páncél szinonimái

főnév
  • páncélzat, páncélruha, vértezet, vért, sodronying, fegyverderék (régies), mellvas (régies), vas, vasderék (régies)
  • (állaté): védőburok, teknő, héj

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kiutalás

főnév
  • juttatás, elosztás

sereghajtó

főnév
  • utolsó, legutolsó, legrosszabb, utóvéd (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a páncél szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

összeegyeztethetetle

melléknév
  • kibékíthetetlen, összeférhetetlen, inkompatíbilis (idegen), diszparát (idegen), ellentétes(idegen)

nívó

főnév
  • szint, vízszint, szintvonal
  • minőség
  • színvonal
  • életszínvonal

négyzet

főnév
  • négyszög, kvadrát (szaknyelvi)
  • második hatvány

méreget

ige
  • méricskél (bizalmas), mértékel (szaknyelvi), mércsigél (tájnyelvi)
  • végigmér, taksál, szemrevételez, figyelget, fixíroz (bizalmas)
  • latolgat, fontolgat, tekintetbe vesz

összpontosít

ige
  • (figyelmet): koncentrál, fókuszál (idegen), irányít
  • egyesít, összefog, centralizál
  • központosít, összevon
  • felhalmoz (tőkét)

piszokság

főnév
  • aljasság, disznóság, komiszság, szemétség

megfájdul

ige
  • fájni kezd, befájdul (tájnyelvi), megsajdul (tájnyelvi)

megázik

ige
  • átnedvesedik, elázik, csetreskedik (tájnyelvi), összeázik, nyirkosodik

kidől

ige
  • ledől, kiomol, kifordul
  • kiborul, kiömlik, kifolyik, kiürül
  • szétpereg, szétszóródik
  • összerogy, kimerül, kifárad, elfárad, elgyengül, elalél
  • meghal

megkezdődik

ige
  • elkezdődik, megindul, kitör, bejön (tájnyelvi), kezdetét veszi, fölvirrad
  • beáll, beköszönt, bekövetkezik

pontosság

főnév
  • megbízhatóság
  • pedantéria, gondosság, akríbia (idegen), precizitás, precízió (idegen), precízség (idegen), aprólékosság, minuciozitás (idegen), akkurátusság (idegen, régies), alaposság, lelkiismeretesség, szabályosság, szabályszerűség, helyesség, korrektség

ráölt

ige
  • odaölt, odavarr, fölvarr, rávarr, ráerősít
  • rátűz
  • (nyelvet): rányújt, kinyújt

erőszakos

melléknév
  • kíméletlen, brutális, belemenős, agresszív, goromba, drasztikus, hatalmaskodó, basáskodó, rámenős, tolakodó, rabiátus, követelődző, erővelesett (tájnyelvi), parancsuralmi, önkényuralmi, zsarnoki, despotikus, diktatórikus
  • (régies): rohanó, sebes

sziszeg

ige
  • sziszereg (tájnyelvi)
  • (szél): fütyül, sípol

sorvaszt

ige
  • senyveszt, hervaszt, fogyaszt, emészt, erőtlenít, elgyengít, ernyeszt, lankaszt, enervál (idegen), kókaszt
  • elvékonyít (bőrt)

pánik

főnév
  • rémület, páni rémület, vakrémület, fejvesztettség, felfordulás, zavarodás, kavarodás, riadalom, fejetlenség, zűrzavar, ijedség, félelem, nyugtalanság, megzavarodás

ősi

melléknév
  • ős, archaikus, prehisztorikus (szaknyelvi), elődi (régies), törzsökös, primitív, patriarkális, antik, klasszikus, elemi, tősgyökeres, tőrőlmetszett
  • régi, ősrégi, avítt, őskori, évszázados, évezredes, ezredéves, régimódi, ódon, ásatag, történelem előtti, vízözön előtti
  • egykori, hajdani, néhai, korai, régmúlt
  • kezdeti, eredeti, originális, előbbeni (régies), hajdankori, őseredeti, primer (szaknyelvi), primordiális (idegen)(szaknyelvi)

pénztárnapló

főnév
  • pénztárkönyv, kasszakönyv

skála

főnév
  • hangsor, hanglétra, hanglépcső
  • (szaknyelvi): fokbeosztás, beosztás, lépték, mérce
  • kereső (rádióé)

paripa

főnév
  • ló, mén, hátasló, táltos, csataló
  • (szaknyelvi): herélt, paripaló (régies)

nyakravaló

főnév
  • nyakkendő, nyakcsokor, kravátli (régies), kultúrmadzag (szleng), bikakötő (szleng), bocikötél (szleng), csirkebél (szleng), tyúkbél (szleng), nyakló (régies)
  • nyaksál, kendő
  • nyakék, nyaklánc, collier (választékos)

pihenőnap

főnév
  • munkaszüneti nap, szabadnap, ünnepnap, szünnap, kimenőnap

sorompó

főnév
  • korlát, akadály, barikád
  • rúd, rekeszték (tájnyelvi)
  • vágányzáró (régies)
  • határ, vámfa (régies), zárfa (régies)
  • (tájnyelvi): kerítés