nyomozó I. szinonimái

melléknév
  • kutató, fürkésző, vizsgáló

nyomozó II. szinonimái

főnév
  • detektív, magánnyomozó, magándetektív, rendőrkopó (pejoratív), rendőrnyomozó (szaknyelvi), titkosrendőr, hekus (szleng), zsaru (szleng), kopó (szleng), nyominger (szleng), hé (szleng), szimat (szleng), dekás (szleng), náderer (szleng), dekli (szleng), szem (szleng), farkas (szleng), buktató (szleng), botos (szleng), rendőrkém (régies), inkvizítor (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

előrukkol

ige
  • előhozakodik, előáll, indítványoz, előhoz (valamit), kirukkol
  • (régies): előlép

rothadás

főnév
  • korhadás, odvasodás, poshadás
  • enyészet, szepszis (szaknyelvi), bomlás
  • aszúsodás, penész
  • senyvedés (régies), sínylődés, tespedés
  • romlottság, lealjasodás, romlás, pusztulás, züllöttség, feslettség
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a nyomozó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

nesze

módosítószó
  • (bizalmas): tessék, vedd el, ne (tájnyelvi)

menyecske

főnév
  • fiatalasszony, asszonyka, új asszony, menyemasszony (tájnyelvi), ifiasszony (régies)
  • fehérszemély (régies)

megvéd

ige
  • megvédelmez, megoltalmaz, megóv, védelmébe vesz, megőriz, konzervál, megment, lándzsát tör (valaki mellett)
  • (tételt) igazol, bebizonyít, alátámaszt, megindokol

megbánás

főnév
  • bűnbánat, szomorúság, sajnálkozás, töredelem (régies), vezeklés, siratás, sajnálat, lelkifurdalás, önvád, magába szállás
  • gyónás, bűnvallás, bűnvallomás

nyársonsült

főnév
  • zsiványpecsenye, saslik, rablóhús
  • grillpecsenye

öltözik

ige
  • öltözködik, felöltözik
  • (valahogyan): ruházkodik, jár

lekésik

ige
  • (valamiről): lemarad, elmulaszt, elszalaszt

leenged

ige
  • leereszt, lebocsát, lezsilipel, lehúz (zászlót), bevon
  • letol
  • (hajat): kienged, leereszt, leboncol (tájnyelvi)
  • (árat): mérsékel, csökkent

jellegzetesség

főnév
  • sajátság, ismertetőjel, ismertetőjegy, ismérv, alapvonás, különlegesség
  • specifikum (idegen), karakterisztikum

leteremt

ige
  • leszid, lehord (bizalmas), lekap (bizalmas), lebaltáz (szleng), lemar, megszapul (régies), összeszid, megszid, megdorgál, letol (bizalmas), legorombít (bizalmas), orcáz (tájnyelvi), simfel (bizalmas), lepocskol (tájnyelvi), lerudal (tájnyelvi), megpupáz (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): földhöz vág, leterít, legyűr, legyőz, lefektet, lebír, ledönt, kinyújtóztat, maga alá gyűr, két vállra fektet, földre visz, földre penderít (tájnyelvi), elgyűr (tájnyelvi), lecsombolyít (tájnyelvi)

őrlődik

ige
  • töredezik, kopik
  • darálódik
  • emésztődik, gyötrődik, kínlódik, rágódik, eszi magát(bizalmas)

parlagi

melléknév
  • pusztai
  • durva, közönséges, alpári, otromba, ocsmány, ordenáré, útszéli, mucsai (durva), vulgáris, paraszt (durva), primitív, faragatlan, bárdolatlan, műveletlen, pallérozatlan, nyers, barbár, goromba

elhelyezkedik

ige
  • helyet foglal, leül, letelepszik, befészkelődik (tájnyelvi)
  • munkába áll, dolgozik, álláshoz jut, bejut, bekerül (valahova)
  • elterül, található, fekszik

spárga2

főnév
  • csirág (régies), istenlova-farka (tájnyelvi), nyúlárnyék (tájnyelvi), kalárisfű (tájnyelvi)

realizmus

főnév
  • valóságérzék

nyoszolyó

főnév
  • nyoszolyólány, koszorúslány, menyasszonycimbora (tájnyelvi), druzsica (tájnyelvi), belus (tájnyelvi)
  • nyoszolyóasszony

nemzeti

melléknév
  • hazafias, honszerető (választékos), nacionális (választékos)
  • nacionalista (pejoratív)
  • hazai, honi, belföldi
  • őshonos
  • országos, állami

orátor

főnév
  • szónok, előadó, beszélő

ránehezedik

ige
  • rátámaszkodik, rádől, rákönyököl, terhel, nyom, rátehénkedik (bizalmas), rádülleszkedik (tájnyelvi), rásullyonkodik (tájnyelvi)
  • nyomaszt, terhel, rátelepedik, rátelepszik

odafelé

határozószó
  • arrafelé, odaúton

mérv

főnév
  • mérték, arány, fok

osztály

főnév
  • kategória, csoport, rend, klasszis (idegen), család, faj, divízió (idegen), fajta, sztrátum (szaknyelvi), részleg, tagozat, szakosztály, szekció
  • réteg, kaszt (idegen)
  • évfolyam
  • osztályterem, tanterem, kégli (szleng), tyúkól (szleng), vallatószoba (szleng), aréna (szleng)
  • (régies): osztozkodás
  • (régies): liga

ravatal

főnév
  • gyászemelvény, katafalk (idegen), gyászpad (tájnyelvi), nyújtóztató (tájnyelvi)