képzett szinonimái

melléknév
  • tanult, iskolázott, művelt, kiművelt, mívelt (régies), kulturált, kiképzett, szakképzett, szakavatott, képesített, felkészült
  • jártas, gyakorlott, tapasztalt, tájékozott, hozzáértő, alkalmas, hivatásos
  • formált, alakított
  • származtatott, képzős

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hétköznap

főnév
  • munkanap, köznap, dolgosnap (tájnyelvi), mérőnap (tájnyelvi), munkásnap (tájnyelvi), művelőnap (tájnyelvi), hétinap (tájnyelvi), művesnap (régies), dologtevő nap

márc

főnév
  • (tájnyelvi): méhsör, mézsör
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a képzett szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kardinális2

főnév
  • bíboros, bíbornok (régies)

ihatatlan

melléknév
  • poshadt, romlott

húzódik

ige
  • húz, feszül
  • húzódozik, vonul, lapul, rejtőzik, bújik, kushad (bizalmas)
  • halasztódik, tolódik, halasztást szenved, késik, késedelmet szenved
  • nyúlik, elterül, halad, vezet, fut
  • húzódozik, vonakodik, szabódik

hasznos

melléknév
  • hasznot hajtó, haszonhajtó (tájnyelvi), kifizetődő, előnyös, célszerű, kedvező, nyereséges, jövedelmező, jövedelmes (régies), rentábilis (szaknyelvi)
  • hasznavehető, használható, haszonvehető (régies), alkalmas, praktikus
  • célravezető, célirányos, ajánlatos, tanácsos, eredményes, gyümölcsöző, termékeny, tanulságos, üdvös, jótékony hatású

kelet1

főnév
  • napkelet, napfeljött (tájnyelvi)(tájnyelvi)

kikacag

ige
  • kinevet, kiröhög (durva)
  • kigúnyol, nevetségessé tesz

szemforgató

melléknév
  • szenteskedő, képmutató, álszent, farizeus, kenetteljes, kétszínű, hamis, hipokrita

görcs

főnév
  • csomó, kinövés, göcsört, göb, csög, göcs, csombók (tájnyelvi), bütyök (tájnyelvi)
  • vakarcs, mitugrász, törpe
  • bog, kötés
  • konvulzió (szaknyelvi), spazmus (idegen), összehúzódás
  • szúrás, nyilallás
  • fene, nyavalya

gépírás

főnév
  • gépelés, írógépelés, daktilográfia (idegen)
  • kézirat, gépirat

ellenében

névutó
  • fejében, ellenértékül, viszonzásul, cserébe (valamiért)
  • ellenére, dacára, szemben, ellentétben

gyilkol

ige
  • öl, öldököl, leszúr, lemészárol, megsemmisít, kiirt, agyonüt, pusztít, levág, vérengzik, kicsinál (szleng), hidegre tesz (bizalmas), kinyiffant (szleng), kinyír (szleng), kinyuvaszt (durva) Sz: eltesz láb alól, kivon a forgalomból (szleng, tréfás)
  • zaklat, kínoz, gyötör
  • (motort) rongál, nyű, nyúz

kínál

ige
  • kínálgat, kínálkodik (tájnyelvi), felszolgál, (ételt) nyújt, ellát (valamivel)
  • ajánl, árul, árusít, áruba bocsát

komótos

melléknév
  • kényelmes, ráérős, körülményes, kimért, lassú, meggondolt, megfontolt

megcsal

ige
  • becsap, rászed, megkárosít, megrövidít, megtéveszt, bepaliz (bizalmas), csőbe húz (szleng), átejt (bizalmas), lóvá tesz, kijátszik, jégre visz, elhitet, orránál fogva vezet, szédít (bizalmas), felültet (bizalmas), túljár az eszén, félrevezet
  • áltat, elbolondít, elámít
  • felszarvaz, hűtlenkedik, félrelép, félredug (durva), félrebaszik (durva)

lefokoz

ige
  • leminősít, degradál, deklasszifikál (idegen)
  • csökkent, mérsékel, devalvál (idegen)

kérdez

ige
  • tudakol, tudakozódik, tudakozik (tájnyelvi), tudakolódik, érdeklődik, puhatol, kérdezősködik, firtat, kérd, kérdezget, cenzeál (idegen), informálódik, faggat, nyaggat, vallat

káplár

főnév
  • tizedes, altiszt

kicsorbul

ige
  • eltompul, élét veszti, csorba esik (valamin), elfitul (tájnyelvi), pofásodik (tájnyelvi)

lazaság

főnév
  • ernyedés, ernyedtség, lezserség
  • hanyagság, fegyelmezetlenség
  • engedékenység

kés

főnév
  • halef (szleng), bökő (szleng), kasza (szleng), dikics (szleng)
  • zsebkés, bicska, bugyli (tájnyelvi), bicsak (tájnyelvi), kusztora (tájnyelvi)
  • tollkés, penicilus (régies)
  • penge, pilinga, vágóél, snitzer (idegen)
  • sebészkés, szike (szaknyelvi)
  • borotva, beretva, borotvakés

immunitás

főnév
  • védettség, ellenállóképesség
  • mentesség, sérthetetlenség, kiváltság, mentelmi jog

kifogásolható

melléknév
  • hibáztatható, helyteleníthető, rosszallható, elítélhető, kivetnivaló, megtámadható

leér

ige
  • lenyúlik, lehat, lejut
  • leérkezik, megérkezik