kibámul szinonimái

ige
  • kinéz, kitekint

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

konda

főnév
  • disznócsorda, csorda, csürhe

neoncső

főnév
  • fénycső
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kibámul szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

képzettség

főnév
  • végzettség, kiképzés, felkészültség, készültség, erudíció (idegen), műveltség, tudás, jártasság, tanultság, kvalifikáció, szakképzettség, képesítés, gyakorlat, szakavatottság, szakértelem

iromba

melléknév
  • (tájnyelvi): kendermagos, pettyegetett, tarka, babos
  • otromba, ormótlan

impresszió

főnév
  • benyomás, hatás, érzés

herdál

ige
  • pazarol, szór, tékozol, fecsérel, veszteget, pocsékol, prédál (pejoratív)

kétségbevonhatatlan

melléknév
  • biztos, bizonyos, igaz, tagadhatatlan, cáfolhatatlan, kétségtelen, vitathatatlan, megdönthetetlen, megkérdőjelezhetetlen, vitán felül álló, evidens, apodiktikus (szaknyelvi), tuti (bizalmas), frankó (szleng), ziher (szleng)

kislány

főnév
  • lányka, leányka, gyermeklány, leányzó, kisasszony, fruska, bakfis, cica (bizalmas), csirke (bizalmas), babuci (bizalmas)

szimptóma

főnév
  • tünet, jel, előjel

gyönyör

főnév
  • öröm, boldogság, gyönyörűség, élvezet, kéj, elragadtatás, mámor, megrészegülés, eufória, eksztázis
  • ejakuláció, orgazmus, kielégülés, beteljesülés

gyám

főnév
  • gondnok, gondviselő, kurátor, tutor (idegen), gyámszülő, nevelőszülő
  • gyámapa, nevelőapa
  • gyámanya, nevelőanya
  • konzol, pillér, támasz, dúc, támfa

előz

ige
  • megelőz, lehagy, elhagy, maga mögött hagy, elébe kerül (valaminek), elébe vág, maga mögé utasít, túlhalad

hajókirándulás

főnév
  • vízitúra, vízi séta, hajókázás, hajóutazás, hajóút

kitöröl

ige
  • megtöröl, kitisztít, kitakarít, kimos, kivesz
  • felitat, (szaftot) kitunkol
  • kiradíroz, kihúz, áthúz, kivakar, kifest, kigumiz, kigumielasztikumoz (régies), deleál, érvénytelenít, megsemmisít, sztorníroz (szaknyelvi), hatálytalanít
  • (emlékezetéből, lelkéből): kivet, száműz, kiirt

könnyűszerrel

határozószó
  • könnyen, könnyedén, simán, nehézség nélkül, játszva (választékos), megerőltetés nélkül (választékos), erőfeszítés nélkül (választékos), kényelmesen

megjelöl

ige
  • kiemel, hangsúlyoz, megjegyez (régies), pécéz (régies), meghatárol (régies), kihatárol (tájnyelvi)
  • rányomja a bélyeget, rásüti a bélyeget, megbélyegez (pejoratív), billogoz (szaknyelvi), stigmatizál
  • kijelöl, megszab, megvon, előír, előirányoz, diktál, meghatároz, megnevez, megállapít, rögzít, szabályoz, kifőz (választékos), indigitál (régies), denotál (idegen)

lerészegedik

ige
  • berúg, leissza magát, beiszik (bizalmas), betintázik (szleng), beálmélkodik (tájnyelvi), bepiál (szleng), beseggel (szleng), elázik, leszopja magát (durva), beásít (szleng), bekáfol (szleng) Sz: a sárga földig leissza magát

kibírhatatlan

melléknév
  • elviselhetetlen, pokoli, kiállhatatlan, intolerábilis (idegen), tűrhetetlen, utálatos, undorító, förtelmes, undok

kénytelen-kelletlen

határozószó
  • akarva-akaratlan, kedvetlenül, kényszerűen, nolens volens (idegen)

kimerülés

főnév
  • kifogyás, megfogyatkozás, elapadás, kiapadás, kiürülés, leromlás, leállás, kiesés, kihagyás, csőd, fizetésképtelenség
  • fáradtság, kimerültség, elerőtlenedés, legyengülés, ellankadás, eltikkadás, összetörtség, kipurcanás (szleng), kidöglés (szleng), exhaustio (idegen), elkényszeredés (régies)

lelkifurdalás

főnév
  • bűntudat, lelkiismeret-furdalás, önvád, kétség

kifakad

ige
  • felfakad, megnyílik, kipörsen, kipattogzik, felreped
  • kibuggyan, fakad
  • kifeslik, kifesel, kinyílik, kibomlik, megpattan, kibarkázik, kibimbózik, kinő, kikel, kisarjad, kihajt, kicsírázik
  • felfortyan, felcsattan, kirohan, kiborul (bizalmas), kipakol (szleng), odamond Sz: megmondja a magáét; kiborítja a bilit
  • kitör (valamiből), kiszakad, kiszalad

ítél

ige
  • dönt, határoz
  • (valamire): kötelez, obligál
  • ítéletet mond, ítélkezik, igazságot szolgáltat, törvénykezik, bíráskodik, törvényt hoz, bírósági határozatot hoz, bírósági végzést hoz, törvényt ül (régies), törvényt lát (régies), igazságot tesz, igazságot oszt, judikál (szaknyelvi)
  • büntet, elítél, sújt (valamivel)
  • megállapít, véleményt mond, véleményt alkot, vélekedik, gondol, tart, értékel, tekint, vél

kipurcan

ige
  • (szleng): tönkremegy, elromlik, meghibásodik, lerobban (szleng), tropára megy (szleng), bekrepál (szleng), bemondja az unalmast (szleng), kifingik (szleng)
  • (szleng): kifárad, kimerül, elerőtlenedik, elgyengül, kitikkad (bizalmas), kikészül

lepereg

ige
  • (fonal, szalag): letekeredik, legombolyodik, lecsavarodik
  • lehull, lepattog, lepattogzik
  • lefolyik, legördül, végiggördül
  • végbemegy, lejátszódik, letelik, kitelik, elmúlik, eltelik, elmegy, eljár, elrepül, elszalad, elillan, tovaszáll, tovatűnik, eliramlik, lezajlik, lefolyik