értelmiség szinonimái

főnév
  • intelligencia
  • értelmesség (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

lecsillapodik

ige
  • lehiggad, lelohad, lenyugszik, megnyugszik
  • megenyhül, megcsendesedik, megbékül
  • kijózanodik
  • mérséklődik, elcsitul, alábbhagy
  • megjuhászodik, megkanászodik (tájnyelvi), megkezesedik (tájnyelvi), megszelhül (tájnyelvi)

megrothad

ige
  • megrohad, elromlik, szétbomlik, szétmállik, elporlik, elpusztul, elenyészik, elrőkönyödik (tájnyelvi), megresved (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a értelmiség szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

emberölés

főnév
  • gyilkosság, gyilkolás, homicidium (szaknyelvi), öldöklés, mészárlás

elegyedik

ige
  • keveredik, elegyül, vegyül, ötvöződik, összeolvad
  • (valaki valamibe): avatkozik, bonyolódik, bocsátkozik, ereszkedik, bekapcsolódik, hozzászól, közösödik (régies)

ej

indulatszó
  • hej, ejnye, no

csüng

ige
  • csügg, lóg (bizalmas), függ, csüllöng (tájnyelvi), fityeg, ityeg-fityeg, leffeg (tájnyelvi), himbálódzik, himbálózik, lóbálódzik (valamin), lóbálózik, csilleng (régies), laffog (tájnyelvi), csüng-büng (tájnyelvi), billangózik (tájnyelvi), líg-lóg (tájnyelvi), ficsinkázik (tájnyelvi), tőgyel (tájnyelvi)
  • (valakin): ragaszkodik (valakihez), rajong (valakiért), imád, szeret, becéz, dédelget, babusgat, kényeztet, ajnároz, tutujgat (tájnyelvi), nyászálódik (tájnyelvi), nyáskotol (tájnyelvi)

érdemtelen

melléknév
  • tisztességtelen, becstelen
  • igazságtalan, méltatlan, jogtalan, méltánytalan

feketemustár

főnév
  • franciamustár

menet

főnév
  • menetelés, gyaloglás, díszmenet, gyalogmenet, mars
  • fölvonulás, körmenet
  • karaván
  • játszma, játék, forduló, asszó (szaknyelvi), csörte
  • mérkőzés, összecsapás
  • haladás, gyaloglás, menés, elmozdulás, helyváltoztatás, mozgás
  • csavarmenet
  • járat
  • forduló

bunyózik

ige
  • (szleng): verekedik
  • (bizalmas): öklöz, bokszol

botrányos

főnév
  • skandalózus (régies), felháborító, gyalázatos, megbotránkoztató, szégyenletes, égbekiáltó, vérforraló

ciklámen

főnév
  • kunalma (tájnyelvi), kunrépa (tájnyelvi), türtszirom (régies)

felelősség

főnév
  • kötelezettség, ódium (választékos), obligó (régies), tartozás, számadás, kötelem (régies), jótállás, kezesség, szavatosság

fényár

főnév
  • fényözön, fénytenger

hergel

ige
  • ingerel, piszkál, cukkol, heccel, szekál (bizalmas), szekíroz (bizalmas), frocliz, szurkapiszkál, bosszant, mérgesít, felhúz (bizalmas), cikiz (szleng), dühít, bőszít, izgat, loval, uszít, bujt, lázít Sz: borsot tör az orra alá; kihoz a sodrából

güzü

főnév
  • güzüegér
  • buzgómócsing (szleng), stréber (bizalmas)

érvágás

főnév
  • érmetszés (régies), phlebotomia (szaknyelvi)
  • kiadás, veszteség

elviselhetetlen

melléknév
  • tűrhetetlen, kibírhatatlan, fölháborító, szenvedhetetlen (régies), utálatos, őrjítő, lehetetlen, kiállhatatlan, tarthatatlan

faliújság

főnév
  • hirdetőtábla

görbe I.

melléknév
  • hajlott, hajlított, meghajlott, behajtott, lehajtott, görbített
  • hullámos
  • horgas (orr), kampós (orr), kacska (kéz) (tájnyelvi), csámpás (láb), kajácsos (láb) (tájnyelvi), gacsos (láb), görnyedt (hát), finta (szarv), kajla (szarv)
  • elgörbült, megkopott
  • hegyes-völgyes, dimbes-dombos, girbegurba, kacskaringós
  • (út, eljárás): becstelen, galád, tisztességtelen
  • (éjszaka, nap): átmulatott

eszményít

ige
  • idealizál, poétizál (idegen), felmagasztal, felemel, szépít

élettárs

főnév
  • házastárs, élete párja, partner

fedd

ige
  • dorgál, korhol, szid, megró, pirongat, szapul, leckéztet, lehord (bizalmas), letol (bizalmas), odamond, kioktat, iskoláz (régies), fenyít (régies), porít (régies), riogat (régies), kárpál (tájnyelvi), ragmál (tájnyelvi), regnál (tájnyelvi)
  • ostoroz, büntet

gúnya

főnév
  • felsőruha, ruha, köntös, öltözet, öltözék, gusznya (tájnyelvi)