latyak szinonimái

főnév
  • sár, pocsolya, lucsok, csatak, locspocs, habarék (tájnyelvi), loncs (tájnyelvi), metyek (tájnyelvi), lubóka (tájnyelvi), szotyé (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

olvasmány

főnév
  • olvasnivaló, könyv, lektűr
  • szentlecke
  • lecke, szemelvény

kollégium

főnév
  • diákotthon, diákszálló, kolesz (bizalmas), kolostor (szleng), kóter (bizalmas), konviktus (régies), internátus
  • előadás-sorozat
  • testület, kar
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a latyak szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kun

melléknév, főnév
  • kunsági

kitartó

melléknév
  • elszánt, eltökélt, türelmes, állhatatos, szívós, rendületlen, következetes, szilárd, rendíthetetlen, megingathatatlan, lankadatlan, fáradhatatlan, tántoríthatatlan, győzős (tájnyelvi)
  • hűséges, ragaszkodó
  • huzamos, szüntelen, folyamatos, állandó, szakadatlan, véghetetlen, vég nélkül való, örökké tartó
  • eltartó, pénzelő

kiötlik1

ige
  • kiötöl, kieszel, kitalál, kifundál, kiókumulál

kellemetlen

melléknév
  • zavaró, idegesítő, kényelmetlen, bántó, nyomasztó, élvezhetetlen, visszatetsző, rossz, dísztelen (tájnyelvi) Sz: kellemetes, mint a keszőce húsvét napján; kellemes, mint karácsonykor a seggberúgás
  • kedvezőtlen, nyugtalanító, aggasztó, aggályos, zsenáns (idegen), zsenánt (bizalmas), kínos, kényes, visszás, fonák, nemszeretem, rázós (szleng), szorult (helyzet), terhes, bajos, áldatlan, gázos (szleng), cikis (szleng)
  • ellenszenves, visszataszító, utálatos, kiállhatatlan, barátságtalan, mogorva

lakhely

főnév
  • lakóhely, székhely, tartózkodási hely, otthon
  • lakcím, cím

levélhordó

melléknév, főnév
  • postás, kézbesítő, levélkézbesítő, küldönc
  • levélvivő (tájnyelvi), levélhordozó (tájnyelvi), levélhurcoló (tájnyelvi), kurrens (tájnyelvi)

turpis2

melléknév
  • (tájnyelvi): fitos, pisze, turcsi

írnok

főnév
  • tisztviselő, fogalmazó (régies), gyakornok, jegyző, íródeák (régies), tollnok (régies), irodista (régies), tintanyaló (pejoratív), skribler (régies), firkász (pejoratív), aktakukac, csodaceruza (szleng), csodagrafit (szleng), tintanyúl (szleng), tintász (szleng)

indíték

főnév
  • indítóok, indíttatás, indok, hajtóerő, mozgatóerő, mozgatórugó, motívum, alap, momentum, impulzus, stimulus
  • ösztönzés, lökés, késztetés, kedv, ingerencia

feszélyez

ige
  • zavar, zavarba ejt, zseníroz (bizalmas), zsenál, alterál (választékos), terhére van, bosszant, ártogat (tájnyelvi)

javall

ige
  • ajánl, javasol, tanácsol, rendel, előír, projektál (régies)
  • jelöl, kommendál (régies)
  • kezdeményez, indítványoz, felterjeszt, benyújt, proponál (régies), előáll (valamivel)(valami ellen)
  • (régies): helyesel, jóváhagy

lopó

főnév
  • lopótök, szívótök, szivornya, szívóemelő, hébér (tájnyelvi), hévér (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): huncut

megbont

ige
  • felbont, széthasít, szétbont, szétszed, elválaszt, szétválaszt, vitiál (idegen)
  • megbolygat, kikezd, meglazít, fellazít, kibogoz, megtör, felfordít, megzavar, megoszt, szétzilál
  • zülleszt

bárhogy, bárhogyan

határozószó
  • akárhogy, akárhogyan (választékos), bármiképpen, akármiképpen, bárhogy is, akárhogy is, bármi módon, bármilyen módon, akármilyen módon, bármint (választékos)
  • bármennyire, akármennyire

nyíres

főnév
  • nyírfaerdő, nyírfás, nyírfaliget

méz

főnév
  • vadméz, színméz, lépesméz
  • édessége (valaminek), öröm

lázas

melléknév
  • forró, tüzes, hideglelős, hagymázos, febrilis (szaknyelvi)
  • beteg
  • izgatott, szenvedélyes, lelkesedő, zaklatott, szangvinikus (szaknyelvi), heves
  • megfeszített, fokozott, intenzív, élénk

kufár

főnév
  • kereskedő, szatócs (régies), üzér (régies), kalmár (régies)
  • (jelzőként): seftelő (bizalmas), üzletelő, nyerészkedő, haszonleső

lenéző

melléknév
  • lekicsinylő, lefitymáló, fölényes, fölényeskedő, fensőbbséges, leereszkedő, vállveregető, lekezelő, megvető, lebecsülő, lesajnáló (szleng)
  • kevély

mérges

melléknév
  • mérgező, toxikus (szaknyelvi), pusztító, káros, egészségtelen, halálos, maszlagos (tájnyelvi), mételyező (tájnyelvi)
  • gyulladásos, fertőzött, gennyes
  • dühös, dühödt, haragos, bosszús, ingerült, felháborodott, felbőszült, bősz, mérgeskedő, felindult, haragvó, veszekedő, harapós, morózus, zabos, kötekedő, viperafajzat (választékos), ergellős (tájnyelvi) Sz: aligha meg nem eszi a méreg; bömböl, mint a bika; dühben van, mint a pap szamara a korpától; elfutotta a méreg; eszi a lúg a nyakát; feni az agyarát (valakire); kijött a sodrából, mint a vásárhelyi madzag; nagy mája van; olyan mérges, mint a vérkelés; olyan, mint a láncos kutya; olyan, mint az ért kelés; szikrát hány a szeme; úgy néz rá, mintha meg akarná enni; véres a szeme

lefölöz

ige
  • megszed, leszed, levesz, összegyűjt, leszínel (tájnyelvi)

kivándorló

melléknév, főnév
  • emigráns, kiköltöző, kitelepülő

leszámolás

főnév
  • számvetés, zsirófizetés, kiegyenlítés, kalkuláció
  • számonkérés, megtorlás, visszaütés, visszavágás, bosszúállás, bosszú

metélőhagyma

főnév
  • pázsithagyma, gyephagyma, snidling, snittling