lobogtat szinonimái

ige
  • lenget, lebegtet, lebbeget (tájnyelvi), löbögtet (tájnyelvi), luhajgat (tájnyelvi)
  • (régies): forgat, ráz, szédelget

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kvártély

főnév
  • szállás, lakás, tanya, szálláshely, kégli (szleng)

metszéspont

főnév
  • döféspont
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a lobogtat szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

lemásol

ige
  • átmásol, tisztáz, lekopíroz, lekópiáz (régies), lepárol (tájnyelvi), duplikál (idegen), bemásol, letisztáz
  • lenéz, koppint (szleng)
  • xeroxoz, stencilez
  • utánoz, lemintáz, lekopíroz, lenéz (valakiről), leír, lekoppint, lepuskáz
  • plagizál

köröm

főnév
  • karom, pata

kormányzó I.

melléknév
  • vezető, irányító

kiigazít

ige
  • kiegyenget, helyreigazít, helyesbít, korrigál, helyrehoz, rendbe hoz, jóvátesz, orvosol, megszüntet
  • javít, tataroz, foltoz, kijavít, javítgat, reparál, kipofoz (bizalmas), restaurál, helyreállít

létra

főnév
  • hágcsó, lajtorja, lajtergya (tájnyelvi)
  • létraállvány (szaknyelvi), górfa (régies), lábtó (régies), lábító (régies)
  • (régies): grádics (régies), garádics, lépcső
  • (régies): zenei skála, hanglétra
  • (tájnyelvi): magas (ember), langaléta

megbicsaklik

ige
  • megrándul, kificamodik, kiugrik, kifordul, kimegy a helyéből, csikkan (régies), marjul, kimarjul (tájnyelvi), kicsuklik (tájnyelvi), kificamlik (tájnyelvi), kiszelik (tájnyelvi), fitorodik (tájnyelvi)
  • megakad, (lendület) megtörik, elfullad, elcsuklik

vakaródzik

ige
  • vakarja magát, kaparódzik, kaparkódzik (tájnyelvi), rühelődik (tájnyelvi), nyihelődzik (tájnyelvi)
  • lustálkodik, tesped, henyél
  • szöszmötöl, piszmog, húzódozik (valamitől), viszolyog (valamitől)

kapa

főnév
  • magamfelérántó (tréfás), saraboló
  • (szleng): bumburnyák, ekeferkó (szleng), tahó (bizalmas), bunkó (bizalmas)

júdás

főnév
  • áruló, besúgó, spicli (bizalmas), spion, kém, beépített ember, titkos ügynök, informátor, fül (bizalmas), füles (bizalmas), delátor (idegen), denunciáns (idegen), denunciátor (idegen), feladó, szaglár (régies), rendőrkopó, spigó (szleng), mószer (szleng), kíber (szleng), furulya (szleng), pacsirta (szleng), tégla (szleng), szikofanta (idegen), vamzer (szleng)
  • árulkodó (bizalmas)

füvészkert

főnév
  • botanikus kert, arborétum

kegyesség

főnév
  • jóakarat, jóság, jószívűség, jóindulatúság, szelídség, szívesség
  • engedékenység
  • ájtatosság, áhítatosság, buzgóság, istenfélés

megerjed

ige
  • kiforrja magát
  • megbuggyan (bizalmas), megromlik

megszárad

ige
  • kiszárad, fölszárad, elszárad, megszikkad, elszikkad (régies), elcikkad (tájnyelvi), megszivalkodik (tájnyelvi), megaszik, megtöpped (tájnyelvi), megfonnyad

beszédrész

főnév
  • (régies): szófaj

önkéntes I.

melléknév
  • fakultatív, szabad

napellenző

főnév
  • napernyő, ellenző, ernyő
  • simléder (bizalmas), simli (bizalmas), sapkaellenző

lófrál

ige
  • lézeng, tekereg, csavarog, lődörög, kujtorog, kódorog, kóborol, lötyög (bizalmas), cselleng, csatangol, csalinkázik, kóricál, ténfereg, ólálkodik, flangál (bizalmas), flangéroz, ődöng, őgyeleg

lélekölő

melléknév
  • egyhangú, nyomasztó, lélektelen, lélekmérgező, butító, hülyítő, mechanikus, monoton

márt

ige
  • merít, belemárt, megmárt, áztat
  • mártogat, tunkol (bizalmas), itatgat
  • (választékos): (fegyvert) döf, mélyeszt

nadír

főnév
  • (szaknyelvi): talppont, mélypont

machinál

ige
  • mesterkedik, ármánykodik, fondorkodik, ravaszkodik, áskálódik, piszkálódik, intrikál, fúr (valakit) (bizalmas), mószerol
  • ügyeskedik, taktikázik, manipulál, kombinál, variál (bizalmas)

kövesút

főnév
  • makadámút, műút

mecénás

főnév
  • pártfogó, védnök, patrónus (régies), műpártoló, szponzor, protektor, jótevő

nagyszájú

melléknév
  • (pejoratív): nagyhangú, szájas (pejoratív), nyelves, hangoskodó, hetvenkedő, legénykedő, nagypofájú (durva), háryjánoskodó, kérkedő, hencegő, szájhős, handabandázó, csahos (tájnyelvi), kerepelős (tájnyelvi), szájbók (tájnyelvi)
  • véresszájú (durva) Sz: akkora a szája, mint a bécsi kapu; akkora a szája, mint egy német papucs; be nem dughatni nagy száját; elejéből választotta a nyelvét; felvágta a bába a nyelvét; ha feje befér is az ablakon, de a nyelve be nem férhetne; jól megköszörülte a bicskáját; jól megkenték a kereket, forog a kerék; kibeszélne hat papot is; külön kell a nyelvét agyonütni, ha meghal; nem hagyta az anyjában a nyelvét; nem szorult seggébe a nyelve; olyan a szája, mint egy sikátor; szomszéd határba ér a nyelve