koros szinonimái

melléknév
  • idős, öreg, agg, vén, éltes, élemedett, javakorabeli, hajlott korú, elaggott, kiöregedett, elvénhedt, megette már a kenyere javát

kóros szinonimái

melléknév
  • beteges, egészségtelen, patológiás (szaknyelvi), rendellenes, abnormális
  • torz, perverz (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ráfizet

ige
  • ráad, túlfizet, kipótol, utánapótol, kiegészít, megtold, megtetéz, hozzárak, hozzátesz
  • rajtaveszt, veszít, károsul, megkárosodik, megrövidül, bukik (bizalmas)
  • pórul jár, felsül, megjárja, megüti a bokáját, bevásárol (szleng), csalódik, ráfázik (szleng), befürdik (szleng), megszívja (szleng)

nyúlszívű

melléknév
  • gyáva, félénk, ijedős, bátortalan, kishitű
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a koros szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kizökkent

ige
  • megzavar, zavarba ejt
  • kimozdít, kitérít

keresztülhúz

ige
  • végighúz
  • átjuttat, átdug, átfűz, áthúz
  • áthúz, kihúz, töröl, megsemmisít
  • meghiúsít, tönkretesz, hátráltat, akadályoz, megtorpedóz (bizalmas), meggátol
  • átvonul, áthúz

kelepce

főnév
  • csapda, hurok, háló, egérfogó, tőrvetés (régies), cselvetés

ismerős

melléknév
  • megszokott, szokásos, otthonos, ismert
  • baráti
  • (valamiben): hozzáértő, jártas, verzátus

konok

melléknév
  • makacs, önfejű, akaratos, csökönyös, nyakas, megátalkodott, hajthatatlan, hajlíthatatlan, eltántoríthatatlan, megingathatatlan, rugalmatlan, rendíthetetlen, kérlelhetetlen, megrögzött, keményfejű, fafejű, keménynyakú, vastagnyakú, dacos

kullancs

főnév
  • atka, óvantag (tájnyelvi), cék (tájnyelvi), csiglanc (tájnyelvi), ragadály (tájnyelvi)
  • (személy): pióca (szleng)
  • középhátvéd, stopper (bizalmas)

tenorista

főnév
  • tenor énekes, tenor

hitel

főnév
  • szavahihetőség
  • tekintély, hírnév, becsület
  • kölcsön, kredit (idegen), kontó (régies)
  • hitelezés
  • hitelesség, valódiság, érvényesség
  • valószínűség, valószerűség

hernyó

főnév
  • lárva, féreg, pondró, kukac, papmacska (bizalmas), csima (tájnyelvi), giliszta
  • (szleng): heroin, hercsi (szleng), nyalóka (szleng), nyalesz (szleng), cukor (szleng)
  • (jelzőként): gerinctelen, csúszó-mászó, tetű, tetűláda (szleng), mocsok, szemét, gané, patkány, rohadék (durva)

fazekasság

főnév
  • fazekasmesterség, agyagművesség, keramika, fazekasipar, agyagipar, gölöncsérmesterség (tájnyelvi, régies)

hozzáillő

melléknév
  • passzoló (idegen), odaillő, adekvát, megfelelő, alkalmas, illendő, hasonszőrű
  • hozzávaló

küzd

ige
  • viaskodik, vitézkedik, harcol, hadakozik, csatázik, tusakodik, vív, ví (választékos), kesálkodik (régies), verekedik, vagdalkozik, birkózik, dulakodik, küzdölődik (tájnyelvi)
  • ellenáll, helytáll, kitart
  • versenyez, mérkőzik, konkurál
  • küszködik, töri magát, apait-anyait belead, fáradozik

lencse

főnév
  • (fényképezőgépé) objektív, optika
  • szemlencse
  • anyajegy, (arcon) szépséglencse (régies)
  • szemölcs, bibircsók

amerikáner

főnév
  • fúrógép, mellfurdancs (szaknyelvi), kézifurdancs (szaknyelvi), tokmány (szaknyelvi)

morc

melléknév
  • morcos, mogorva, zord, mord, morózus, mordiális (régies), barátságtalan, rideg, nyers, ingerült, rosszkedvű, harapós (bizalmas), kedvetlen, mísz
  • zsémbes, zsémbelődő, duzzogó, sértődött, nyűgös (bizalmas), házsártos, zsörtölődő, dörmögő, durcás (bizalmas)

megindokol

ige
  • indokol, megokol, bizonyít, bebizonyít, kimutat, megvéd, alátámaszt, okadatol, motivál

korszak

főnév
  • kor, időszak, éra, periódus, szakasz, epocha (régies)

kivétel

főnév
  • eltérés, rendhagyás
  • kivételezés, kedvezmény, kiváltság, előjog, privilégium, preferencia (idegen)

középhőmérséklet

főnév
  • átlaghőmérséklet

meggondol

ige
  • megfontol, fontolóra vesz, felfontol (tájnyelvi), átgondol, mérlegre vet, mérlegel, latolgat, megrág (bizalmas), meghány-vet, konsziderál (idegen), kontemplál (régies), ruminál (idegen), feltökél (tájnyelvi)
  • (elhatározást): megváltoztat, megmásít, visszavon(valamihez)(valami mellett)

könnyes

melléknév
  • könnybe lábadt, fátyolos, nedves, könnyekkel terhes (választékos)

kétéltű II.

főnév
  • amfíbia (szaknyelvi)

közül

határozószó
  • köréből

meghökken

ige
  • meglepődik, elcsodálkozik, megdöbben, megütközik, megrökönyödik, elhűl, hüledezik, megriad (régies), elképed, visszahőköl, paffá lesz (bizalmas), ledöbben (szleng), megbökken (tájnyelvi), megtokik (tájnyelvi), meghőkől (tájnyelvi)
  • megdermed, megretten, megszeppen, megfélemledik (régies), eláll a szava, eláll a lélegzete(szleng)