kigyógyít szinonimái

ige
  • kikezel, helyrehoz, meggyógyít, kikúrál
  • kiábrándít, leszoktat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

áraszt

ige
  • (fényt, levegőt): kibocsát, lövell, kilövell, ont, záporoztat, zúdít
  • (lelkiállapotot): sugároz, lesír (valakiről valami), lerí (valakiről valami)

pimpós

melléknév
  • (tájnyelvi): penészes, romlott, rothadt, virágos (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kigyógyít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kétséges

melléknév
  • bizonytalan, kérdéses, vitatható, megkérdőjelezhető, problematikus, valószínűtlen, határozatlan, rejtélyes, talányos, misztikus, homályos, ingatag, reménytelen
  • kétértelmű, félreérthető
  • gyanús, kétes, dubiózus (idegen), kétségbevonható, vitatott, polemikus

járda

főnév
  • gyalogjáró, gyalogút, flaszter, palló, gyalogkő, járópálya (régies), járdony (régies)

irha

főnév
  • bőr, bunda, prém, szőrme, felhám (szaknyelvi)

hitelező

melléknév, főnév
  • kölcsönző, kölcsönadó, tőkés, tőkepénzes, bankár, uzsorás, kreditor (idegen)

kidolgozás

főnév
  • megmunkálás, véghezvitel, alakítás, formálás, kiformálás, kivitelezés, szerkesztés, tervrajz, előkészítés
  • kiállítás, alak, forma, kivitel

kivéd

ige
  • elhárít, felfog, paríroz (régies), meghiúsít, feltartóztat, leszerel, megfékez, visszaver, megakadályoz, elkerül (valamit), útját állja (valaminek), hatástalanít

szombatos

melléknév, főnév
  • sabbatharius (idegen), sabbatheus (idegen)

hajcsizik

ige
  • (bizalmas): alszik, hajcsikál, csucsukál (bizalmas), csicsikál (bizalmas), tentél (bizalmas)

győzedelmes, győzelm

melléknév
  • győztes, diadalmas, sikeres, eredményes, nyertes, dicső, dicsőséges

elterel

ige
  • elhajt, elvezet, elirányít, elkerget, elűz, eltérenget (tájnyelvi)
  • eltérít
  • (figyelmet): elvon, eltérít

hanghordozás

főnév
  • akcentus, ejtésmód, hangsúly, hangszín, hangnem, tónus, hanglejtés, intonáció (szaknyelvi), hangvétel
  • beszédmód, beszédmodor, kiejtésmód

koktél

főnév
  • keverék, egyveleg, kotyvalék (pejoratív)
  • fogadás, parti (bizalmas), koktélparti, összejövetel

közbeeső

melléknév
  • közbenső, közbülső, középső, közben levő
  • közbeiktatott

megoszlás

főnév
  • elkülönülés, differenciálódás, szétoszlás
  • szétágazás, elválás, szétszóródás
  • arány, szóródás, eloszlás, szórás (szaknyelvi)

lidérc

főnév
  • (ártó) szellem, kísértet, tündelevény (régies), üzenbus (régies), boszorkány, iglic, tüzesember (tájnyelvi), tünet (tájnyelvi)
  • lidércfény, lidércláng, fénykígyó
  • lidércnyomás
  • aggodalom, félelem, szorongás, rettegés

kihajtó II.

főnév
  • hajtóka, fazon, gallér, rever (szaknyelvi)

későn

határozószó
  • utólag, elkésve, elkésetten, soká, sokára, nagy sokára, post festa (idegen), rákjártával (tájnyelvi) Sz: a mennyországba is későn fog érkezni

kisír

ige
  • kikönyörög, kikunyerál, elkunyerál (bizalmas), elkér, kijár
  • kiérződik (valami valamiből)

létesül

ige
  • létrejön, keletkezik, megvalósul, megteremtődik, megszületik, valóra válik, nyélbe ütődik, megalakul, alakul, szerveződik, organizálódik (idegen)

kilát

ige
  • ellát (valameddig)
  • (régies): meglát, kikövetkeztet, észrevesz
  • (tájnyelvi): előteremt, kigazdálkodik
  • (tájnyelvi): kilátszik, kiér, kinyúlik, kilóg, kicsüng, kivillan

jelen II.

főnév
  • ma, jelenkor
  • pillanat

kitaszít

ige
  • kizár, kirekeszt, kivet, kitúr, kilök, kidob, kirak, kirúg (bizalmas), kicsap, kilódít, kikerget, kitesz, kitagad, kiátkoz, kiközösít, kiutasít, kitoloncol, kitelepít, száműz, kitaszint (tájnyelvi), kizurpál (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): elbánik (valakivel), kitol (valakivel) (bizalmas)

lezár

ige
  • befed, lecsuk, becsuk, bezár, bedugaszol
  • lehuny, behuny
  • lepecsétel, lelakatol, leragaszt, leplombál
  • (területet): bekerít, elrekeszt, elhatárol, blokál (idegen)
  • pontot tesz a végére (valaminek)
  • berekeszt, beszüntet