lázas szinonimái

melléknév
  • forró, tüzes, hideglelős, hagymázos, febrilis (szaknyelvi)
  • beteg
  • izgatott, szenvedélyes, lelkesedő, zaklatott, szangvinikus (szaknyelvi), heves
  • megfeszített, fokozott, intenzív, élénk

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gyapjas

melléknév
  • göndör, bongyor (tájnyelvi), bodros
  • szőrös, pelyhes, bolyhos, pihés
  • (régies): gazdag

cáfol

ige
  • megcáfol, megdönt, kétségbe von, elutasít, tagad, ellentmond (valaminek), visszaver (érvet), halomra dönt, elvitat, dementál (idegen, régies), refutál (régies), meghazudtol
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a lázas szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kupec

főnév
  • kereskedő, árus, üzér (régies), kalmár, szatócs (régies), tőzsér (régies), lócsiszár, lókupec, csihellér (tájnyelvi)
  • (jelzőként): seftelő (bizalmas), üzletelő, haszonleső, nyerészkedő

kiterebélyesedik

ige
  • megnövekszik, kibővül, kiszélesedik

kipirul

ige
  • kipirosodik, elvörösödik, elpirul
  • (régies): hajnalodik

keltezés

főnév
  • dátum, kelet

lakoma

főnév
  • eszem-iszom, dínomdánom, vendégség, dáridó, trakta (bizalmas), evészet, díszebéd, díszvacsora, tivornya, zaba (szleng), traktamentum (tájnyelvi), lakodalom (régies)
  • lakomázás, lakmározás, evés-ivás, zabálás, asztalozás (tájnyelvi), kolláció (idegen), konvivium (idegen)

leves II.

főnév
  • lé, lötty, kotyvalék (pejoratív), lélotty (tájnyelvi), licslocs (tájnyelvi), lőcsleves (tájnyelvi), zupa (szleng), potage (idegen)
  • (szleng): pénz

tusol

ige
  • zuhanyozik

irón

főnév
  • ceruza, plajbász (bizalmas), íróvessző (régies)
  • ónrudacska, ón

indoklás

főnév
  • megokolás, alátámasztás, értelmezés, kifejtés, magyarázat, bizonyítás

feszület

főnév
  • kereszt, keresztfa, krucifix (régies)

javítóvizsga

főnév
  • pótvizsga, utóvizsga, úvé (bizalmas), pótka (bizalmas), bakugrató (szleng), utolsó összecsapás (szleng), éretlenségi (szleng)

lottyadt

melléknév
  • petyhüdt, ernyedt, lágy, elerőtlenedett, ványadt, fonnyadt, löttyedt, aszott
  • túlérett, lotyhadt, puha, szotyakos, lecses (tájnyelvi), locsos (tájnyelvi)

megbukik

ige
  • kudarcot vall, csődöt mond, befullad, bedöglik (bizalmas), bekrepál (szleng), meghiúsul, megfeneklik, füstbe megy, csődbe jut
  • megdől, összeomlik
  • belebukik, tönkremegy, rajtaveszt
  • elbukik, osztályt ismétel, elzúg (bizalmas), elhasal, elvágódik (bizalmas), elperecel (szleng), elcsúszik (bizalmas), repetázik (szleng), szaltózik (szleng), marasztalják (szleng), leveri a lécet (szleng)
  • kifütyülik, felsül, lebőg (szleng), leszerepel (bizalmas)
  • (tájnyelvi): alábukik, lemerül, alámerül

bármeddig

határozószó
  • akármeddig

nyivákol

ige
  • nyávog, miákol, vernyákol (tájnyelvi)
  • (pejoratív): nyafog, nyöszörög, nyüszít, vinnyog, sír, sopánkodik, óbégat

mezőgazdaság

főnév
  • földművelés, gazdászat, agrikultúra (idegen), agronómia (szaknyelvi), gazdálkodás, agrárium (idegen)

lazsnakol

ige
  • üt, ver, üt-ver, püföl, páhol

kukorica

főnév
  • tengeri (tájnyelvi), málé (tájnyelvi), törökbúza (tájnyelvi), kukrica (tájnyelvi)

lényeges

melléknév
  • lényegi, létfontosságú, sorsdöntő, kulcsfontosságú, lényegbevágó, szubsztanciális (szaknyelvi), központi, fő, érdemi, fontos, alapvető, elemi, sarkalatos, integráns (idegen), domináló (idegen), domináns (idegen), döntő, meghatározó, releváns (szaknyelvi), kruciális (idegen), kardinális
  • jelentős, számottevő, nagy, nagy fontosságú, említésre méltó, konstitutív (szaknyelvi), nyomós, súlyos, elengedhetetlen

mérkőzésvezető

főnév
  • játékvezető, bíró, döntőbíró

legátus

főnév
  • követ, küldött, parlamenter (régies)
  • mendikáns (idegen)

kiver

ige
  • kiüt, kiejt, legyőz
  • kiporol, kiütöget, kipaskol, kiráz
  • csépel
  • klopfol (bizalmas), potyol (tájnyelvi)
  • kikalapál
  • kicsikar (valakiből)
  • elfeledtet, leszoktat (valamiről)
  • kikerget, elűz, elüldöz, kivesszőz
  • kihajt, kicsap
  • (verejték): ellep, elborít

leszokik

ige
  • abbahagy, felhagy (valamivel), eláll (valamitől), lemond (valamiről), levetkőzik (valamit), letesz (valamiről), megszakít (valamit)

metszéspont

főnév
  • döféspont