, csintalan, rakoncátlan, vásott, pajzán, rendetlen, csibész
  • összeférhetetlen, kibírhatatlan
  • bántó, sértő
  • vacak, ócska, silány, gyatra, használhatatlan, eladhatatlan, alkalmatlan, pocsék, hitvány, gyenge, kopott, rozoga, rongyos, elnyűtt, értéktelen, bóvli, olcsó, kritikán aluli, förtelmes
  • durva, bárdolatlan, csiszolatlan, kibírhatatlan, bántó, sértő, csapnivaló, illetlen
  • csúnya, rút, rusnya, ocsmány
  • téves, hibás, elhibázott, fals

fejletlen

melléknév
  • éretlen, kiforratlan, kezdetleges, tökéletlen, kezdeti, kialakulatlan, primitív, embrionális (idegen)
  • csenevész, satnya, elmaradott, csökevényes, visszamaradott, silány, nyamvadt, rudimentális (szaknyelvi), nyápic, csefre (tájnyelvi), cseplesz (tájnyelvi), csögbög (tájnyelvi), nyevere (tájnyelvi), csökött (tájnyelvi)

tanfelügyelő

főnév
  • szakfelügyelő, iskolafelügyelő (régies)

százados1

melléknév
  • évszázados, szekuláris (idegen)

plagizál

ige
  • ollóz, ellop, lop, oroz, kalózkodik

pasztilla

főnév
  • gyógyszer, pirula, tabletta, labdacs (régies), pilula (régies)

psziché

főnév
  • (szaknyelvi): lélek, szellet (régies)

számtan

főnév
  • aritmetika (szaknyelvi), számolás, számvetés (régies)
  • matematika, mennyiségtan
  • számtanóra, matekóra (bizalmas), matek (bizalmas)

ponty

főnév
  • potyka, pozsár (régies), babaj (régies)

országlás

főnév
  • uralkodás, uralom, országvezetés (régies), kormányzás

rábíz

ige
  • megbíz, átad, odaad, nekiad, ráruház, átruház, ráhagy, hagyományoz, rátestál, kiszolgáltat, átszármaztat, gondjaira bíz, őrizetére bíz

szatirikus II.

főnév
  • szatíraíró