megszokott szinonimái

melléknév
  • szokásos, szokott, szokványos, szokásszerű, rendszeres, rendes, elfogadott, bevett, általános, állandó, mindennapi, mindennapos, közönséges, normál (idegen), normális, átlagos, tipikus, habituális (idegen), unalmas, monoton, sablonos, begyakorlott, rutinszerű
  • konvencionális, bevett, közkeletű, hagyományos, bevált, régi, tradicionális, hétköznapi, profán, banális, közhelyszerű, elcsépelt
  • gépies, mechanikus (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fertály

főnév
  • negyedóra, fertályóra (régies)
  • negyedév, évnegyed
  • negyed, városnegyed, lakónegyed
  • környék
  • negyed, negyedrész
  • (hátsó): fenék, alfél, hátsó fél

öregúr

főnév
  • aggastyán, öregember, vénember (pejoratív)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megszokott szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megkopik

ige
  • elhasználódik, tönkremegy, elvásik, elvékonyodik, elnyűsződik (tájnyelvi), megválik (tájnyelvi), megviselődik (tájnyelvi)
  • elhalványul, elhalványodik (választékos), elhomályosodik (választékos), megfakul (választékos)
  • (tájnyelvi): megkopaszodik

levitézlett

melléknév
  • lecsúszott, tönkrement, elszegényedett, deklasszált (idegen)
  • idejétmúlt, divatjamúlt, elavult, túlhaladott, ósdi, avatag, ó (régies), ócska, ásatag (pejoratív), korszerűtlen, időszerűtlen, elmaradott, avas (szleng)

lenyel

ige
  • benyel, elnyel, eltüntet, legyűr, megeszik, elfogyaszt, elkölt (választékos), megkajál (szleng), bekap, bedob (bizalmas), bevág, befal, felhabzsol, beburkol (szleng), belapátol (bizalmas), benyom (szleng), bepikköl (szleng), bepuszil (szleng), betermel (szleng)
  • elhallgat, magába fojt, elfojt, visszafojt
  • elnéz, elszenved, eltűr, elvisel, elkönyvel, zsebre vág

közfelháborodás

főnév
  • közutálat, közfeltűnés

megrándul

ige
  • megrezzen, összerezzen, összerándul, megvonaglik
  • kibicsaklik, kificamodik, megbicsaklik, meghúzódik, megroppan, megmarjul (tájnyelvi), meggyökkenik (tájnyelvi), megiramkodik (tájnyelvi), megszeglik (tájnyelvi)

mindamellett

határozószó
  • mégis, mindazonáltal, ámbár, noha, azonban, de

zéró, zérus II.

főnév
  • senki, semmi, nímand (idegen)

kisparaszt

főnév
  • szegényparaszt, zsellér, napszámos

kínlódik

ige
  • szenved, fáj (valamije), gyötrődik, vonaglik, vergődik, kínokat áll ki, emészti magát, eszi magát, nyűglődik, nyavalyog, vajúdik (régies)
  • nyomorog, tengődik, ínségben él, sínylődik, sanyarog
  • vesződik, küszködik, bajlódik, fáradozik, erőlködik, munkálkodik, törődik, gürcöl, robotol (bizalmas), cülődik (tájnyelvi)

hasztalan II.

határozószó
  • hiába, hasztalanul, mindhiába, potyára (bizalmas), feleslegesen, eredménytelenül

klastrom

főnév
  • kolostor, zárda

modortalan

melléknév
  • udvariatlan, neveletlen, illetlen, tiszteletlen, tapintatlan, kulturálatlan, faragatlan, bárdolatlan, ildomtalan (tájnyelvi), csiszolatlan, pallérozatlan, nyers, durva, bugris (durva), bunkó, útszéli, közönséges, otromba, goromba

négyzetes

melléknév
  • négyzet alakú, derékszögű, négyszögű, négyszögletű, szögletes
  • kvadratikus (idegen)

cselleng

ige
  • járkál, jár-kel, jön-megy, csavarog, kószál, kóborol, bolyong, ténfereg, lődörög, lóg (bizalmas), csámborog, lézeng, tekereg, csatangol, mászkál, császkál, lófrál (bizalmas), lébecol, bitangol (tájnyelvi), cammog, ánkál (tájnyelvi), fityog (tájnyelvi), csügg-lóg (tájnyelvi), ődöng, lebzsel, téblábol, tétlenkedik, lábatlankodik, ólálkodik

potya I.

melléknév
  • ingyenes
  • olcsó, potom
  • könnyű

őrült I.

melléknév
  • ámokfutó, háborodott, háborodott elméjű, tébolyodott, elmebajos, idióta, bolond, dilis, eszeveszett, eszelős, esztelen, mániákus, buggyant (bizalmas), hibbant (bizalmas), dilinyós (bizalmas), pista (szleng), gyengeelméjű, bomlott agyú, zavart, zavarodott, hülye, féktelen, lökött (szleng)
  • képtelen, túlzó, hihetetlen, valószínűtlen, borzasztó, nagyarányú, nagyfokú, nagyméretű
  • tébolyító

megszökik

ige
  • elmenekül, odábbáll, ellopózik, eltűnik, cserbenhagy, angolosan távozik, elpárolog, elszivárog (szleng), eloson, meglép (bizalmas), megpucol (szleng), megugrik (bizalmas), meglóg (bizalmas), lelécel (szleng), elhúz (szleng), megpattan (szleng), télakol (szleng)
  • disszidál, dezertál, dobbant (szleng)
  • elbujdosik, bujdosásnak adja fejét Sz: az ajtó sarkától vesz búcsút; beadja a kanalat; búcsút mond a kapufélfának; egérutat vesz; égve hagyja a mécset; eladta a szőlőföldet; elhúzza a csíkot (szleng); elteszi a riszát; elteszi a kapcát; elviszi a lépet; hozzálát, hogy merre van a kerékvágás; káposztát eszik; kereket old; megrúgja a gyöpöt; nyúlpasszust vált; olajra lép (szleng); pléhre megy; szélről köti a derest; útifüvet köt a talpára
  • kibújik (valami alól)
  • elfolyik, kifolyik
  • elillan

megjósol

ige
  • megjövendöl, prognosztizál, megmond, jövendőt mond, előrevet, kártyát vet, kivet, elémond (tájnyelvi), anticipál (idegen)
  • kikövetkeztet, sejt, megsejdít, megérez, kiokoskodik
  • jelez

mered

ige
  • ágaskodik, nyújtózik, gebeszkedik (tájnyelvi), megfeszül, feláll, kimagaslik, felnyúlik
  • merevedik, megdermed
  • (valahova, valamire): irányul, néz, bámul

önt

ige
  • borít, dönt, tölt, zúdít, ont, csurgat, csórint (tájnyelvi), zuhint (tájnyelvi), loccsant, löttyent, lottyant, csöpögtet
  • hozzákever, hozzávegyít
  • kiönt, márt, formába önt, mintáz
  • kifejez, megformál, megfogalmaz, megszövegez
  • csepegtet, kelt, ébreszt, támaszt

megvalósítható

melléknév
  • kivihető, keresztülvihető, lehető, teljesíthető, végrehajtható, járható, lehetséges, elképzelhető, hihető, megtehető, praktikábilis (idegen), praktikus, reális

lohol

ige
  • siet, nyargal, vágtázik, fut, futkos, szalad, szaladgál, szaladozik, viharzik, lót-fut, talpal, rohan, lóstat (tájnyelvi)

messzi I.

melléknév
  • távoli, távol eső, távol fekvő, félreeső, isten háta mögötti, eldugott

örökség

főnév
  • hagyaték, örökrész, juss (tájnyelvi), osztályrész, örök, hereditás (idegen)
  • tradíció, hagyomány