megneszel szinonimái

ige
  • (tájnyelvi): megérez, meghall, észrevesz, kifürkész, kimatat (tájnyelvi), kiszagol (bizalmas), megszimatol, megsejt, megorront, megnesszent (tájnyelvi)
  • megtud, ráérez, rájön

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felidegesít, fölideg

ige
  • felbosszant, felingerel, felmérgesít, feldühít, dühösít, megharagít, felhergel, felizgat, felbőszít, feltüzel, dühbe hoz, kihoz a sodrából, méregbe gurít, haragra gerjeszt, felzaklat, fellobbant, felajz, felkorbácsol, felfokoz, stimulál, feldúl, felheccel, bepöccent (szleng), bepörget (szleng), felcukkol (szleng), kiidegel (szleng)

mely

névmás
  • melyik
  • mi
  • (választékos): mennyire, milyen
  • amely
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megneszel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megfizethetetlen

melléknév
  • drága, felbecsülhetetlen, megbecsülhetetlen, értékes, nagy értékű, becses

lény

főnév
  • élőlény, teremtmény, istenteremtménye (tájnyelvi), létező
  • ember, egyén, egyed
  • (mesebeli) alak, szerzet
  • halandó
  • (valakinek): mivolta, egyénisége, valója, énje, szellemi arculata

légkör

főnév
  • levegő, burok, atmoszféra
  • időjárás, klíma
  • közhangulat, hangulat, közszellem
  • miliő, környezet

körkérdés

főnév
  • kikérdezés, ankét

megkér

ige
  • felkér, kérlel, megkeres, könyörög, rimánkodik, esedezik, kunyerál, rekvirál (régies), instál (régies)
  • felszólít, követel
  • feleségül kér, nőül kér
  • elkér, visszakér, visszakövetel, visszaigényel (választékos)(valamiről)
  • megigényel, megkérvényez, megpályáz, kérelmez, folyamodik, meginstál (régies), felkér (tájnyelvi)

mennydörgés

főnév
  • égzengés, dörgés, égdörgés, égzörgés (tájnyelvi)
  • (választékos): robaj, moraj, morajlás, dübörgés, zengés, dördülés, csattanás, zúgás

vízpart

főnév
  • part, mart (tájnyelvi)
  • folyópart
  • tengerpart

kimért

melléknév
  • kiszabott, kijelölt, kiosztott, kirótt
  • kiszámított, meghatározott, kiporciózott, rádiktált (régies), aránylagos (régies)
  • távolságtartó, feszes, merev, hűvös, fagyos, tartózkodó, zárkózott, hivatalos, rezervált, szertartásos, pedáns, rideg, szigorú, lélektelen

kigúnyol

ige
  • kicsúfol, nevetségessé tesz, gúnyt űz (valakiből), csúfot űz, bolondot csinál (vikből), kifiguráz, kipellengérez, pellengérre állít, csúffá tesz, parodizál, karikíroz, persziflál (idegen), szatirizál (régies), majmot csinál (valakiből), csúfolódik, kinevet, élcelődik, diffamál (idegen), lecsúfol (tájnyelvi)

hang

főnév
  • zörej (szaknyelvi), nesz, hangfoszlány
  • zönge
  • énekhang
  • beszédhang
  • mukkanás (bizalmas), nyikkanás (pejoratív), pissz (választékos), pisszegés (választékos), kukk (bizalmas)
  • szó, vox (választékos)
  • hangnem, tónus, alaphang, beszédmód, modor, stílus
  • előadásmód, orgánum

kiszakít

ige
  • elszakít, kilyukaszt, kihasít
  • kitép, kivág, kiszaggat, kimetsz, kimetél, kiszed, kiránt, kihúz, kiráncigál, kiszakajt (tájnyelvi), kiszel (tájnyelvi)
  • elkülönít, különválaszt, kiragad, kiemel

méteráru

főnév
  • rövidáru, rőfösáru, kelme

művész

főnév
  • művészember, alkotó
  • bohém
  • mester, virtuóz

civil

melléknév
  • polgári, magán

pisztoly

főnév
  • stukker (szleng), stuki (bizalmas), mordály (régies), revolver, forgópisztoly, csúzli (szleng), parittya (szleng), pityu (szleng)
  • (szleng): fecskendő, tű

öblít

ige
  • öblöget, megmártogat (vízben), tisztáz (tájnyelvi)
  • irrigál (idegen)
  • gargalizál, gargujáz (tájnyelvi), gurgulázik (tájnyelvi)

megnyilvánulás

főnév
  • kifejeződés, megnyilatkozás, megjelenés, megmutatkozás, kibontakozás, manifesztálódás (idegen), érvényre jutás
  • jelzés, jeladás

megesküszik

ige
  • megfogad, hitet tesz (valami mellett), felesküszik (valamire), esküt tesz (valami mellett), leteszi a nagyesküt (bizalmas), fogadalmat tesz, kötelezi magát (valamire), megbizonykodik (tájnyelvi)
  • megházasodik, házasságot köt, házasságra lép, egybekel Sz: bekötik a fejét; kimondja a boldogító igent

megvet

ige
  • ágyat vet, megágyaz, megágyal (tájnyelvi), megvackol (tájnyelvi)
  • megalapoz, megteremt (feltételt)
  • megtámaszt, nekitámaszt, megfeszít, nekifeszít, kitámaszt
  • lenéz, lebecsül, semmibe vesz, kevésre becsül, lekicsinyel, lefitymál, leszól, leköp (durva), becsmérel, fumigál

országjárás

főnév
  • természetjárás, turisztika, turizmus
  • kirándulás, túrázás

megrothad

ige
  • megrohad, elromlik, szétbomlik, szétmállik, elporlik, elpusztul, elenyészik, elrőkönyödik (tájnyelvi), megresved (tájnyelvi)

leszállópálya

főnév
  • kifutópálya

méltánytalan

melléknév
  • méltatlan, igazságtalan, becstelen, sportszerűtlen, jogtalan, egyenlőtlen, elfogult, egyoldalú, kedvezőtlen, rosszindulatú, érdemtelen

ottlét

főnév
  • ott-tartózkodás, jelenlét, időzés, látogatás, vizit (idegen), maradás