kasznár szinonimái

főnév
  • intéző, gazdatiszt, magtárnok (régies)
  • sáfár, ispán, majoros (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szólás

főnév
  • szólásmondás, szokásmondás (tájnyelvi), kifejezés, frázis, szójárás (régies)
  • szóláshasonlat
  • felszólalás

félsz

főnév
  • félelem, ijedség, ijedelem, rettegés, reszketés, riadtság, aggodalom, gyengeség, lámpaláz, szurkolás, drukkolás (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kasznár szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

jutányos

melléknév
  • kedvező, előnyös, olcsó, alkalmi

hurcolkodik

ige
  • cipekedik, vonszolkodik (régies), cühekedik (tájnyelvi)
  • költözik, költözködik, hordozkodik (tájnyelvi)

homokos1

melléknév
  • fövenyes, csorvás (régies)

halvány, halovány

melléknév
  • világos, sápadt, vértelen, színehagyott, holtsápadt, vérszegény, fakó, fénytelen, sápkóros (tájnyelvi), lányszínű (tájnyelvi), múlomszínű (tájnyelvi), hóka (tájnyelvi), hókadt (tájnyelvi), holdult (tájnyelvi), vérevett (tájnyelvi)
  • színtelen, tompa
  • homályos, elmosódott, sejtelmes, derengő, pislákoló, ködös, borult, borús, fátyolos, álomszerű, alig kivehető
  • gyenge, erőtlen, lankadt, fáradt, elhaló
  • bágyadt, lagymatag, petyhüdt, kókadt, gyér

kapitális II.

melléknév
  • nagyszerű, kiváló, remek
  • főbenjáró, nagy fontosságú
  • (bizalmas): iszonyú, szörnyű, nagy, hatalmas, óriási

kibogoz

ige
  • kibont, szétbont, kiold, felold, kicsomóz, kigabalyít, megbont, kioldoz, felfejt, kiköt, kifűz, kiboncol (tájnyelvi)
  • megold, megfejt, kiderít, kinyomoz, kibonyolít, tisztáz

származék

főnév
  • ivadék, leszármazott, utód, sarj, fióka, kölyök, sarjadék, gyermek, fajzat, családfi (tájnyelvi)
  • származékszó, képzett szó, derivátum (szaknyelvi)

gazember

főnév
  • gazfickó, gonosztevő, bűnöző, börtöntöltelék, akasztófavirág, akasztófáravaló, kötnivaló, bitang, bandita, briganti, haramia, útonálló, zsivány, betyár, kapcabetyár, aszfaltbetyár, csirkefogó, huligán, gengszter, semmirekellő, szélhámos, csaló, svindler (bizalmas) Sz: ágyúból kellene kilőni; ágyútölteléknek való; akasztani való; akasztófa címere; akasztófa virága, hóhérpallos cifrája; akasztófára termett; akasztottak már jobbat is nála; attól félhet az erdőben, hogy magától is felakad; az ördögnek adta a lelkét; beírták a fekete könyvbe; bölcsőjét is az ördögfiak ringatták; csávába való ember; drágalátos mákvirág; ha templomot keres is, akasztófára talál; hóhérpallos levele; Istentől elrugaszkodott; jó cég; kár, hogy anyja méhében fel nem akadt a köldökzsinórra; máriás huncut; meg van vetve az ágya a pokolban; megérdemli a kötelet; ördög cimborája; pokol fajzatja; soha, még az anyja hasában sem volt jó; sokszor kényszerítették a bíró elébe; sokszor tapodja a bíró küszöbét
  • csibész, kópé, mákvirág, gézengúz, jómadár, lókötő, pernahajder, himpellér, imposztor

függés

főnév
  • lógás, csüngés, fityegés
  • függőség, kiszolgáltatottság, alárendeltség, alattvalóság (régies), alávetettség, dependencia (idegen), függelem (szaknyelvi)

elfogult

melléknév
  • részrehajló, szubjektív, pártos (régies), előítéletes, tendenciózus (választékos), kivételező, diszkriminatív (választékos), igazságtalan, szemellenzős, szűk látókörű, elvakult, korlátolt
  • (régies): elfogódott

görcs

főnév
  • csomó, kinövés, göcsört, göb, csög, göcs, csombók (tájnyelvi), bütyök (tájnyelvi)
  • vakarcs, mitugrász, törpe
  • bog, kötés
  • konvulzió (szaknyelvi), spazmus (idegen), összehúzódás
  • szúrás, nyilallás
  • fene, nyavalya

kificamít

ige
  • megrándít, megránt, kimarjít (tájnyelvi)

kitörik

ige
  • eltörik, (ablak) betörik

mártíromság

főnév
  • vértanúság, mártírium (idegen), mártírhalál, vértanúhalál
  • üldöztetés, megpróbáltatás
  • szenvedés, kínszenvedés, gyötrelem

lakk

főnév
  • fénymáz, lenolajkence, politúr (idegen), vernis (idegen), firnisz (tájnyelvi), firnájsz (tájnyelvi)
  • máz

kategória

főnév
  • fogalomkör
  • csoport, osztály

jóvoltából

határozószó
  • köszönhetően (valakinek), által, révén

késedelem

főnév
  • elmaradás, lemaradás, késés, késedelmeskedés, elcsúszás, időveszteség, hátralék, mulasztás, mora (idegen), restancia (bizalmas), lassúság, veszteség
  • halasztás, halogatás, idővontatás, késleltetés, lassítás

különbözik, különböz

ige
  • eltér, elüt, differál, divergál (szaknyelvi), megoszlik, elformásul (tájnyelvi)(szaknyelvi)
  • (tájnyelvi): civódik, veszekszik, torzsalkodik, összekülönbözik

kellemetlen

melléknév
  • zavaró, idegesítő, kényelmetlen, bántó, nyomasztó, élvezhetetlen, visszatetsző, rossz, dísztelen (tájnyelvi) Sz: kellemetes, mint a keszőce húsvét napján; kellemes, mint karácsonykor a seggberúgás
  • kedvezőtlen, nyugtalanító, aggasztó, aggályos, zsenáns (idegen), zsenánt (bizalmas), kínos, kényes, visszás, fonák, nemszeretem, rázós (szleng), szorult (helyzet), terhes, bajos, áldatlan, gázos (szleng), cikis (szleng)
  • ellenszenves, visszataszító, utálatos, kiállhatatlan, barátságtalan, mogorva

idefenn

határozószó
  • itt fent, fenn, fent

kézbesítő

főnév
  • levélhordó, postás, kihordó, kolportőr (régies), csomagkihordó, táviratkihordó, sürgönyös (bizalmas), sürgönykihordó (régies)
  • hivatalsegéd, küldönc
  • kifutófiú, boy
  • árukihordó

lajbi

főnév
  • mellény, pruszlik (tájnyelvi), mellyes (tájnyelvi), melles (tájnyelvi)