meglepetés szinonimái

főnév
  • meglepődés, csodálkozás, csodálat, bámulat, zavar, ámulat, elképedés, hüledezés, meghökkenés
  • ajándék, kedveskedés, figyelmesség

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

patologikus

melléknév
  • patológiás (szaknyelvi), beteges, kóros, rendellenes

bizonyos

melléknév
  • biztos, egyértelmű, határozott, konkrét, hiteles, csalhatatlan, elvitathatatlan, megalapozott, kétségbevonhatatlan, kétségtelen, félreérthetetlen, félreismerhetetlen, nyilvánvaló, cáfolhatatlan, megcáfolhatatlan, megingathatatlan, megdönthetetlen, szilárd, tagadhatatlan, vitán felül álló, vitathatatlan, tuti (bizalmas), frankó (szleng)
  • valamelyes, valamilyen, némely, némiszerű (régies)
  • adott, meghatározott
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a meglepetés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megérkezik

ige
  • beér, befut, célba ér, célba jut, odajut
  • megjön, beköszön, elérkezik, eljut, megjelenik, betoppan
  • visszaérkezik Sz: meghozza az arcát

lelkes

melléknév
  • ambiciózus, ügybuzgó, igyekvő, törekvő, buzgó
  • rajongó, szenvedélyes, lánglelkű, elragadtatott, egzaltált, harsogó, tüzes, tomboló, lelkesült, heves, lángoló, lendületes, égő, mohó
  • eksztatikus (idegen), animált (idegen), passzionátus (régies), frenetikus
  • (valamennyi): lakosú, lélekszámú, lelket számláló
  • lélekkel bíró (élőlény), élő

lefényképez

ige
  • lefotóz, lefotografál (régies), lekap (bizalmas), lekattint (bizalmas), levesz (régies), lepozál (régies)
  • megörökít

könnyelmű

melléknév
  • meggondolatlan, komolytalan, lelkiismeretlen, felelőtlen, vigyázatlan, elővigyázatlan, figyelmetlen, gondatlan, hanyag, bolondos, szeles, felületes, pazarló, tékozló, költekező, bohém (választékos), kikapós, link, szeleburdi, hebrencs, hebehurgya, vihonc (régies), pelyva (tájnyelvi), könnyedélő (tájnyelvi), frecskár (tájnyelvi), gyerekeszű (tájnyelvi), hejehuja (tájnyelvi)
  • frivol, léha, ledér, könnyűvérű
  • elhamarkodott, óvatlan, megfontolatlan

megijeszt

ige
  • megrémít, megrémiszt, megriaszt, megfélemlít, elbátortalanít, félemlít (régies), ráijeszt, elijeszt, elriaszt, visszariaszt, visszarettent, megrettent, elrettent, megdermeszt, elrémít, elképeszt, halálra rémít, rémületbe ejt, elrémiszt, ráhozza a szívbajt (szleng), ráhozza a frászt (szleng), megdöbbent, elborzaszt, dobbant (régies), konsternál (régies), megrezzent, megijeget (tájnyelvi), megrajcsúroztat (tájnyelvi), megrezzeget (tájnyelvi), megvakkant (tájnyelvi)

mendemonda

főnév
  • pletyka, pletykálkodás, trécselés, fecsegés, szóbeszéd, fáma, dajkamese, mesebeszéd, hallomás, csevegés, koholmány, valótlanság, agyszülemény, duma (szleng), költemény, álhír

vitéz II.

főnév
  • katona, dalia, levente (régies), lovag, bajnok, harcos, csatár (régies)

kiküld

ige
  • kidob, kiparancsol, kizavar, kikerget, kiutasít, eltávolít, kitesz, kifelezol (tájnyelvi), kiigazít (tájnyelvi), kiobsitol (tájnyelvi)
  • kijelöl, kinevez, megbíz, utasít, meghatalmaz, előreküld, kihelyez, feljogosít, követként küld, kirendel, kivezényel, delegál, deputál (idegen), emittál (szaknyelvi), expediál (idegen)

kifecseg

ige
  • elmond, kibeszél, kikotyog, kilocsog, kicseveg, kicsacsog, kikottyant (bizalmas), kivakkant, kipletykál (bizalmas), elpletykál, elhíresztel, kikürtöl, elárul, továbbad, divulgál (idegen), elköp (szleng) Sz: eljár a szája; könyökén is kijön; mindent kikottyant a szája az alfele híre nélkül; mindent nyelve harangjára köt; nem áll meg benne a szó
  • (tájnyelvi): kifröcsög, kifröccsen, kiloccsan

halmozódik

ige
  • gyűlik, felgyülemlik, tornyosodik, tornyosul, torlódik, összegződik, összeadódik

kisétál

ige
  • kimegy, kijön, kiballag, kibaktat, kicammog, kikötyög (tájnyelvi)
  • sétálni megy

mérséklet

főnév
  • önmegfegyelmezés, önmegtartóztatás, önmérséklet, mértékletesség, moderáció (idegen), temperáció (idegen), mérték, szerénység, igénytelenség, egyszerűség, önuralom, absztinencia (választékos), mértéktartás, önfegyelmezés, józanság, higgadtság, kimértség, megfontoltság

műcsarnok

főnév
  • képcsarnok, képtár, galéria
  • múzeum

cimpa

főnév
  • fülcimpa, fülpillentyű (tájnyelvi), fülebrintyikája (tájnyelvi), fülegombja (tájnyelvi)
  • orrcimpa

pingpong

főnév
  • asztalitenisz, pinyó (szleng)

ószövetség

főnév
  • ótestamentum

meglök

ige
  • meglódít, ellök, megtaszít, megbillent, félrelök, megbök, megnyom, megtom (tájnyelvi)

megegyezik

ige
  • megállapodik, megalkuszik, kiegyezik, kompromisszumot köt, egyezséget köt, kongruál (idegen), konkordál (idegen), összebeszél Sz: a markába csap (valakinek); szegletre jön (valakivel); közös nevezőre jut (valakivel); szót ért (valakivel)
  • egyezik, megfelel, összevág, stimmel, azonos, találkozik, összeillik, kvadrál, egybeesik, egybevág, összhangban van, stimmel (bizalmas), passzol (bizalmas), klappol (bizalmas)
  • harmonizál

megtüzesít

ige
  • átizzít, hevít, izzít, meghevesít (tájnyelvi)

óramű

főnév
  • óraszerkezet
  • taxaméter

megperzselődik

ige
  • megég, tüzet fog, megpörkölődik, megpirul, megbarnul (tájnyelvi), megpergelődik (tájnyelvi), rókát fog

lepénzel

ige
  • megveszteget, lefizet, megvesz, megvásárol, elhallgattat, korrumpál (idegen), megken (szleng), jattot ad (valakinek) (szleng), megpénzel (tájnyelvi)

melegágy

főnév
  • (pejoratív): táptalaj, tenyésztalaj, termőtalaj
  • melegház, üvegház, orangerie (idegen)

ostor

főnév
  • korbács, szíj, flagellum (szaknyelvi), marokvessző (régies)
  • csapás, büntetés