kiélesít szinonimái

ige
  • kifen, kiköszörül, megélesít, megköszörül, élez, kiélez

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bolond II.

főnév
  • bohóc, mulattató, buffó

rongálódik

ige
  • romlik, kopik, nyűvődik, nyúzódik, roncsolódik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiélesít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

keringő I.

melléknév
  • forgó, körforgó, pörgő

ítélőszék

főnév
  • törvényszék, bíróság, bírószék (régies), areopág (régies), semmitőszék (régies)

integrál

ige
  • összesít, egyesít, egységesít, összevon, egybeolvaszt
  • integrálszámítást végez(szaknyelvi)

híg

melléknév
  • cseppfolyós, folyós, vizes, vizenyős, folyékony, ivós (tájnyelvi), hígas (tájnyelvi), hibócás (tájnyelvi), vékony (tájnyelvi)
  • felhígított, gyenge, vizezett, íztelen, feleresztett, felöntött
  • gyatra, igénytelen, sekélyes, silány, hiányos, elégtelen, szétfolyó, széteső, tartalmatlan

kiakolbólít

ige
  • eltávolít, kitessékel, elbocsát, kitesz, kihajít, kirúg (bizalmas), kidob, kiebrudal

kitép

ige
  • kiránt, kihúz, kiszed, kiszakít, kiszaggat
  • kivesz, kiragad
  • kiirt, kiöl, kitöröl

szívélyes

melléknév
  • szívből jövő, bensőséges, kedves, meleg, kordiális (régies), barátságos, baráti, nyájas, szíves, közvetlen, atyafiságos (régies)
  • udvarias, szolgálatkész, készséges, előzékeny, jóindulatú, jóakaratú, figyelmes

háborodott

melléknév
  • őrült, elmebajos, bolond, zavart, bomlott, eszelős, tébolyodott
  • nyugtalan, felkavart, izgatott, zaklatott, feldúlt

gyertyaszentelő

főnév
  • Boldogasszony ünnepe, Mária tisztulása

elsötétül

ige
  • elsötétedik, besötétedik, besötétül, elfeketedik, elborul, beborul, elhomályosul, elködösül

hallgat

ige
  • figyel, fülel (bizalmas), fülét hegyezi, fülét kinyitja, figyelemmel kísér, meghallgat, figyelmez (régies), hallgatódzik, hallgatkozik (tájnyelvi)
  • (valakire, valamire): szót fogad, csüng (valakin), ragaszkodik (valakihez), engedelmeskedik (valakinek), figyelembe vesz, hajlik
  • tűr, eltűr, lenyel (bizalmas), vesztegel (régies), lapul (pejoratív), kushad (bizalmas), kussol (durva), tartja a pofáját (durva)
  • visszahúzódik, csendben van, meg se mukkan, megkukul (bizalmas), elnémul Sz: hallgatásba merül, hallgatásba burkolózik, befogja a száját; csomót köt a nyelvére; egy szót se szól, azt is halkan mondja; egy kukkot sem szól; elfagyott a beszélő sípja; fél, hogy megfázik a nyelve; fülel, mint nyúl a bokorban; hallgat, mint a csuka; hallgat, mint a nagyharang nagypénteken; hallgat, mint a sült hal; hallgat, mint a néma harang; hitelbe beszél; ki nem vehetsz egy szót belőle; lakat van a száján; nem szól, mint a fa; néma, mint a sír; ókumlál, mint a nyúl; se kukk, se bakk; vizet vesz a szájába
  • látogat (előadást), eljár (előadásra)

kivörösödik

ige
  • kipirul, kipirosodik

körzeti

melléknév
  • kerületi, övezeti, járási, regionális (idegen)

megmagyarázhatatlan

melléknév
  • érthetetlen, megfejthetetlen, rejtélyes, titokzatos, homályos, meghatározhatatlan, enigmatikus (idegen), összefüggéstelen, felfoghatatlan, értelmetlen
  • természetfölötti, földöntúli, kísérteties, rejtelmes, titkos, túlvilági, paranormális (idegen)

letörik

ige
  • letöredezik, leválik, leesik, elrogyázik (tájnyelvi)
  • elkedvetlenedik, elcsügged, kedvét veszti, lehangolódik, elszontyolodik, lehervad (bizalmas), lelombozódik (szleng), elkeskenyedik (bizalmas), elanyátlanodik, elszomorodik, elbúsul, reményét veszti, elhagyja magát, elkámpicsorodik, elkeseredik, nekibúsul, kétségbe esik, elbúsulja magát (tájnyelvi)

kiengesztelődik

ige
  • megbocsát, kibékül, lecsillapul, megenyhül

kereső II.

főnév
  • tárgymutató, névmutató, katalógus, jegyzék

kiprésel

ige
  • kisajtol, kinyom, kifacsar, kicsavar, kiszorít, kisotul (tájnyelvi)
  • kierőszakol, kikényszerít, kierőltet, kicsikar, kivasal (szleng), kizsarol, kicsal, kiszed, kihúz

lerakat

főnév
  • raktár, tárház, telephely, fiók, árusítóhely, kirendeltség, depó (bizalmas)
  • arzenál (régies)

kihord

ige
  • kivisz, kicipel, kihurcol, kiszállít, kitalicskáz
  • házhoz szállít, kikézbesít, kolportál (régies)
  • méhében hord, kivisel

járgány

főnév
  • (bizalmas): jármű, gépjármű, autó, kocsi, tragacs (szleng), verda (szleng), pléhláda (szleng), taliga (szleng), kaszni (szleng), zatyó (szleng), szappandoboz (szleng)
  • (vasúti) hajtány (szaknyelvi)
  • csörlő (szaknyelvi), gugona

kismiska

főnév
  • jelentéktelen dolog, semmiség, apróság

letérdel, letérdepel

ige
  • térdre borul, térdre esik, térdre hull, térdre omlik, leveti magát, lerogy, lerogyik
  • térdet hajt