kezdőbetű szinonimái

főnév
  • iniciálé

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

térnyerés

főnév
  • terjeszkedés, terjedés, szétáradás, szétterjedés, expanzió (idegen)

véletlen II.

főnév
  • véletlenség, véletlen eset, vaksors (régies), kocka (régies), esetlegesség
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kezdőbetű szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kenetteljes

melléknév
  • kenetes, szenteskedő, ájtatos, papos

ínyenc

melléknév, főnév
  • gourmand (idegen)
  • nagyevő, haspók (bizalmas), torkos, nyalánk, nyali-fali (bizalmas), ínyes

illatozik

ige
  • illatot áraszt, illata van, kellemes szagot terjeszt
  • (pejoratív): büdösít, bűzlik, büdös szagot áraszt

hellén

melléknév, főnév
  • görög

kertváros

főnév
  • parkváros, előváros

kiránt2

ige
  • kisüt, megsüt

szétszalad

ige
  • széjjelszalad, szétfut, széjjelfut, szertefut, szétugrik, szétszéled, széjjelszéled, elszéled
  • elterjed, szétterjed

gyilkos I.

melléknév
  • halálos, pusztító, öldöklő, megsemmisítő, brutális, végzetes, mérges, toxikus (szaknyelvi), emberöldöklő (régies)
  • kegyetlen, elvetemedett, embertelen, rosszindulatú
  • lesújtó, ledorongoló, megsemmisítő
  • megerőltető, rendkívüli, halált hozó

guggol

ige
  • guggon ül, kucorog, kuporodik, kulcsol (tájnyelvi), gugyorodik (tájnyelvi)
  • (régies): gúnyol, csúfol, kinevet, tréfát űz (valakiből)

előmenetel

főnév
  • előbbre jutás, előrehaladás, avanzsálás, előretörés, feljebbjutás, felemelkedés, előléptetés, emelkedés, boldogulás, fejlődés, növekedés, érvényesülés, gyarapodás, eredményesség, siker, karrier

hagyaték

főnév
  • örökség, juss (tájnyelvi), járandóság, osztályrész, örökrész
  • relikvia, maradvány (régies)

kiszolgáló II.

főnév
  • felszolgáló, pincér
  • elárusító, eladó
  • szolga, cseléd, inas, komornyik, lakáj
  • szolgálólány, cselédlány, komorna

kotyvalék

főnév
  • keverék, elegy, zagyvalék, habarék, pancs, pacsmag, lötty, moslék, gezemice (tájnyelvi)

meghibásodik

ige
  • elromlik, megrongálódik, tönkremegy, felmondja a szolgálatot, bedöglik (bizalmas), meghibál (tájnyelvi), lerobban (szleng), bekrepál (szleng), tropára megy (szleng), kipurcan (szleng),
  • (tájnyelvi): megzavarodik, megbolondul, megőrül, megtébolyodik, megháborodik, meghibban, meggárgyul (tájnyelvi), bedilizik (bizalmas)
  • (tájnyelvi): megnyomorodik, megrokkan, megbénul

lemorzsolódik

ige
  • kibukik
  • kimarad, elmarad, lekopik

kezes II.

főnév
  • jótálló, szavatos, zsiráns (idegen), túsz (régies), védnök, érteígérő (régies)

kellemes

melléknév
  • jóleső, kellemetes (régies), kellemdús (régies), élvezetes, finom, ízletes, jóízű, édes, édesded, kényelmes, otthonos, kies (vidék) (régies), enyhe (időjárás), lágy (szellő), szép
  • megnyerő, rokonszenves, szimpatikus, barátságos, kedves, nyájas, szívélyes
  • kedvező, előnyös, örvendetes

kiköt

ige
  • rögzít, odaerősít, odaköt, béklyóz, kipányváz, kikötöz, láncra köt, kicövekel (tájnyelvi)
  • partot ér, partra száll, behajózik, lehorgonyoz, kihorgonyoz (régies)
  • megállapodik (valahol), megszáll, megalszik, lecövekel (tájnyelvi)
  • büntet, megszégyenít, kipellengérez
  • (csomót): kibont, kiold, szétbont, felfejt, elválaszt
  • fenntart, megszab, feltételt szab, meghatároz, előír, megad, kialkuszik, alkuba foglal, kiszegődik (tájnyelvi), lefixál (idegen), stipulál (idegen)

lejár

ige
  • le-lemegy, lejárogat
  • elkoptat, elnyű, letapos
  • legázol
  • kitelik, letelik, elmúlik, elévül
  • megáll
  • megszűnik, befejeződik
  • kijár, leválik, levehető

kicsomagol

ige
  • kipakol, kirak, kiürít
  • kibont, kinyit, kigöngyöl, szétbont, megold, kiold

iskolai

melléknév
  • tanintézeti, nevelőintézeti, oskolai (régies), tanodai (régies)
  • (pejoratív): iskolás, merev, dogmatikus, szűk látókörű, hagyományos, elavult

kinézés

főnév
  • kinézet, megjelenés, forma, látszat, külszín, külalak, látvány, külforma

lelkű

melléknév
  • szívű, lelkületű, vérmérsékletű, egyéniségű, mentalitású